Sós apróság - túrós kocka

Beleszerettem! A tésztája mindössze négy összetevőből áll, csak összegyúrod és sütheted is, de ha úgy szeretnéd bevágod a hűtőbe és órák múlva sütöd, vagy másnap reggel. Egész egyszerűen felvághatod kockákra a kinyújtott tésztát, de akár ki is szaggathatod tökéletesen megtartja a formáját, leteszteltem . Imádom az ilyen alkalmazkodó tésztákat. Ízre vitathatatlanul ennek volt a legnagyobb sikere a család körében az eddig sütött sósak közül. Ma mindössze négy adagot sütöttem.:) Az elsőt próbaképpen, hogy milyen, mert a holnapi eljegyzésre dupla adaggal szerettem volna készülni. A totális siker után begyúrtam az eljegyzésre szántat. Utána pedig még egy adagot, mert a család igen látványosan sóhajtozott, hogy csak ennyi van:) A receptre az Arany Tepsi blogon találtam. Köszönet érte!

Túrós kocka
két gáztepsinyi lesz belőle

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 25 dkg túró
• 25 dkg margarin
• 2 tk. só

A tetejére:

• 1 tojás a kenéshez
• bármi amit szeretnél: sajt, köménymag, szezámmag, lenmag, mák

A túrót áttörjük (én nem erőltettem magam meg valami nagyon:) Hozzáadjuk a lisztet, a felkockázott margarint a sót és összegyúrjuk. Süthetjük rögtön, de be is tehetjük a hűtőbe, hogy később, vagy másnap reggel készítsük el.
A tésztát lisztezett deszkán 1 cm vastagra nyújtjuk. Na én első körben itt felvágtam a tésztát kb. 1,5X1,5 cm kockákra. Senkit nem akarok áltatni két egyforma darab nem lett közöttük....ebben menthetetlenül béna vagyok:)
Utána berámoltam egy kizsírozott tepsibe, lekentem a felvert tojással és sajtot tettem rá. Na, második körben már úgy gondoltam szükségem van még a józan eszemre, ezért nemes egyszerűséggel felvágás előtt az egész kinyújtott tésztát lekentem tojással, megszórtam köménymaggal és sajtot reszeltem rá. Na, ezután vágtam fel és raktam a tepsibe. Töredék idő alatt kész lett:)

Kb. 180 C-ra előmelegített sütőben nagyjából 25 perc alatt sül meg.

Zumba torta

Zumba lázban égő unokatesóm szülinapi tortája:)

Kávés kifli

 

Karácsonnyal kapcsolatos zakkantságom révén, akár nyár közepén is, ha borult idő van folyton magával ragad a karácsonyvárás. Na nem, nem kezdem el díszbe öltöztetni a házat, ennyire azért nem durva a helyzet:))), de ilyenkor szívesen agyalok azon mit fogok majd sütni, mivel díszítek majd és ilyenkor szívesen nézelődök mások karácsonyi bejegyzései között.
Még szerencse, mert így találtam rá erre a csodára Szofikánál. Azt kell mondanom minden kávérajongónak kötelező darab. Annak aki pedig olyan mint én és a kávét és a karácsonyt is imádja, annak biztosan bővül majd a karácsonyi süti listája.

Kávés kifli

Hozzávalók:

• 4 g darált kávé
• 10 dkg vaj/margarin (vajjal vitathatatlanul finomabb)
• 15 dkg liszt
• 2 púpos ek. holland kakaó
• 1 csipet só
• 1 tojássárgája
• 1/2 tk. fahéj
• 4 dkg porcukor

A díszítéshez:

• 10 dkg fehércsoki (nekem szükségem volt ennyire)

A hozzávalókat összegyúrjuk és fóliába csomagolva 1 órára hűtőbe tesszük.
A tésztát osszuk 8 részre. Ezeket hosszú rúddá kellett volna sodorni és úgy felvagdalni nyolc felé, de én ehhez béna voltam, folyton elszakadt:) Ezért minden részt egy-egy vaskosabb hengerré höndörgettem és mindegyiket nyolc részre vágtam. Ezután egyesével sodortam őket meg és hajlítottam kiflivé. Kinek melyik módszer fekszik jobban, mindenki csinálja úgy, ahogy neki jó:)

A kifliket sütőpapírral bélelt tepsiben 180 C-on 10-12 perc alatt süssük készre.

Miután a kiflik kihűltek vízgőz fölött olvasszuk fel a fehércsokit és mártsuk bele a kiflik végét. Sütőpapírra téve hagyjuk őket megszáradni.

Jól záródó fémdobozban két-három hétig biztosan eltartható, de kizártnak tartom, hogy marad belőle akár egy darab is akkorra:)

Habos mákos szelet

Szabinánál a Besamel, több mint mártás blogon láttam meg ezt a sütit még jó régen. Azonnal tudtam, hogy minket egymásnak teremtettek:) Nem tévedtem, brutál finom!:)

Habos mákos szelet

Hozzávalók:

Tésztához

• 15 dkg margarin
• 20 dkg liszt
• 1 kk sütőpor
• 1 ek cukor
• 1 tojássárgája
• 2 ek tejföl

Gyümölcsös réteg

• 20 dkg meggy összeturmixolva/törve, vagy lekvár

Mákos réteg

• 15 dkg darált mák
• 10 dkg cukor
• 1 citrom reszelt héja
• 1,5 dl tej

Hab

• 4 dl tejszín
• 2 ek darált mák
• 2-3 ek porcukor

A tésztához a sütőporral elkevert lisztet összemorzsoljuk a margarinnal, hozzáadjuk a porcukrot a tojássárgáját és a tejfölt. Összegyúrjuk, ha szükséges tejföllel lazíthatjuk a tésztát.

