Szárított narancskarika

Éva kérdezte tőlem, hogyan készítem a szárított narancskarikát. Ha nem teszi fel ezt a kérdést eszembe sem jut bejegyzést írni róla. Így viszont az is eszembe jutott, hogy én hogy örültem volna, ha évekkel ezelőtt valaki megosztja velem a titkot.
Jó pár tepsinyi szénné égetett narancsot megspórolhattam volna magamnak:)

A narancskarikát lehet sütőben is szárítani, viszont ehhez a mezei sütő egyáltalán nem alkalmas. Legalább is az enyém biztosan nem. Tepsiben, sütőpapírra sorakoztatva a felszeletelt narancsokat 50-60 C-on!!! lehet szép lassan, az ajtót néha rányitva, zörgősre szárítani.
Az én sima gázsütőm viszont legalacsonyabb hőmérsékletként is legfeljebb 150 C-ot tud produkálni, úgyhogy még nyitott ajtóval is szétégettem őket. Na meg lássuk be a sütő több órán keresztül való járatása, nem épp költségkímélő módszer.
Aztán van még az aszalógép, ami nagyszerű megoldás, de nekem sajnos nincsen(pedig nagyon szeretnék).

A megoldás ami nekem száz százalékosan bevált, pofon egyszerű, csak a fűtésszezon kell hozzá.

A narancsokat felkarikázzuk, kb fél cm vastagra, és törölközőre fektetjük őket, majd a tetejükre is törölközőt borítunk egy éjszakára. Ez arra szolgál, hogy a nagyja nedvességet leszívja róluk.

Ezután mindössze annyi teendőnk van, hogy a konvektorra, radiátorra sütőpapírt tegyünk, és rájuk pakolgassuk a narancskarikákat.
Naponta megforgatjuk őket, és mikor már zörgősek leszedegetjük és zacskóba, vagy fémdobozba rakjuk tárolásra.
Változó, hogy mennyi idő alatt száradnak ki teljesen, ez nagyban függ a fűtés intenzitásától, a narancs nedvességtartalmától, de max egy hét alatt mindenképpen készen van.

Arra azért érdemes vigyázni, hogy ha nagyon feltekerjük a fűtést megperkálódhatnak a karikáink, ezért olyankor inkább szedegessük le őket és később tegyük vissza.

Én évente mindig újakat szoktam csinálni, mert a frisseknek olyan szép természetes színe van, míg a tavalyiak eléggé megbarnulnak állásukban.

Hópehely mécses

Nem mondom, hogy életem legegyszerűbb művelete volt összerakni, de megérte.
Varázslatos hangulata van mikor ég benne a gyertya, igazi aranyszínű hóesés. A csillagokat ugyanilyen tésztából készítettem. Az alapötlet innen származik.
A kivitelezés is ugyan az. Annyi a különbség, hogy alapnak egy konzervdobozt használtam és azt borítottam be jó szorosan alufóliával. Fejre állítjuk és a konzervdoboz átmérőjével megegyező kört szórunk ki aljának. Mivel a konzervdoboz oldala egyenes, ezért egy kicsit meg kellett nedvesíteni a csillagok egyik oldalát, hogy feltapadjanak rá, és ugye ott is maradjanak. Mindenképpen úgy kell a csillagokat illeszteni, hogy összeérjenek, mert csak így nem fog szétesni az egész. Fejre állítva sütőbe tesszük és megsütjük. Sütés után rögtön lekenjük felvert tojással és teljesen hagyjuk kihűlni.

Na, itt jön a neheze. Megpróbáljuk nagyon óvatosan lehúzni a megsült formát alufóliával együtt a konzervdobozról.
A konzervdoboz hátránya, hogy nem egyenes az oldala, hanem barázdák vannak benne és emiatt igen nehéz lehúzni róla a mécsest. Javaslom a tekerő mozdulatokat. Gondolkozom milyen sima felületű dologgal lehetne kiváltani a konzervdobozt, ami a sütést is bírja és a formája is hasonló. Ha valakinek van ötlete szívesen fogadom!

