Kosárka

Teljes biztonsággal állíthatom, hogy soha de soha nem ettem még ilyen finom kosárkát, mint amit a rokonunk Marika csinál, pedig kóstoltam már egy párat:) Legelőször két éve mertem nekifogni, mert addig meg voltam győződve róla, hogy van valami nagy titka a finomságának. Pedig semmi nincs, azon kívül, hogy tilos margarinnal készíteni, csakis VAJJAL! Szívből ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki, nem fog benne csalódni.

Kosárka

Hozzávalók
/30 db/

• 30 dkg liszt
• 20 dkg TEAVAJ!!!!
• 4 db tojássárgája

Töltelék

• 20 dkg cukor
• 20 dkg dió/mák
• 4 tojásfehérje

A tészta hozzávalóit gyors mozdulatokkal összegyúrom. Kiveszek egy darabot és egy nagyjából 6-7 cm széles, jó hosszú csíkot nyújtunk. Derelyecifrázóval 60 db csíkra vágjuk.

A maradék tésztából minden kosárkaformába egy egy golyót teszek. A formákat nem kell zsírozni, mert a tésztának nagyon magas a zsírtartalma, ezrét soha nem ragad bele. A golyókat szépen szétnyomkodom a formában.

A tojásfehérjét majdnem kemény habbá verem, majd apránként hozzáadogatva a cukrot kemény habbá verem. Óvatosan beleforgatom a darált diót/mákot és elosztom a kosárkákban. Minden kosárka tetején keresztbe fektetek két-két tésztacsíkot.

A kosárkákat beleteszem egy tepsibe.

A sütőt előmelegítem 210 C-ra és így sütöm a kosárkákat 7 percig. Ezután a hőfokot visszaveszem 150 C-re és további 13 percig sütöm. Közben azért érdemes ránézni, ha nagyon pirulna inkább vegyük ki hamarabb.

Még langyosan óvatosan kifordítom a formából és porcukorral megszórom.

Higgyétek el tényleg nagyon nagyon finom!!!

Diós-tejfölös süti Advent 1. vasárnapjára

 

Számomra a karácsony nagyon fontos ünnep. Gyermekkoromban soha nem volt adventi koszorúnk, a karácsonyi készülődés nálunk csak szenteste napján kezdődött. Mikor már önálló háztartást vezettem egyre inkább hiányzott, hogy belopjam az ünnepvárást a mindennapjainkba. Mióta a gyerkőcök is itt vannak még nagyobb hangsúlyt kapott a készülődés. Szeretném, ha számukra is fontos és meghitt ünneppé válna ez az időszak és ugyanolyan sokat adna nekik, mint amit nekem.

Minden advent vasárnapra sütni szoktam valamilyen sütit. Általában ugyan azokat, de ez most egy új

Kevés olyan sütemény van amivel már első harapásra szerelembe esem. Na hát ez ilyen. Az első falat után a receptet követeltem.

Igazándiból azt sem tudom mi a süti neve pontosan, a recepten egyszerűen tejfölösként szerepelt, de szerintem ez nem igazán árul el túl sok infót róla. Egy a lényeg nagyon finom!!!

Diós-tejfölös süti

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 3 tojás
• 20 dkg porcukor
• 1/2 ek. szódabikarbóna
• 1 ek. méz
• 8 dkg darált dió

Krém:

• 4 kis doboz tejföl vagy 700 ml tejföl
• 20 dkg porcukor
• 20 dkg darált dió

A tetejére:

• 10 dkg ét/tej csoki
• 2 ek. olaj

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk és legalább két órára, de lehet egy éjszakára is, hűtőbe tesszük. A tésztát négyfelé vesszük és vékonyra nyújtjuk. Sütőpapírral borított tepsi hátán, 170 C-ra előmelegített sütőben kb. 8 perc alatt készre sütjük. Elég gyakran nézzünk rá, mert nagyon gyorsan meg tud égni. Ha már szép aranybarna akkor jó. Még forrón óvatosan húzzuk le sütőpapírostól, a tepsiről és egyenes felületen hagyjuk kihűlni, így az esetleges görbületek kiegyenesednek.

A krém hozzávalóit összekeverjük és betöltjük vele a lapokat. Az utolsó lapot nem kenjük meg. Vízfürdő fölött megolvasztjuk az étcsokit és teszünk hozzá 2 ek. olajat, elkenjük a süti tetején. Hűtőbe költöztetjük és legalább hat órára ott is hagyjuk puhulni.