Letakarva 1-2 órát pihentetjük.

A töltelékhez a mákot összekeverjük a cukorral, majd felöntjük a felforralt tejjel, összekeverjük és hagyjuk megduzzadni.

A tésztát kb. 5 mm vastag lappá nyújtjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük.

Villával megszurkáljuk és 180 C-ra előmelegített sütőben 5 perc alatt készre sütjük.

Kivesszük, rátesszük a szétnyomkodott meggyet vagy lekvárt , elsimítjuk rajta a máktölteléket és 20 percre visszatesszük a sütőbe.

Kivesszük és hűlni hagyjuk.

A hideg tejszínt kemény habbá verjük és beleszórjuk a mákot és a cukrot.

Egyszerűen rá kenhetjük a kisült sütire vagy habzsákból rózsákat nyomkodhatunk rá. 

Felszeleteljük és tálaljuk.

Lilakáposzta leves

Ugye milyen bizarrul néz ki??? Szerintem is. Vállalkozó szellemű vagyok, de bőven voltak kétségeim az elkészítése előtt. A gyerekek felől nem kergettem hiú ábrándokat, totál biztos voltam benne, hogy a kanalukat sem teszik majd bele.
Főzés közben a szaga alapján a kétségeim egyre nőttek, de kitartottam:)))))
Én voltam a legjobban meglepődve, de baromi finom lett, sőt még Mr. Mézeskalácsnak is ízlett!!!!

Bármilyen furcsa is evés közben nem tudtam felfedezni benne a káposzta jellegzetes ízét, inkább olyan különleges gyümölcsleves ízt hozott.

A recept a Magyar Ízek Tárháza blogról származik.

Lilakáposzta leves

Hozzávalók:

• 1 kisebb fej lilakáposzta
• 2 db savanykás alma
• 3 ek. olaj
• 1 ek. cukor
• 1 csipet őrölt fahéj
• 1 csipet őrölt gyömbér
• 1 ek. citromlé
• 5 dkg mazsola
• só
• 2 dl tejszín

A káposztát négyfelé vágjuk és legyaluljuk, vagy késsel vékony csíkokra szabdaljuk. Megszórjuk egy kevés sóval és hagyjuk állni egy kicsit. Az almákat négyfelé vágjuk és a magházát kiszedjük. Az olajat felforrósítjuk beletesszük az almát. Mikor félig már puha, megszórjuk a cukorral, fahéjjal. Tovább pároljuk, hogy a cukor rá karamellizálódhasson. Rátesszük a káposztát és kevergetve egy pár percig pirítjuk őket együtt. 

Felöntjük annyi vízzel ami ellepi, hozzáadjuk a mazsolát és addig főzzük, míg a káposzta meg nem puhul.

Egy kevés káposztát kiveszünk belőle, hogy egészben maradjon. A többit botmixerrel, a tejszínt folyamatosan adagolva hozzá pürésítjük. A tejszín mennyiségét  saját ízlésünknek megfelelően változtathatjuk. Kóstolgassuk közbe, de a botmixert mindenképpen kapcsoljuk ki addig:)

Hozzáadjuk a gyömbért és forráspontig melegítjük. Beletesszük az egészben hagyott káposztaszálakat és melegen tálaljuk.

Sós háromszögek

Ugye milyen jó, ha az ember lánya olyan helyen dolgozik, ahol csupa sütni-főzni szerető munkatárssal van körülvéve?! Bizony jó!!!:) Nem ez az első "kaja" aminek a kóstolása után az első gondolatom, az hogy KELL EZ A RECEPT!!!!:)
Ez egy igazi bűntudat mentes sós süti....legalábbis a készítőjének biztosan:))))
A dagasztás alatt előre ledolgozzuk a később megevett kalóriákat:)))) Olyan könnyű lesz a tésztája mint a pihe, másnap is tökéletesen puha, és sokkal kevesebb vele a macera mint a sörkiflivel, na és nem mellesleg sokkal finomabb is....a család szerint.
A recept egy szakácskönyvből származik, még véletlenül se kérdezzétek meg melyikből:))

Eddig nagyon vagány voltam a kelt tésztákkal, ugyanis megdagasztattam a kenyérsütő gépemmel. Most csak az volt a bibi, hogy az alapanyagok mennyisége meghaladta a gépem kapacitását, úgyhogy maradt a kézi erő.
Ezt nem is bántam, imádom érezni a tészta puhaságát, tapintását mikor alakul, formálódik.

