A nyár eleje óta igen lelkes könyvtárba járók lettünk a csajokkal. Az esti mesét mindig az aktuális kikölcsönzött könyvből olvasom föl nekik. Legutóbb megakadt a szemük az egyik könyv borítóján és bár kicsi babáknak szólt, annyira szerették volna, hogy elhoztuk. A borító tanulsága szerint kisbabáknak szóló korszerű mondókákra lehetett számítani.
Az esti lefekvésnél az Altató apukáknak című mondókát vettük elő. Ahogy haladtam előre az olvasásban a szemöldököm egyre magasabbra vándorolt, majd mire a hetedik versszakhoz értem már a tarkómnál járt:) A versszak végénél már nem igazán tudtam eldönteni, hogy sírjak e vagy röhögjek, persze a gyerekeim eszeveszetten röhögtek, bár nem a mondókán, hanem rajtam.
Hát korszerűnek korszerű volt az egyszer tény, másnap viszont már másik könyvet olvastunk:)) Lehet, hogy maradi vagyok?????:)))))
Altató apukáknak
"Ej, kicsi fiam, te pöttöm,
aludj el most már, de rögtön.
Ajj, kicsi fiam, te nudli,
hagyd az anyádat aludni.
Fejezd be már a rinyádat,
és hagyjad aludni anyádat.
Itt van apád, aki karon visz,
hogy nem ejt le, abban nagyon bízz,
és ne bömbölj már, na ne bömbizz.
Meg kéne téged böfögtetni,
vagy a bölcsőbe befektetni?
Berűs és deprimált apádnak
egyetlen árva csillaga,
ne akarjad, hogy énekljek
aludj el szépen, kisbaba.
Alszik a ciciben a tej,
a farpofán a friss kaka -
most nem pelenkáz át apu,
aludj el szépen, kisbaba.
Ordítasz adta kölke, mi?
Nem hagyod apád költeni?
Megírta Ady Endre is, mi van:
aludj, mikor az apád altat.
Most apád altat kisfiam."
Varró Dániel Akinek a lába hatos