Szeleteljük és tálaljuk.

Diós-mákos kosárka ünnepi díszben

Ezerrel közeledik a karácsony és én ilyenkor minden receptet, karácsonyi sütit árgus szemmel  figyelek, nem tehetek róla teljesen megbabonáz a karácsony. Rendszeresen találom magam szembe azzal a problémával, hogy nem létezik annyi ember, akivel meg tudnám etetni mindazt a sütit amit szeretnék karácsonyra megsütni.:)

Viszont vannak állandó sütik amik sohasem hiányozhatnak az ünnepi asztalról. Ilyen sütivé lépett elő a diós-mákos kosárka, amit sokáig csak "messziről" csodáltam. Nagymamám unokatestvére verhetetlen kosárkákkal kényeztette a családot. Minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy soha sehol nem ettem még ilyen finomat. Teljes meggyőződésem volt, hogy iszonyatosan bonyolult és sok tapasztalatot igénylő az elkészítése. El is határoztam, hogy bekéredzkedem hozzá megtanulni.
Mire ő rögtön lehűtött, hogy erre semmi szükség, egyszerűen csak követni kell a receptet, semmi esetre sem szabad margarint használni a vaj helyett és akkor teljes lesz a siker.

Kicsit pesszimistán fogtam neki, de igaza volt. Már az első próbálkozásra ugyan olyan lett mint az övé. Ezt az elsőt még aztán követte jó néhány próbálkozás és mindegyik ugyan azt a sikert hozta.

Ha sikerült felkeltenem az érdeklődésed, és szeretnél egy nagyon finom, ünnepi díszbe öltözött diós-mákos kosárkát készíteni, a receptet megtalálod a Kifőztük Karácsony adománygyűjtő különszámában, amit a http://www.karacsony.kifoztuk.hu/

oldalról tudsz letölteni. Az akció részleteit ugyanitt találod.

Diós-kókuszos keksz

Fantasztikus blogra leltem néhány hete. Levendulalány, a Kifli és levendula blog szerzője, hihetetlenül fantasztikus dolgokat készít. Érdemes ellátogatni hozzá, garantálom, hogy rendszeres visszajárókká váltok majd:)


Nála találtam a következő kekszet is. Ódákat zengett róla, és igaza volt, nagyon finom.


Diós-kókuszos keksz


Hozzávalók:

• 12 dkg dió
• 10 dkg tejcsoki (eredetileg fehércsoki, de nekem tej volt itthon)
• 8,5 dkg kókuszreszelék
• 18 dkg liszt
• 1 tk sütőpor
• 15 dkg margarin
• 13 dkg cukor
• 1 tojás

A diót és a csokit durva darabokra vágjuk. A többi hozzávalót összekeverjük, majd hozzá gyúrjuk a diót és a csokit. Két tenyerünk között gömbölyítsünk nagyobb féldiónyi félgömböket. Tegyük sütőpapírral borított tepsire és a kezünkkel lapítsuk el őket egy kicsit.

180 C-ra előmelegített sütőben kb. 12-14 percig sütjük. Figyeljük közben az aljukat, mert a végén nagyon gyorsan sülnek. Ne süssük túl, mert akkor túl kemény lesz, az a jó, ha a széle már barnul.

Cukormázas csokis-diós muffin

Igazi hűvös időre való léleksimogató ez a sütemény. Emellett persze még nagyon finom is:)
Lassan képes vagyok elhinni, hogy tél és karácsony is lesz még az idén, végre olyan arcát mutatja az idő, mint amit ebben az évszakban elvárok tőle.
Készülnek a karácsony tájt felhasználni szándékozott, likőrök, lekvárok. Szépen lassan jelentkezem is majd velük.
Addig is jöjjön a lélekmelegítő muffin.:)

Cukormázas csokis-diós muffin

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 6 dkg margarin
• 1 tojás
• 10 dkg tejcsoki
• 5 dkg étcsoki
• 15 dkg dió
• kb. 2 dl tej
• 1 cs vaníliás cukor
• 1 cs sütőpor
• 1 tk. fahéj
• 2 cl diólikőr/rum

Cukormázhoz:

• kb. 15 dkg porcukor
• 1 tojásfehérje

A dióból 18 negyedet félreteszünk. Elvileg egy fél dió kellene rá, de nálam 50 dióból 1 a sikerességi aránya, a fél dió kiszedésének, ezért negyedek kerülnek rá:)

A többi diót száraz serpenyőben illatosra pirítjuk, majd durvára vágjuk.