Nem szeretnék senkit ámítani azzal, hogy tudnám hogyan kell dagasztani. Dédimamám ezirányú tevékenységei alkalmával biztosan mindig az udvar hátuljában járhattam, ugyanis emlékképem sincsen a tevékenységről. Viszont nézek tévét, úgyhogy láttam már ilyet:)))

Így kell:

Én még véletlenül sem bírtam volna csak jobb kézzel végig csinálni, átlag 10 másodpercenként cseréltem a kezeimet és a technikámat látva, béles készítésben profi nagyanyám biztosan sírva röhögött volna, 84 éves életkorát meghazudtolva.:)

Tíz perc dögönyészés után, viszont tényleg elvált az edény falától és gyönyörű hólyagok keletkeztek rajta. Örültem na:))) Komolyan, minden fáradtságot megér. Aki egyszer megkóstolta biztosan hajlandó lesz beáldozni magát a dagasztás oltárán:)

Sós háromszögek

Hozzávalók
/2-3 tepsi /

• 1 kg liszt (nálam most Lidl)
• 1 tojás
• 1 ek. cukor
• 1/2 tk. só
• 5 dkg élesztő
• 6 dl langyos tej
• 2 dl olaj 

 Töltelék

• 4 tojássárgája
• 25 dkg puha margarin
• 1 ek. só

Tetejére

• 1 tojássárgája
• 10 dkg reszelt sajt
• 1 ek. köménymag
• 3 ek. szezámmag

2 dl langyos tejben elkeverjük a cukrot és az élesztőt, hagyjuk felfutni. A lisztbe beleütjük a tojást, beleszórjuk a sót, hozzáöntjük a felfuttatott élesztőt. Elkezdjük dagasztani, folyamatosan dolgozzuk bele a maradék tejet és az olajat. Olyan állaga lesz a tésztának mint a videón. A dagasztás alatt szépen fokozaton összeáll, elválik az edény falától, hólyagok képződnek a felületén.
Öt részre vágjuk, bucikat formázunk belőlük, letakarjuk és hagyjuk kelni 10 percet.

A töltelékhez a puha margarint alaposan kikeverjük a sóval és a tojássárgájákkal. Itt hálát mondunk, hogy van robotgépünk:)

Az első tésztabucit téglalappá nyújtjuk megkenjük egy igencsak púpos evőkanál margarinos krémmel és a hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük. Félre tesszük és ugyanezt megcsináljuk a többi bucival is.

Ha szeretnénk szezámmagot is a tetejére akkor száraz serpenyőbe beleszórjuk a szezámmagot és a köménymagot és állandóan kevergetve addig pirítjuk míg egy kis színt nem kap. Ezután rögtön áttesszük egy másik edénybe, hogy a serpenyő hőjétől nehogy megégjen.

Az első tekercset lekenjük tojássárgájával, majd háromszögekre vágjuk, a csücsköknél ráhagyással, hogy ne nyíljanak majd szét.

Megszórjuk amivel szeretnénk és zsírozott tepsibe tesszük.

Előmelegített sütőben sütjük, kb. 170-180 C-on 25-30 perc alatt.

Itt most megesküszöm, hogy tényleg megéri elviselni a dagasztás fáradalmait, mert meglesz érte a jutalom:))

Blogkóstoló 14.- Magyaros muffin

A Konyhalál blog vezényletével zajló 14. Blogkóstolóban a Fecskefészek blogon kutakodhattam. Eddig még nem jártam ott, de nagyon örülök, hogy ide sodort a jószerencse!:) Már meg sem lepődtem, hogy nem ment egyszerűen a választás. Voltak ott Barna sörös browniek, baconos-lilahagymás pogácsák és még sorolhatnám hosszasan:)
Végül is sok őrlődés után a magyaros muffinra esett a választásom, hogy a döntés tökéletes volt azt már sütés közben 100%-osan tudtam, elég volt csak a levegőbe szagolni.:) Az íze pedig???? Mennyei!!!!:)))

Magyaros muffin
12 db
Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 6 g sütőpor
• 1/2 tk. só
• 1/2 tk. őrölt pirospaprika
• 1/2 tk. őrölt kömény
• egy csipetnyi őrölt bors
• 1 tojás
• kb. 2 dl tej
• 1 kis pohár kefír/natúr joghurt
• 1/2 szál füstölt kolbász
• kb. 10 dkg húsos szalonna/bacon
• 12 apró kocka sajt (nálam most 2 db kocka sajt felkockázva)
• kevés olaj a forma kenéséhez

A lisztet, fűszereket, sütőport egy tálban összekeverjük.
A szalonnát felkockázzuk és megpirítjuk. Egy szűrőbe szedve lecsöpögtetjük, de a zsírját felfogjuk. A füstölt kolbászból 12 db vékony karikát vágunk. A többit is felszeleteljük és a karikákat négy felé vágjuk.

A tojást, kefírt, a szalonna zsírjából 2 evőkanálnyit összekeverünk. Hozzáadjuk a lisztes keveréket és fokozatosan a tejet.
Beleforgatjuk a szalonnát és az apróra vágott kolbászt.

A muffinformát kikenjük olajjal és meghintjük egy kevés liszttel. Belekanalazzuk a masszát. Mindegyik közepébe nyomunk egy kocka sajtot és egy karika kolbászt.

175 C-ra előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt készre sütjük.

A többi állat:)

Ha már így benne vagyok a jószágokkal kapcsolatos állapotok ismertetésében gyorsan kihasználom a lendületet és sorra veszem a többieket is.
Előzmények itt.
 A Mudi nem egy mindennapos kutya a falunkban és érdekes volt tapasztalni, hogy még a minimális jólneveltség sem tartotta vissza az emberek 80 %-át attól, hogy megjegyzéseket ne tegyenek rá mikor sétáltattuk. A milyen róka pofája van volt a legenyhébb, a hű de ronda felkiáltás pedig a legdurvább:) Annak ellenére, hogy nekem is van szemem, azért a végére már dühített egy kicsit:) Mr. Mézeskalács persze szerelmes volt ezerrel, imádta. Az hogy hízott egy kicsit határozottan sokat javított a külsején, a mostani téli bundája pedig határozottan széppé tette.

A legnagyobb probléma a bizalmatlanságával volt, tartott tőlünk, és minden mozgó embertől:) Ennek következtében nem nagyon lehetett közlekedni a teraszon, mert ha felmentünk a lépcsőn, főleg a gyerekek ő ugatott mint a bolond és ugrásra készen lapult. Azt hiszem nem igazán tudta mit várunk tőle, és emellett félt. Most már tudja, kialakult a bizalom, így már csak akkor csinálja ezt, ha játszani akar.

A Stiklivel kapcsolatos előítéleteimet és fenntartásaimat nem volt egy gyors folyamat levetkőzni, és ezt egyáltalán nem siettette az az alkalom, mikor a fa szállító autótól való beteges félelmében beszökött a lakásba és szaladtában végig potyogtatta az egész házat helyiségről helyiségre, végül az ágynemű tetején fejezve be a kört:)))

Két hét volt mire engedte magát először megsimogatni. Nyáron került hozzánk és anyukám november 23-án tudta először megsimítani, akkor is úgy, hogy benyúlt hozzá az ólba. Azóta jóban vannak, még meg sem ugatja mikor jönnek.
Nem volt egyszerű barátságot kötni vele, jobban mondva a bizalmába férkőzni. Eszméletlenül okos és értelmes kutya, de nagyon nagy egyéniség. Valahogy a zsigereiből tudja mi az amit szabad és mi az amit nem. Na jó mondjuk a cipők, papucsok szétrágásáról leszoktatni szinte lehetetlen. Nevelni viszont csak finoman lehet. Ha durvábban rászólsz halálra sértődik és nem kevés idő míg kiengeszteled:)

Az állatokkal nagyon jól vizsgázott, teljesen más hangszínen ugat, ha valami nem stimmel körülöttük, a nyulakat pedig egyenesen visszaterelte a nyitott ketrecbe, és eszébe sem jutott megenni őket, mint Szotyinak:)

Akár hányszor hátramegyünk az állatokhoz ő biztosan elkísér bennünket.

Fenyíteni nem lehet, még durvábban rászólva sem, akkor összetörik a "lelke" Mr. Mézeskalács egyszer csapott neki oda, két hétig a közelébe sem engedte, hogy menjen.
Az egyik ismerős a fenekére legyintett egy műanyag flakonnal, mert lement utána a pincébe, Stikli hazáig szaladt, azóta eltelt három hónap és még mindig retteg tőle. Próbált már vele békét kötni, de nem hagyja magát, még pórázon is menekül előle.

A kerítések, udvar rekesztések nálunk lassan készülnek és a legritkább esetben véglegesek, leggyakrabban odakötött raklapok, amiken át kell lépni. Na ezt a mai napig utálja, mikor keresztül lépsz egy ilyen "kerítésen" úgy csinál, mintha éppen betörő lennél és nem onnan jönnél vissza ahova 5 perce mentél át:)

Szeretni való és én megszerettem, észrevétlenül:))))

Szerettem volna megmutatni milyen lett, de izgága és ha nem kötözöd le, csak ilyen képeket lehet készíteni róla:))

Volt nekünk egy Lapka és egy Rafi vietnámi malacunk.
Ők azóta beteljesítették a sorsukat.

Alapvetően nálam soha nem jelentett problémát, hogy azért neveljük a jószágot, hogy után a megegyük. Mindenesetre azért a halál folyamatát nem szívesen nézem végig a nagyobb állatoknál. A kacsa, liba kivételt képez azt én fogom:) A disznóvágásunk résztvevőinek 80 %-a már előre kétségbe volt esve, hogy visítani fog a malac:) Még szerencse, hogy a vietnámi kis termetű, mert nem lett volna elég ember a fogáshoz:)))
Az előzmények után a legnagyobb meglepetést a sógorom barátnője okozta nekem, akinek a gyerekkorában nem szerepeltek malacvágási előzmények, az első szóra, hogy itt van a hentes öltözött, vette a fényképezőgépet és dokumentálta az egész vágást:) Minden elismerésem az övé volt, még én sem néztem végig így két méterről:))))
Gyerekként minden évben vágtunk disznót, nálam ez nem volt újdonság, mindenesetre a véres tál tartására azért nem vállalkoztam:)  Közben azért rájöttem, hogy szoknom kell még a dolgot. Hentest hívtunk, aki tudja is mit csinál, mert nálunk már erősen megkoptak az emlékek:) Mostanában újjabb módszerrel vágják a disznót mint az én gyerekkoromban. Szúrás előtt leütik a disznót, állítólag jobb az állatnak is, hogy nincs képben, és nem is kell olyan sokat szenvedni a fogásával. Ezt én mind el is hiszem, de nekem még barátkoznom kell a dologgal:( Azért szépen csendben megsirattam őket:))
A véresebb jelentetektől meg kímlélek benneteket:)

 

 Minden flottul ment, a hentesnek hála, fele annyi fáradtsággal végeztünk, mint tavaly.

A vietnámi húsa valami mesés!!! Sokkal omlósabb, puhább, a rántott hús belőle egyenesen olynan mintha selymet ennél.A szalonnája is fergeteges. A két malacból 30 l zsírunk lett és 14 tábla szalonnánk. Annyi baj van vele, hogy a mi családunk számára nem elég a hús amit ad.

