Blogkóstoló 12. - Szabolcsi káposztás bableves csülökkel

A Blogkóstoló 12. fordulójánál járunk, házigazdánk teller-cake a Torták és más finomságok blog szerzője. Köszönöm a fáradozását és kitartást kívánok Neki a minden bizonnyal igen melós összefoglaló elkészítéséhez:) Ha létezik még esetleg valaki aki nem hallott erről a játékról, megtalálhatja a születését a Főzök-sütök-mosogatok blogon.

Ebben a fordulóban a számomra kijelölt blog a fromJuci lett. Azon már meg sem lepődtem, hogy a bőség zavarával találtam szemben magam:) Általában (mint a blogomról is látszik) az édességek ragadják meg a figyelmemet, de ezúttal máshogy történt. Mikor elolvastam a recept címét rögtön tudtam, hogy ezt a kaját a családomnak teremtették:) Mr. Mézeskalács igen hálás volt érte, hogy sütemény helyett ez készült, a legcseppebb gyerek, pedig kijelentette, hogy ilyet mindenképpen főzzek máskor is.
Fogok...nem kevésszer:) Juci, nagyon hálás vagyok anyukádnak és nagymamádnak amiért megismertettek Téged ezzel a recepttel és ezáltal eljuthatott hozzánk is!:)

Juci receptjét itt találjátok. Látogassátok Őt bőszen, megéri!!!:)

Szabolcsi káposztás bableves csülökkel

Hozzávalók:

• 50 dkg savanyúkáposzta
• 25 dkg tarkabab (száraz)
• 1 kisebb füstölt csülök (nálam cirka 1,5 kg:)
• 2 fej hagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 3 db babérlevél
• 10 szem feketebors
• egy csipet egész kömény
• 2 ek. zsír
• pirospaprika
• 5 dkg liszt
• 2 dl tejföl
• ízlés szerint só, cukor, ecet

Az eredeti recepthez képest annyit változtattam, hogy én külön főztem meg a csülköt és a babot. Nagyon sokszor szívatott már meg bab, egyszerűen lehetetlen kiszámítani (legalábbis nekem soha nem sikerül), hogy melyik bab mennyi idő alatt puhul, akár áztatom, akár nem. Volt már, hogy az egy éjszakán át áztatott babot négy órán keresztül főztem mire megpuhult és volt, hogy áztatás nélküli másfél óra alatt kész lett. Úgyhogy én nem rizikózom.

Első körben a csülköt feltettem hideg vízben, beletettem a borsot, köményt, babérlevelet, a 2 gerezd fokhagymát, és az egyik hagymát egészben (megpucolva). Jó esetben a babunk ilyenkor már egy éjszakát ázott, nekem most csak addig míg a csülköt főztem. Mikor a csülök majdnem teljesen puha kivesszük a vízből és hagyjuk kezelhetőre hűlni.
Mivel Mr. Mézeskalács igen hárklis a szemes borssal való véletlen összefutásra, ilyenkor én a levet átszűröm.
A babot beletesszük a csülök főzővizébe és addig főzzük, míg majdnem teljesen puha lesz.

Innentől már teljesen Juci receptje alapján folytak a dolgok:) A csülköt kicsontozzuk és nagyobb kockákra vágjuk, majd hozzáadjuk a babhoz.

A másik hagymát felkockázzuk és a zsíron megpirítjuk, majd átforgatjuk a felaprított fokhagymával is. Beleszórjuk a kinyomkodott káposztát és megpároljuk.

Ezután a káposzta is belekerül a babhoz és a csülökhöz és addig főzzük míg minden puha nem lesz.
A tejfölt összekeverjük a liszttel és a pirospaprikával, majd a levesből merünk bele egy keveset. Csomómentesre keverjük, beleöntjük a levesbe, forralunk rajta egyet és kóstolás után szükség szerint ízesítjük még sóval, cukorral, ecettel.

Azután pedig pukkadásig esszük magunkat belőle, és jól eltesszük a receptet, mert biztosan sokszor szükségünk lesz még rá:)

Van egy hely.....