A lisztet összekeverjük a sütőporral, és a fahéjjal.
A margarint nagyon lassú tűzön vagy vízfürdő fölött összeolvasztjuk a kétféle csokival, hozzáadjuk a diólikőrt/rumot.

A tojást a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük, hozzá adjuk az olvasztott csokit.

Felváltva belekeverjük a lisztes keveréket és a tejet. Viszonylag híg tésztát kell kapnunk.
Beleforgatjuk a diót.

A tésztával háromnegyedig töltjük a muffin tepsi mélyedéseibe helyezett papírkapszlikat.

170 C-ra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük. Akkor jó, ha megnyomjuk és rugalmas a teteje.

Nálam ebből a mennyiségből 18 muffin született, de ez függ a formák nagyságától.

A tojásfehérjét habverővel elkezdjük felverni és folyamatosan adagoljuk hozzá a porcukrot. Annyira kell sűrűnek lennie, hogy könnyen kenhető legyen, de már ne folyjon le a muffin tetejéről.

A cukormázat rákenjük a kihűlt muffinokra és a tetejükre ültetünk, egy-egy negyed diót.

Kávés-csokis-diós muffin

Csak emlegetnem kellett, az esős hűvös időt és meg is érkezett rögtön:) Szégyen nem szégyen, mi három napja újra fűtünk. Meg is jött a kedv az édességekhez, így készült el ez a muffin. Nagyon kedvünkre való ízvilág született. El is tüntettük mind egy szálig.:)

Kávés-csokis-diós muffin

Hozzávalók:

• 6 dkg margarin
• 1 tojás
• 15 dkg cukor
• egy vanília rúd/vaníliás cukor
• 27 dkg liszt
• 1 cs sütőpor
• kb 2 dl tej
• 3 dkg kakaó
• 5 dkg étcsoki
• 8 dkg dió
• 1 cs 3in1 kávé

A diót száraz serpenyőben megpirítom, majd apró darabokra vágom. A csokit is feldarabolom.
A margarint, a cukrot és a tojást kikeverem. Hozzáadom a vanília kikapart magjait. A lisztet összekeverem a kakaóval és a sütőporral. A margarinos masszához felváltva hozzáadom a lisztet és a tejet.

Belekeverem a diót és a csokit, majd a papírkapszlikkal bélelt muffin tepsibe kanalazom a tésztát, a formák háromnegyedéig.

180 C-ra előmelegített sütőben kb 15-20 perc alatt készre sütöm. Akkor jó, ha megnyomjuk és rugalmas a teteje.

Mákos, diós kalács avagy vissza a gyökerekhez

Idén rájöttem valamire, ami pedig eddig is nyilvánvaló volt, valahogy még sem ismertem föl. Karácsonykor készítettem a Mákos, diós kalácsot (alias bejglit). Már ott is leírtam, hogy a mi családunkban mindig mákos kalács volt a neve és nem bejgli. Aminek nagyon egyszerű magyarázata van, mégpedig az, hogy a mákos kalácsot rendesen kelesztik, a bejglit pedig lassan, hűtőben. Erről már régebben is olvastam, valahogy még sem raktam össze.:) Nálunk régen a mákos kalácsot mindig dédi készítette. Persze biztosan sütötte keresztanyu is, de az én emlékeimben dédihez kötődik. Karácsonykor és húsvétkor elmaradhatatlan volt a mákos és diós kalács.
Ő soha nem tette hűtőbe a tésztát, sőt soha nem is hallott róla, hogy úgy lehetne keleszteni. Egyébként mindent telesen ugyanúgy csinált, mint más a bejglivel, csak melegen kelesztette. Receptje persze nem volt, hiszen ő is mint minden régi idők asszonya "szemre" dolgozott. Soha nem láttam, hogy mérleget használt volna.

Két évvel ezelőtt ment el, 97 évesen. Még megérte, három ükunokája születését. Hihetetlen asszony volt, nagyon kemény élete volt, túlélt két világháborút, 33 évesen eltemette a férjét és soha többé nem ment újra férjhez, egyedül nevelte fel az egyetlen lányukat aki akkor 4 éves volt, éveken át nevelte a testvére lányát, aki árván maradt. Később elveszítette 38 éves vejét, majd 44 éves lányát, majd 39 éves unokáját is. Nem törte meg az élet, de hihetetlen keménnyé tette. Mégis szerető ember tudott maradni. Rengeteg időt töltöttünk el vele, ott nőttünk föl mellette. Annyira kézzelfogható volt és biztos (amit persze akkoriban kamaszként nem mindig díjaztunk.:)) Nem szívesen engedte ki a kezéből az irányítást:) Azóta is ordít a hiánya, annyira hozzá tartozott ott mindenhez.

Az utolsó 10 évben már nem sütött mákos kalácsot, az élet úgy hozta, hogy 7 éve már ez az én feladatom. Viszont én eddig mindig a hűtős módszert alkalmaztam, ezután nem fogom. Visszatérek a gyökerekhez és a családunkban hagyományos módon fogom készíteni a mákos kalácsot, úgy ahogyan dédi:)

Húsvét alkalmából elkészült tehát a mákos, diós kalács:)

Mákos, diós kalács
(1-1 rúd)

Tészta

• 35 dkg liszt
• 6 dkg porcukor
• 5 dkg zsír
• 6 dkg margarin
• 70 ml tej
• 1 dkg élesztő
• egy csipet só
• 1 tojás

Máktöltelék

• 15 dkg darált mák
• 1/2 citrom reszelt héja
• 1/2 tk. fahéj
• 2 dkg mazsola
• 1/2 cs vaníliás cukor
• cukor ízlés szerint
• kb 1,75 dl tej
• sárgabarack lekvár

Diótöltelék

• 15 dkg dió
• 1/2 citrom reszelt héja
• 1/2 tk fahéj
• 2 dkg mazsola
• 1/2 cs vaníliás cukor
• cukor ízlés szerint
• kb 1,5 dl tej

Kenéshez

• zsír
• egy tojás

A lisztet a cukorral és a sóval elkeverem, majd elmorzsolom a margarinnal és a zsírral. A tejben felfuttatom az élesztőt, majd a liszthez adom a tojással együtt és összegyúrom.
Ha túl keménynek találom a tésztát, egy kis tejjel lazítok rajta. Letakarva meleg helyre teszem egy fél órára.

A mazsolát beáztatom meleg vízbe.
A máktöltelékhez a baracklekvár kivételével mindent egy lábasba öntök és a tűzön kevergetve összefőzöm. Ki ki ízlése szerint tegyen hozzá cukrot. Ha szükséges még öntök hozzá tejet. Ha már könnyen kenhetőnek tűnik (vegyük figyelembe, hogy ahogy hűl sűrűbb lesz) félrehúzom. Belekeverem a lecsöpögtetett mazsolát és félreteszem hűlni.

Ugyanezt megcsinálom a diótöltelékkel is.

A tésztát kétfelé veszem és téglalap alakúra nyújtom. Megkenem olvasztott zsírral. Dédi szerint így sokáig puha marad a tészta.
A mákoshoz először elkenem a sárgabaracklekvárt a tésztán, utána elterítem rajta a tölteléket. A széleknél 1-1 cm kihagyok.
A két rövidebb végét egy ujjnyira behajtom és a hosszabbik oldalától feltekerem. Zsírozott tepsibe fektetem.

A dióssal ugyanígy teszek, csak ott nem kenek rá baracklekvárt.

A rudakat lekenem tojássárgájával és hagyom állni míg meg nem szikkad a tetején. Ezután átkenem tojásfehérjével és így is hagyom még állni 10 percet. Villával vagy hústűvel megszurkálom.

Előmelegített sütőben 170-180 C-on, kb 40 perc alatt készre sütöm.

Diós habrúd

Nagyon egyszerű és nagyon finom sütike.

Diós habrúd

Hozzávalók:

• 4 tojásfehérje
• 25 dkg dió
• 20 dkg cukor
• 2 ek. kakaópor
• 10 dkg étcsoki
• 1 csipet só

A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. A cukrot apránként hozzáadjuk, miközben tovább verjük. 20 dkg darált diót összekeverünk a kakaóval és óvatosan a habba forgatjuk.

A diós habot habzsákba vagy egy erősebb zacskóba kanalazzuk. A zacskó csücskét levágjuk és egy sütőpapírral bélelt tepsibe csíkokat nyomunk.