Október elején Mr. Mézeskalács két malackával tért haza a vásárból, Dumbóval és Bodzával. Bodza nagyon gyorsan marha beteg lett. Nem evett, hányt, iszonyatosan legyengült. Az állatorvos szerint stresszbetegséget kapott. Adott nekik féreghajtó és valamilyen erősítő injekciót is. Mikor már tök biztosak voltunk benne, hogy elpusztul végre elkezdett enni. Hihetetlen mértékben nőnek.

Nem lopták be magukat a szívembe:)))
Totál más a mentalitásuk mint a vietnámi malacoknak. A nagyobbik úgy ordít mikor etetjük, mintha már ölnénk, a kisebbik pedig folyton a hátára ugrál, ezért egyfolytában olyanok, mint akiket soha nem takarítanak.
Jobban szerettem a vietnámiakat, de kompromisszumot kell kötnöm. A fehéreket tavasszal vágjuk. Ezután pedig talán már kialakul, hogy évi 2-3 vietnámi és egy fehér malac tökéletesen ellátja a családunk hús, szalonna és kolbászigényét egy évre:)

Emlékeztek még a kacsára aki éppen költött? A 14 tojásból 8 kelt ki. A kacsa mama nagyon szépen nevelgette őket három hónapos korukban három mégis elpusztult, a többiek úgy tűnik jól bírják. Már esedékes lesz a szárnyuk tollának vágása, hogy biztosan a mieink is maradjanak, aztán lassan vágjuk majd őket. Elég lassan nőnek, gondolom ebben nagy szerepe van annak, hogy agusztusban keltek, a tavaszi kelés kedvezőbb lett volna, de hát abból gazdálkodunk amink van:)

Nyuszijaink vannak, szaporodnak, nőnek. Róluk nem készítettem fényképet, nem szívesen nyitogatom az ajtajukat Szotyi miatt:))))

Állat ügyek II. Birkáék:)

Legalább millió évvel ezelőtt megírtam az I. részt és ígéretet tettem a másodikra, hát terveim szerint lényegesen hamarabb teljesíteni akartam az ígéretem, de úgy látszik csak a téli szünet töltött fel elég energiával, hogy hozzá fogjak:)))
Mivel már senki nem emlékszik mi volt ezelőtt (ez tuti biztos, mert még nekem is vissza kellett olvasnom:))) Itt az Állat ügyek I.

Március 16-án megszületett Füles állattartásunk első teljesen nálunk gyártódott porontya.

Születésekor -10 C volt és 20 cm hó. Élete első napjának reggelén az apja evés közben alá kapott a szarvával és jó két métert reptette, én akkor kipróbáltam milyen a lábon kihordott szívsokk:))) Életerős kis bárány volt:) Cakkos a másik jerke, bárhogy vártuk is nem ellett le.

Barnabás a "büszke" apa

Az apuka vérmérséklete miatt külön kellett tartanunk őket, ami rohadt strapás és kényelmetlen volt. Három hét alatt legalább ötször próbálkoztunk a családegyesítéssel. Általában negyed óráig bírtuk idegileg a látványt és utána különszedtük őket. Béke soha nem volt, vagy a kicsit hajtották, vagy az anyját öklelték. Úgy gondoltuk lesz ami lesz alapon összerakjuk őket, hagy játsszák le egymás közt, csak mi ne lássuk. Azért persze tízpercenként hátrasandítottam, de két óra múlva már azt hittem az összes hajam kihullik az idegtől. A látvány minden alkalommal ugyan az volt:

Birkák legelnek. Barnabás megindul...Zella, Füles szalad...pár méterrel arrébb birkák megállnak...birkák legelnek...Cakkos megindul...Zella, Füles szalad...pár méterrel arrébb birkák megállnak...birkák legelnek...Barnabás megindul...és így tovább és így tovább, max egy perces váltásokkal.

Komolyan azt hittem a kicsi kimúlik végelgyengülésben mert lényegében két órán keresztül egyfolytában rohant, na meg folyton attól rettegtem az apja mikor nyársalja fel a szarvaival.

Aznap este szomorú szívvel meghoztuk a fájdalmas döntést, Barnabásnak menni kell. Barnabás távozta után két perccel teljes mértékig helyre állt a béke és azóta is tart.
Most ettünk racka húst először és csak szuperlatívuszokban tudok róla nyilatkozni. Két éves kos volt és mégsem volt egy deka "birka szaga" sem.

Persze kellett az utánpótlás, mert kos nélkül problémás lenne bárányokra apellálni. Haza hoztuk tehát Felhőt.
Fajtája szerint marha nagy birka lesz belőle, ha felnő. Egyenlőre nagyon cuki pofa volt, bár kézhez nem engedett bennünket.
Azt mondjuk díjaztam volna, ha nem úgy járkál keresztül a villanypásztoron, mintha csak cérnák lennének kihúzva. Ügyesen csinálta, mert szinte soha nem láttuk mit művel, csak az lett gyanús mikor össze vissza rágva találtam a féltve őrzött sütőtökeimet.Után a már csak egy kis figyelem kellett és felfedeztem a drazsékat is:)) Szeptember elejére már szinte pókhálót szőttünk a villanypásztorból, de tök mindegy volt, akkor feladtam és ráengedtem őket a tökeimre.(((

Ekkorra már szembe kellett néznünk vele, hogy ezek az aszályos nyarak, mikor csak július közepéig tud legelni az állat, mert utána már ki sem nő a fű, sajnos nem kedveznek az állandóra tartott birkának. Úgy döntöttünk, hogy levágjuk ősszel a két jerkét és tavasszal majd Fülest és Felhőt is. Utána pedig majd tavaszonként veszünk bárányt és azt tartjuk őszig. Így sokkal gazdaságosabb, mint télen is etetni az anyát, néha tök feleslegesen:( Fájt a szívem, Zellát és Cakkost már nagyon a szívembe zártam, mégha folyton kergetni is kellett őket:)

Aztán a természet és a birkák keresztbe húzták az elképzeléseinket, október elején ugyanis a szégyenlősséggel mit sem törődve, Mr. Mézeskalács szeme láttára Felhő bemutatta Zellán, hogy kos a javából.