Van egy hely a Bükkben..... ..... egy hely, amit körbefognak a hegyek...egy hely, amit több száz éves tölgyfák őriznek....egy hely, ahol tavasztól őszig 30-40 szürkemarha barangol a borjaival

 

...... egy hely, ahol összeér a múlt és a jelen.......egy hely ami maga a csoda

.....és egy EMBER aki összeolvad a termésszettel.....egy EMBER, aki visszalép az időben pár száz évet...egy ember, akit óriási megtiszteltetés volt megismernem.....egy ember, aki számomra a nagybetűs EMBERT jelenti.

Közel egy éve érik bennem ez a bejegyzés, gyűlnek a képek....nem elég:) Talán soha nem lesz annyi, hogy elmondjam, megmutassam vele amit szeretnék. Mikor ott vagyok annyira szeretném megörökíteni azt a hangulatot, érzést ami körülveszi ott az embert. Soha nem sikerül:) Részben mert lehetetlen képen, videón visszaadni, részben pedig azért mert mikor ott vagyok csak élvezem és egyáltalán nem érdekel a fényképezés:)
Egy éve voltam ott először, szarvasbőgés idején,  már akkor tudtam, hogy írnom kell arról a helyről és Józsiról. Legszívesebben minden szívemnek fontos embert elvinnék oda, hogy érezze...értse...lássa.....és mégse...szeretném megóvni a hely békéjét, a varázsát.

A kisvárosi életformában felnőtt agyammal a mai napig szinte lehetetlen felfogni, hogy tényleg lehet még így élni.
Májusban kiköltözni a Bükkbe egy szál magadban, a marhákkal, vakon megbízni a kutyáidban, a "kezükbe" tenni le mindent, teljes mértékig összenőni  a termésszettel és élni a mindennapjaidat, a lehető legminimalistább környezetben.

Nem sok ember van aki képes erre! Letenni mindent...minden mesterséges hangot....meghallani a csöndet, a körülötte élő világot....a gondolatait.

Józsi erre született. Bámulatos milyen természetességgel olvad össze ezzel az élettel. Minden egyes alkalommal feláll a szőr a karomon mikor hallom őt, terelni.
A rétet körül ölelő hegyek visszaverik a kutyák ugatását, Józsi vezényszavait, a marhák bőgését....hihetetlen élmény és iszonyatos erő sugárzik belőle. Nincs ember, akinek ne égjen az emlékezetébe örökre.

Az Indul a bakterház Bendegúza jut folyton eszembe róla:)

Őrült nagy szíve van és hihetetlen módon képes használni az emberismeretét.
Félelmetes módon tudja kezelni az embereket, pár mondatos beszélgetés után mindenkihez megvan a kulcsa és hihetetlen gyorsasággal tud reagálni az új helyzetekre.A világ leghíresebb pszichiátere lehetne belőle.

Józsi, bár nagy eséllyel az életben nem fogod olvasni ezt a bejegyzést, de szeretném megköszönni Neked...

hogy...

.....beengedtél minket az életedbe, és hogy olyan életet és értékrendet mutattál meg a gyerekeimnek, amit nélküled jó eséllyel soha nem tapasztalhattak volna meg.

- hogy megmutattad nekünk az igazi békét és varázslatot

-megtiszteltél minket a barátságoddal

....elérted, hogy a gyerekeim minden fenntartás nélkül megbízzanak benned, és gondolkodás nélkül kövessenek, ha elindulsz a marhák közé, hogy aztán....

.....Gabriella, aki úgy nyilatkozott, hogy nem száll ki a kocsiból amíg a szürkék a környéken vannak, teljes mellszélességgel simogassa Borcsát a "csoki bocit", az egyetlen magyar tarkát a gulyában.. 

...Nadi pedig még meg is lovagolja:)

-elérted, hogy én, aki rettegek mindenféle négylábútól ami nagyobb méretekkel rendelkezik egy kutyánál (az első évben még a bárányainkhoz sem mertem bemenni az ólba:), önálló akaratomból besétáljak egy olyan térbe, ahol cirka 35 szürkemarha a borjaikkal és két bikával van összezárva egy villanypásztorral körbekerített területen és eltöltsek ott 10 percet. Hozzáteszem, ha Te nem lettél volna ott, nincs az a hatalom ami kényszeríthetett volna erre:)

Köszönöm!:

Laci! Neked pedig azt köszönöm, hogy elvittél minket hozzá és lehetővé tetted, hogy megismerhessük!