160 C-ra előmelegített sütőben kb 10-15 perc alatt készre sütjük. Akkor jó, ha már könnyen leválik a sütőpapírról.

Ha kihűlt egyik végét olvasztott étcsokiba, majd darált dióba mártjuk.

Érdemes fémdobozban tárolni, hogy megtartsa az állagát és ne "szottyadjon" meg a levegő páratartalmától.

Diós kifli

Ez szintén olyan süti, ami nélkül nem lehet nálunk karácsony. Jó pár évvel ezelőtt egy Dr. Oetker-es karácsonyi füzetkében találtam rá. Nagyon-nagyon finom!

Diós kifli

Hozzávalók:
- 37,5 dkg darált dió
- 15 dkg cukor
- 5 tojás fehérje
- 1 cs vaníliás cukor
- 10 ml rum

A forgatáshoz:
- 12,5 dkg durvára tört dió
- 1 tojás fehérje
- 15 dkg étcsoki
- 1,5 ek olaj

Az 5 tojás fehérjét kemény habbá verem. Mikor már elég kemény a hab, lassan adagolom hozzá a vaníliás cukorral elkevert kristálycukrot, és  addig folytatom a habverést, míg a tojáshab olyan kemény nem lesz, hogy ha áthúzok rajta egy kést, megmarad a vágás vonala.

Óvatosan összeforgatom a darált dióval és a rummal. Vastag aljú lábasba szedem a masszát és alacsony hőmérsékleten, állandó keverés mellett addig "főzöm", míg a felére össze nem esik. Hagyom teljesen kihűlni.

Teáskanálnyi adagokat szaggatok a masszából és nedves kézzel kifliket formázok (elég ragadós).
A kifliket megforgatom a tojásfehérjében, majd a durvára tört dióban és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom.

170 C-ra előmelegített sütőben kb 15 perc alatt megsülnek. Akkor jó, ha az alja és a teteje már színesedik, de a tetejét még nyomásra puhának érezzük.
Sütőpapírostól lehúzom a tepsiről, hogy ne süljön tovább.

Ha teljesen kihűltek, vízfürdő fölött felolvasztott, az olajjal elkevert étcsokiba mártom az egyik felüket. Sütőpapírra rámolom és hagyom megdermedni a csokit.

Jól záródó fémdobozban sokáig eltartható.

Mákos, diós kalács (alias bejgli)

Idén egy teljesen új dologra ragadtattam magam. Lefagyasztottam a kész kalácsot. Nálam mindig problémát jelent, hogy hiába imádok készülődni a karácsonyra és sütögetni, viszont akárhogy is osztom be az időmet a szenteste előtti egy két nap eszméletlen sűrű. Én pedig a 24-ét (egy-két agyon gürizett, végig idegeskedett szenteste után) csak úgy tudom elképzelni, hogy semmi rohanás és idegeskedés, csak a legszükségesebb  dolgokat csinálom és a legtöbb időt a családdal töltöm, nem a konyhában. Ettől függetlenül persze nálunk is pazar vacsora van, csak a könnyen kivitelezhető fajtából.

A mákos, diós kalács nálunk elmaradhatatlan, viszont nekünk frissen az igazi, és kár tagadni, azért egy kicsit időigényes az elkészítése. Hagyománnyá vált nálunk, hogy anyuéknak és keresztapunak is én sütöm a kalácsot. Tehát minimum három tepsi elkészítése vár rám minden karácsonykor.
Ezek után talán nem meglepő, hogy mikor itt olvastam Juhász Andrea vendégposztját az ételek fagyasztásáról akkor az igencsak felkeltette az érdeklődésemet.

Világ életemben elég szkeptikusan álltam az ilyen kaják fagyasztásához, de amióta félretéve az ellenszenvemet kipróbáltam a fagyasztott kenyeret be kellett látnom, hogy az tényleg olyan mintha friss lenne. (Pedig soha nem hittem volna el.)
Miután Andrea megnyugtatott, hogy a kész bejgli is tuti jó lesz fagyasztva, úgy döntöttem egy életem egy halálom, kipróbálom.

A recept ugyan az minden évben.