Itt újra írtuk a terveket. Zella marad, hátha bárány lesz a dologból. Cakkos megy. Viszont ha meghagyjuk Felhőt, akkor tavasszal sem vághatjuk le biztonsággal Fülest, aki szintén jerke, mert akármikor befedezhette. Tehát Felhőt és Cakkost levágtuk. Mikor Cakkost bontotta a hentes megnyugodott a lelkiismeretünk, mert azt mondta az életben nem lett volna báránya annyira el volt zsírosodva minden szerve, pedig egyáltalán nem etettük jobban, mint a másikat.

Tehát jelenleg a birkáink:

A "pici" Füles:)

 

Zelláról nem sikerült egyetlen értelmes képet sem csinálni, mert még véletlenül sem ment arrébb a közelemből. Mindenesetre a hasa mérete miatt reménykedünk, hogy Felhő jól végezte a dolgát:)

Karácsonyi puding dísz

Ugye milyen édesen gyönyörűségesek? Engem teljesen megbabonáztak. Az elkészítésük jóformán fillérekből kihozható, pofon egyszerű és szerintem nem találunk olyan embert a földön, aki ne lenne odáig meg vissza a boldogságtól, ha ilyennel lepnénk meg karácsonyra.

Hozzávalók:

• Pici gömb karácsonyfa díszek
• pici fém kosárkaformák (100 Ft-os boltból vettem)
• fehér akrill festék
• kásagyöngy/dekor cukor
• ecset
• ragasztó pisztoly

A kiválasztott gömb alját beragasztózzuk a ragasztó pisztollyal és belenyomjuk a kosárka formába. A gömbről levesszük a fület, ezt később egyszerűen vissza tudjuk pattintani. A fehér akrill festéket vastagon felhordva "cukormázat" festünk a gömbre, majd megszórjuk a gyönggyel/dekorcukorral. Visszapattintjuk a fület és hagyjuk megszáradni.

Ennyi!!!!
Tessék nekiállni, pikk pakk kész és az öröm garantált!:)

Puha mézeskalács - Blogkóstoló 13.

A változatosság kedvéért ismét az utolsó pillanatban sikerült beesnem a kóstolással. Pedig most szentül megfogadtam, hogy nem így lesz, csak hát nem kalkuláltam bele, hogy a középső gyerekem skarlátot kap. De hát ember tervez, Isten végez. A Blogkóstoló 13. fordulójának háziasszonya Janka a Csak mert szeretem... blog írója, a Konyhalál blogot sorsolta számomra.
Előre figyelmeztetem azt az illetőt, aki a következő fordulóban lesz olyan szerencsés, hogy Linyah blogja jut neki, kösse fel azt a bizonyost, mert nem egyszerű feladat eldönteni a rengeteg- jobbnál jobb recept közül, hogy melyiket is válaszd:)))))

A nyűgös gyereket szeretjük vigasztalni és mindent megtennénk, hogy jobban érezze magát, na meg szeretnénk lefoglalni a folyton unatkozó másik kettőt is. Ezért mit teszünk??? Mézeskalácsot sütünk, azután pedig hagyjuk had díszítsék kedvükre, igen így aztán még a csillárról is a cukormáz csöpög, elhasználódik anya féltve örzött arany-fehér dekorcukra...de ők boldogok és ha ők boldogok akkor mi is azok vagyunk:)))) Köszönöm Linyah, nagyon jó hangulatmentő volt!:)

Legközelebb, ha már nem kell gyereket vigasztalni kipróbálom a kekszmintázó hengeremen is, hátha ez lesz az a tészta amin végre sülés után is megmarad a minta:)

Az eredeti receptet Linyahnál találhatjátok. Én egy pici kakaót tettem a tésztába, mert szeretem, ha szép erőteljes a színe a tésztának.

Puha mézeskalács

Hozzávalók:

•  5 dkg vaj
• 6 dkg cukor
• 12,5 dkg méz
• 25 dkg liszt
• 1 cs sütőpor
• 1/2 tk szódabikarbóna
• én 2 tk. mézeskalácsfűszert tettem bele
• 1 citrom reszelt héja
• 1 narancs reszelt héja
• 1 tojás
• nálam 1 tk kakaó a színe miatt

Cukormáz:

• 1 tojásfehérje
• 2 csapott ek. kukorica keményítő
• 1 tk. citromlé vagy ecet
• kb. 20 dkg porcukor

A vajat, a mézet és a cukrot összeolvasztjuk, majd hagyjuk kihűlni. Hozzákeverjük a tojást.
Összekeverjük a lisztet, sütőport, szódabikarbónát, mézesfűszert és a reszelt héjakat. Összegyúrjuk a mézzel, majd fóliába csomagolva legalább 5 órára hűtőbe tesszük. Nálam egy éjszakát állt.