Ha sikerült leügyeskednünk a mécsest, szabadítsuk meg a fóliától és díszítsük kedvünkre, de azért bánjunk vele óvatosan, nehogy az utolsó métereken roppantsuk össze:)

Üvegablakos mézeskalács mécses

Elkészült egy újabb ajándék karácsonyra.
Ugyanazt a tésztát és írókát használtam, mint itt.
A kinyújtott tésztából 5 db négyzetet vágtam ki, az egyik kicsit nagyobb volt, mint a többi, ez lett az alja. Az oldalakból kiszúrtam a csillagokat, majd sütőpapírral bélelt tepsiben 5 percig sütöttem őket.
Töltetlen kemény cukrot darabokra törtem és beleszórtam a csillagok közepébe, majd visszatettem a sütőbe. Addig sütöttem míg a cukor teljesen el nem olvadt.
Ha nem tölti ki teljesen a csillagot, nyugodtan lehet még hozzátenni cukrot és még egy kicsit tovább sütni. Ha már teljesen kihűlt, csak utána vegyük le a tepsiről.
Írókával összeragasztjuk és díszítjük kedvünkre.

Illatozó adventi koszorúk

 Mikor tavasszal Mohánál összetalálkoztam ezekkel a mézeskalács csodákkal, rögtön tudtam, hogy ezeket nekem is meg kell csinálnom. Teljesen lenyűgözött, mennyire ötletes és jó kézügyességű Moha. Alig vártam, hogy november legyen és nekikezdhessek, bár nem tagadom az írókázós része igen komoly félelemeket ébresztett bennem, és hát mit is mondjak van még mit gyakorolni rajta, de várakozásomon felül a díszítése egész gyorsan haladt.
Eredetileg két koszorú elkészítését terveztem, de egyszerűen nem bírtam abbahagyni, úgyhogy a végén ötnél álltam meg, így egy kicsi kibővült az ajándékozottak köre.

Ezt a képet egyszerűen IMÁDOM!

Én egy kicsit másabb tésztát használtam, mindig ezt szoktam, ha "építkezős", strapabíró kemény mézeskalácsokat szeretnék. Egyszer a megszokott puha mézeskalácstésztám helyett ebből a receptből készítettem evésre szánt mézeskalácsot. Na, hát ezt  még egyszer nem fogom megtenni az biztos, de azóta legalább tudom, hogy ha kőkemény mézeskalácsot szeretnék, ezt a receptet kell használnom.

Ebből a mennyiségből két koszorú játszva kihozható.
Klasszikus mézeskalács

Hozzávalók:

- 25 dkg liszt
- 12,5 dkg margarin
- 12,5 dkg cukor
- 25 dkg méz

- 1/2 mk szódabikarbóna
- 1 tk fahéj
- 1 tk gyömbér
- 1 ek mézeskalács fűszerkeverék
- egy elkevert tojás fele
- ha barna tésztát szeretnénk 2 ek kakaó

Íróka:

- egy tojás fehérje
- 20-25 dkg porcukor
- tk ecet vagy citromlé

A mézet, cukrot, margarint lassú tűzön összeolvasztjuk, és hagyjuk kihűlni.
A lisztet összekeverjük a fűszerekkel és a szódabikarbónával, majd hozzáadjuk a mézes keveréket és a tojást. Össze keverjük. Nem kell kétségbe esni, iszonyúan ragacsos masszát fogunk kapni, de a 24 órás hűtőben való pihentetés után teljesen tuti állagúra dermed. Ha szeretnénk barna tésztát is, akkor az összekeverés után ketté vesszük a masszát és az egyik felébe belekeverjük a kakaót.

Másnap jöhet az építkezés. Összeillesztgethetjük (jól nyomkodjuk össze őket, hogy rendesen összesüljenek) a formákat a sütőpapíros tepsiben,  vagy süthetünk neki külön alapot és utána külön ragaszthatjuk majd fel írókával a formákat.
160 C-on sütöttem őket, hogy minél jobban átsüljenek.

Megmondom őszintén én az alaphoz sütöttem hozzá a gyertyatartó szíveket, mert sülés közben nekem egy kicsit deformálódtak külön és utána már nem tudtam őket olyan szépen összeilleszteni.
A gyertyák helyét még melegen szúrjuk ki a tésztából egy pogácsaszaggatóval, a piros szíveket, pedig úgy állítjuk elő, hogy egyszerűen átkenjük piros ételfestékkel.

Írókának teljesen a Moha féle receptet használtam. Nagyon szuperül bevált, már régóta kerestem a tökéleteset.

A fehérjét és a citromlevet/ecetet elkezdjük habbá verni és lassan adagoljuk hozzá a kétszer átszitált!!!!!(tapasztalatom szerint nagyon fontos momentum a kétszer szitálás), porcukrot, akkor jó, ha fogpiszkálóval húzunk a kézfejünkre belőle csíkot és az nem folyik szét. Valószínűleg nem kell az összes porcukrot felhasználnunk majd.
Zacskóba szedjük, aminek a sarkára kicsi lyukat vágunk és díszítünk kedvünkre.