Mákos, diós kalács

Hozzávalók (4 rúdhoz)

- 67 dkg liszt

- 12 dkg porcukor

- 10 dkg zsír

- 13 dkg margarin

- 1,4 dl tej

- 2 dkg élsztő

- 1 csipet só

- 1 tk cukor

- 1nagyobb vagy 2 kisebb tojás

Töltelék

Mákos

- 40 dkg darált mák

- 1 citrom reszelt héja

- 1 tk fahéj

- 5 dkg mazsola

- 1 cs vaníliás cukor

- cukor ízlés szerint

- kb 2,5 dl tej

- sárgabarack lekvár

 Diós

- 40 dkg dió

-1 citrom reszelt héja

- 1 tk fahéj

 - 1 cs vaníliás cukor

- 5 dkg mazsola

- cukor ízlés szerint

- kb 2 dl tej

- egy kevés olvasztott zsír

- 1 tojás a kenéshez

A lisztet a porcukorral, sóval összekeverem és elmorzsolom a margarinnal és a zsírral. A langyos tejbe teszek 1 tk cukrot és felfuttatom benne az élesztőt.
A lisztet összegyúrom a tojással és a felfuttatott élesztővel. Ha túl keménynek találom a tésztát, egy kis tejjel lazítok rajta.
Letakarva, hűtőben pihentetem 2-3 órát.

A mazsolát beáztatom meleg vízbe, majd leszűröm.
Míg a tészta pihen elkészítem a töltelékeket, hogy legyen ideje teljesen kihűlni.
A mákoshoz a baracklekvár kivételével minden hozzávalót összekeverek a , cukor mennyiséget azért nem írok, mert szerintem annyira változó, hogy ki mennyire szereti édesen. A gázon kevergetve összeforralom, ha szükség van rá még öntünk hozzá tejet. Az a jó ha könnyen kenhető, azt azért vegyük figyelembe, hogy hűlés alatt még sűrűsödik.
Ugyanezt megcsinálom a dióssal is, az kevesebb tejet szokott felvenni, mint a mákos.

A tésztát négyfelé veszem és egyenként téglalappá nyújtom őket. Dédimamám mindig alkalmazott módszere volt, hogy minden kinyújtott lapot megkent olvasztott zsírral. Azt mondta ettől sokáig puha marad a kalács. Én is mindig így csinálom.
A mákos kalácsnál a zsír után kevés sárgabaracklekvárt is kenek a tésztára és utána kenem rá a mák felét. A két rövidebb oldalát egy ujjnyira behajtom és a hosszabb oldalától lazán feltekerem.
Ugyanezt megismétlem a másik mákos rúddal is.

A diós ugyanígy készül, csak nem teszünk rá baracklekvárt.

Margarinnal kikent tepsibe rámolom a rudakat és először hosszában kenem le őket tojássárgájával. Langyos helyre teszem kelni kb fél órára. Ezután tojásfehérjével is lekenem, csak keresztben és még tíz percet pihentetem. Ez a kenési módszer Szepytől származik és teljesen beválik. Fogpiszkálóval, villával megszurkálom őket "koppanásig".
Előmelegített sütőben mérsékelt tűzön (kb 170-180 C-on) kb 40 perc alatt készre sülnek.

Néha kireped, néha nem. Általában csak a szélsőkkel szokott gond lenni. Engem viszont egy picit sem zavar, mikor az ember felszeleteli, szinte alig lehet észrevenni.
Miután kihűltek külön-külön alufóliába csomagolom a rudakat, Andrea szerint ez nagyon fontos. Én úgy gondolom erre azért van szükség, hogy ne vegye át a többi fagyasztott dolog szagát. Az alufóliázás után beleteszem őket egy zacskóba és berámolom a fagyasztóba. Ha fel szeretnénk használni őket, csak kivesszük és hagyjuk felengedni.
Jelenleg nálam a fagyiban várják a karácsonyt. Én pedig azt várom kíváncsian, hogy milyenek lesznek felengedve. Kóstolás után tudósítok.:)

A kóstolás megtörtént.
Az íze tényleg teljesen ugyanolyan volt, mint fagyasztás előtt, talán csak egy kicsit lágyabb lett az állaga. Két nap után szikkadt meg olyanra, mint a fagyasztás előtt volt.

Nagy előnye volt, hogy a karácsony előtti kapkodást ki tudtam védeni vele.

Legközelebb azonban mégis maradok a frissen készültnél. Nem azért mert bármi baj volna a fagyasztottal, hanem a hangulat miatt.
Rájöttem, hogy számomra igenis úgy az igazi a karácsony, ha a diós mákos kalács előtte készül el egy két nappal:)