Lisztezett deszkán kb. 3mm vastagra nyújtjuk és tetszőleges formákat szaggatunk belőle.

Sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 C-ra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sütjük.

A cukormázhoz a tojásfehérjét elkezdjük fölverni és fokozatosan adagoljuk hozzá a porcukrot. Beletesszük a keményítőt és a vége felé a citromlevet is. Mikor elérte a kellő sűrűséget (valószínűleg nem lesz szükségünk az összes porcukorra), zacskóba szedjük befőttes gumival elkötjük a "száját", vágunk egy pici lyukat a csücskére és már díszíthetnek is a gyerekek.

Advent

Idén vele számoljuk vissza a vasárnapokat karácsonyig. Az egyszerűsége tetszik igazán. A gyerkőknek a tél jut róla eszébe...nekem is....imádom!:)

Mézeskalács füzér

Egy nagyon kedves ismerősöm találkozott a facebookon egy ilyen füzér képével, megkért készítsek neki egyet. Annyira kézenfekvő ötlet, mégsem jutott volna soha az eszembe:) A végére én is beleszerettem, úgyhogy készül majd a saját darab is, egy kicsit más szisztéma szerint. A füzérnek sikere volt, örült neki a tulajdonosa:)

Ágica (a kedves ismerős:) fantasztikus dolgokat készít "hobbyból", gyereket nevel, fantasztikus közösségépítő dolgokat visz véghez a szülővárosomban emellett még blogot is ír:) Halvány gőzöm nincs, hogyan bírja mindezt energiával de bírja és nagyon jól csinálja. A Kreatív ötletbörze blogot igazi élmény olvasni, annyira "életszagú", megmosolyogtató és tele van jobbnál jobb ötletekkel.

Ágica elindította az Agness design oldalt, ami tömve van szebbnél szebb dobozzal, kaspóval és még ezernyi keze alól kikerült csodával.
Volt nekem egy ősöreg kávés dobozom  katasztrofális kinézettel, és ilyen gyönyörűséget varázsolt belőle!:)
Mesés nem!?

A képek a Kreatív ötletbörze blogról származnak

Mézeskalácsos sütisdoboz nélkül pedig teljesen nyilvánvaló, hogy nem élhettem:)

A kép a Kreatív ötletbörze blogról származik.

Nagyon szépen köszönöm!!!:)

Blogkóstoló 12. - Szabolcsi káposztás bableves csülökkel

A Blogkóstoló 12. fordulójánál járunk, házigazdánk teller-cake a Torták és más finomságok blog szerzője. Köszönöm a fáradozását és kitartást kívánok Neki a minden bizonnyal igen melós összefoglaló elkészítéséhez:) Ha létezik még esetleg valaki aki nem hallott erről a játékról, megtalálhatja a születését a Főzök-sütök-mosogatok blogon.

Ebben a fordulóban a számomra kijelölt blog a fromJuci lett. Azon már meg sem lepődtem, hogy a bőség zavarával találtam szemben magam:) Általában (mint a blogomról is látszik) az édességek ragadják meg a figyelmemet, de ezúttal máshogy történt. Mikor elolvastam a recept címét rögtön tudtam, hogy ezt a kaját a családomnak teremtették:) Mr. Mézeskalács igen hálás volt érte, hogy sütemény helyett ez készült, a legcseppebb gyerek, pedig kijelentette, hogy ilyet mindenképpen főzzek máskor is.
Fogok...nem kevésszer:) Juci, nagyon hálás vagyok anyukádnak és nagymamádnak amiért megismertettek Téged ezzel a recepttel és ezáltal eljuthatott hozzánk is!:)

Juci receptjét itt találjátok. Látogassátok Őt bőszen, megéri!!!:)

Szabolcsi káposztás bableves csülökkel

Hozzávalók:

• 50 dkg savanyúkáposzta
• 25 dkg tarkabab (száraz)
• 1 kisebb füstölt csülök (nálam cirka 1,5 kg:)
• 2 fej hagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 3 db babérlevél
• 10 szem feketebors
• egy csipet egész kömény
• 2 ek. zsír
• pirospaprika
• 5 dkg liszt
• 2 dl tejföl
• ízlés szerint só, cukor, ecet

Az eredeti recepthez képest annyit változtattam, hogy én külön főztem meg a csülköt és a babot. Nagyon sokszor szívatott már meg bab, egyszerűen lehetetlen kiszámítani (legalábbis nekem soha nem sikerül), hogy melyik bab mennyi idő alatt puhul, akár áztatom, akár nem. Volt már, hogy az egy éjszakán át áztatott babot négy órán keresztül főztem mire megpuhult és volt, hogy áztatás nélküli másfél óra alatt kész lett. Úgyhogy én nem rizikózom.

Első körben a csülköt feltettem hideg vízben, beletettem a borsot, köményt, babérlevelet, a 2 gerezd fokhagymát, és az egyik hagymát egészben (megpucolva). Jó esetben a babunk ilyenkor már egy éjszakát ázott, nekem most csak addig míg a csülköt főztem. Mikor a csülök majdnem teljesen puha kivesszük a vízből és hagyjuk kezelhetőre hűlni.
Mivel Mr. Mézeskalács igen hárklis a szemes borssal való véletlen összefutásra, ilyenkor én a levet átszűröm.
A babot beletesszük a csülök főzővizébe és addig főzzük, míg majdnem teljesen puha lesz.

Innentől már teljesen Juci receptje alapján folytak a dolgok:) A csülköt kicsontozzuk és nagyobb kockákra vágjuk, majd hozzáadjuk a babhoz.

A másik hagymát felkockázzuk és a zsíron megpirítjuk, majd átforgatjuk a felaprított fokhagymával is. Beleszórjuk a kinyomkodott káposztát és megpároljuk.

Ezután a káposzta is belekerül a babhoz és a csülökhöz és addig főzzük míg minden puha nem lesz.
A tejfölt összekeverjük a liszttel és a pirospaprikával, majd a levesből merünk bele egy keveset. Csomómentesre keverjük, beleöntjük a levesbe, forralunk rajta egyet és kóstolás után szükség szerint ízesítjük még sóval, cukorral, ecettel.

Azután pedig pukkadásig esszük magunkat belőle, és jól eltesszük a receptet, mert biztosan sokszor szükségünk lesz még rá:)

Van egy hely.....

Van egy hely a Bükkben..... ..... egy hely, amit körbefognak a hegyek...egy hely, amit több száz éves tölgyfák őriznek....egy hely, ahol tavasztól őszig 30-40 szürkemarha barangol a borjaival

 

...... egy hely, ahol összeér a múlt és a jelen.......egy hely ami maga a csoda

.....és egy EMBER aki összeolvad a termésszettel.....egy EMBER, aki visszalép az időben pár száz évet...egy ember, akit óriási megtiszteltetés volt megismernem.....egy ember, aki számomra a nagybetűs EMBERT jelenti.

Közel egy éve érik bennem ez a bejegyzés, gyűlnek a képek....nem elég:) Talán soha nem lesz annyi, hogy elmondjam, megmutassam vele amit szeretnék. Mikor ott vagyok annyira szeretném megörökíteni azt a hangulatot, érzést ami körülveszi ott az embert. Soha nem sikerül:) Részben mert lehetetlen képen, videón visszaadni, részben pedig azért mert mikor ott vagyok csak élvezem és egyáltalán nem érdekel a fényképezés:)
Egy éve voltam ott először, szarvasbőgés idején,  már akkor tudtam, hogy írnom kell arról a helyről és Józsiról. Legszívesebben minden szívemnek fontos embert elvinnék oda, hogy érezze...értse...lássa.....és mégse...szeretném megóvni a hely békéjét, a varázsát.

A kisvárosi életformában felnőtt agyammal a mai napig szinte lehetetlen felfogni, hogy tényleg lehet még így élni.
Májusban kiköltözni a Bükkbe egy szál magadban, a marhákkal, vakon megbízni a kutyáidban, a "kezükbe" tenni le mindent, teljes mértékig összenőni  a termésszettel és élni a mindennapjaidat, a lehető legminimalistább környezetben.

Nem sok ember van aki képes erre! Letenni mindent...minden mesterséges hangot....meghallani a csöndet, a körülötte élő világot....a gondolatait.

Józsi erre született. Bámulatos milyen természetességgel olvad össze ezzel az élettel. Minden egyes alkalommal feláll a szőr a karomon mikor hallom őt, terelni.
A rétet körül ölelő hegyek visszaverik a kutyák ugatását, Józsi vezényszavait, a marhák bőgését....hihetetlen élmény és iszonyatos erő sugárzik belőle. Nincs ember, akinek ne égjen az emlékezetébe örökre.

Az Indul a bakterház Bendegúza jut folyton eszembe róla:)

Őrült nagy szíve van és hihetetlen módon képes használni az emberismeretét.
Félelmetes módon tudja kezelni az embereket, pár mondatos beszélgetés után mindenkihez megvan a kulcsa és hihetetlen gyorsasággal tud reagálni az új helyzetekre.A világ leghíresebb pszichiátere lehetne belőle.

Józsi, bár nagy eséllyel az életben nem fogod olvasni ezt a bejegyzést, de szeretném megköszönni Neked...

hogy...

.....beengedtél minket az életedbe, és hogy olyan életet és értékrendet mutattál meg a gyerekeimnek, amit nélküled jó eséllyel soha nem tapasztalhattak volna meg.

- hogy megmutattad nekünk az igazi békét és varázslatot

-megtiszteltél minket a barátságoddal

....elérted, hogy a gyerekeim minden fenntartás nélkül megbízzanak benned, és gondolkodás nélkül kövessenek, ha elindulsz a marhák közé, hogy aztán....

.....Gabriella, aki úgy nyilatkozott, hogy nem száll ki a kocsiból amíg a szürkék a környéken vannak, teljes mellszélességgel simogassa Borcsát a "csoki bocit", az egyetlen magyar tarkát a gulyában.. 

...Nadi pedig még meg is lovagolja:)

-elérted, hogy én, aki rettegek mindenféle négylábútól ami nagyobb méretekkel rendelkezik egy kutyánál (az első évben még a bárányainkhoz sem mertem bemenni az ólba:), önálló akaratomból besétáljak egy olyan térbe, ahol cirka 35 szürkemarha a borjaikkal és két bikával van összezárva egy villanypásztorral körbekerített területen és eltöltsek ott 10 percet. Hozzáteszem, ha Te nem lettél volna ott, nincs az a hatalom ami kényszeríthetett volna erre:)

Köszönöm!:

Laci! Neked pedig azt köszönöm, hogy elvittél minket hozzá és lehetővé tetted, hogy megismerhessük!