Tiramisu torta

Ez az az édesség, amire soha nem tudnék nemet mondani. Finoman szólva sem édesség rajongó apósom számára az utóbbi hat évben készített torták közül ez az egy volt ami elérte, hogy háromszor is elmondja mennyire finom. Na ebből rögtön tudtam tavaly, hogy mindenképpen megjegyezendő és jövőre is elkészítendő:)

Tiramisu torta
(24 cm forma)

Hozzávalók:

• 30 dkg babapiskóta
• 50 dkg mascarpone
• kb. 4 ek porcukor
• 4 dl állati tejszín
• 1 cs habfixáló
• 1 dl főzött feketekávé
• 0,5 dl tej
• 0,5 dl rum
• cukrozatlan holland kakaó

A tejszínt verjük habbá a habfixálóval. A mascarponét a cukorral és a rum másik felével keverjük ki. Kóstoljuk meg, ha édesebben szeretjük tegyünk még hozzá cukrot. Óvatosan forgassuk össze a felvert tejszínhabbal. 

A kapcsos tortaforma aljára sütőpapírból karikát vágok. Ez kellőképpen összetartja majd a torta alját, ha át akarom tenni egy tálcára, ha pedig mégis a forma alján hagyom, akkor pont annyi védelmet nyújt, hogy nem karistolom össze a késsel.

A kihűtött feketekávét keverjük össze a tejjel és a fele rummal. A babapiskótákat mártsuk meg benne. Ne hagyjuk sokáig állni, épp csak forgassuk meg, mert túl szöttyös lesz. Rakjuk ki a forma alját egy sor piskótával.

Erre kenjünk egy réteg mascarponés krémet, majd még egy sor kávés babapiskótával rakjuk ki. A sort egy réteg krémmel zárjuk. Úgy osszuk el a krémet, hogy egy keveset hagyjunk meg a díszítéshez és az oldala javításához. Tegyük hűtőbe legalább 4 órára, de a legjobb egy éjszakára. Én mindig körbebugyolálom folpackkal, hogy ne vegyen át semmilyen szagot.

A torta oldalát óvatosan húzzuk körbe késsel majd vegyük le a karikát. Ha az oldalán néhol kibukkan a piskóta a maradék krémből kenjünk rá még egy kicsit. Én a tetejét sima csőrrel ellátott habzsákból kinyomott pöttyökkel díszítettem és most röhögni foktok csipkekesztyűn keresztül szórtam meg kakaóporral:) Akinek sűrű a szitája helyzeti előnyt élvez, az enyém sajnos nem az:)

Nagyon sajtos pogácsa

Nagyon sajtos, nagyon finom pogácsa!!! Nem lehet vele mellélőni. Először unokatesómnál kóstoltam, ezer köszönet Neki érte!:)

Nagyon sajtos pogácsa

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 25 dkg margarin  v. 20 dkg zsír
• 15 dkg reszelt sajt
• 3 dkg élesztő
• kb 1-2 dl tejföl
• 1 tk cukor
• 3 tk. só
• 0,5 dl tej

A tetejére

• 10 dkg reszelt sajt
• 1 tojássárgája

 A meglangyosított tejben elkeverjük a cukrot s belemorzsoljuk az élesztőt. Nyugton hagyjuk, hadd fusson föl.
A lisztet elmorzsoljuk a zsiradékkal, hozzáadjuk a sót és a reszelt sajtot, a felfuttatott élesztőt, majd a tejfölt fokozatosan hozzáadagolva összegyúrjuk.
Letakarva egy fél órát pihentetjük.

Ujjnyi vastagra nyújtjuk, a tetetjét egy késsel berácsozzuk, pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk.

Zsírral kikent tepsibe tesszük, a tetejüket tojássárgájával lekenjük és reszelt sajtot teszünk rá.

Kb. 180 C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük.