A mostani 11. Blogkóstolónak Dina a háziasszonya és talán ez az eddig legkedvesebb kóstoló a számomra. Hogy miért? Mert egy olyan blogot és szerzőjét rendelte mellém a szerencse, aki nagyon rövid időn belül elnyerte a tiszteletemet és igen szimpatikussá vált számomra. Jobbnál jobb receptek, eszméletlenül aprólékos gyurma ékszerek, sok sok szeretet a családtagok felé és hihetetlenül sok és sokszínű étel. Igen, tudom van még jó pár blog ami rendelkezik ezekkel a "paraméterekkel", de Deni az Ügyes kezek blogjával mégis más. Ő ugyanis 14 éves! Komolyan, ha én 14 évesen csak negyed annyi ételt és süteményt elkészítettem volna, mint Ő (pedig én is imádtam a konyhában tekeregni), sokkal zökkenőmentesebben indult volna számomra a nagybetűs ÉLET:)
Egyszóval, Deni, minden elismerésem a Tiéd, lenyűgöztél:) Kívánom Neked, hogy ugyanilyen szeretettel tudd folytatni a blogod és a sütés-főzést!:)
Mindenképpen hozzá kell tennem, hogy közel nem ez az egyetlen recept a sok közül, ami megragadta a figyelmemet,( csak az iskola elindulásának első másfél hónapja mindig olyan agyament rohanással teli munkával telik, hogy esély sem volt kipróbálni őket). Igen, ez az oka annak is, hogy három másodperccel a határidő vége előtt sikerült becsúsznom a poszttal:). De nem baj, nemsokára jön a nyugisabb időszak és szépen sorra végig tudom venni a kinézett finomságokat, úgy mint a Rákóczi túrós, Tonhalas paradicsomos tészta, Vegyes csalamádé :)
Mákos süti
Hozzávalók
3 tojás
25 dkg cukor
12 g vaj
18 dkg darált mák
20 dkg liszt
6 dkg rétesliszt
450 g tejföl
1 kk szódabikarbóna
1 kk szódabikarbóna
Meggyel lehet gazdagítani, én most a natúr változatot szerettem volna megkóstolni.
A tojásokat a cukorral habosra keverjük, majd belekeverjük a vajat is. A száraz hozzávalókat összekeverjük és a tojásos masszával eldolgozzuk. Ezután jöhet bele a tejföl is.
kb. 22X35 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. Ha meggyel készítjük, akkor alaposan csöpögtessük le és egyenletesen szórjuk rá a tésztára.
Kb. 180 C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sütjük. A közepébe fogpiszkálót szúrva ellenőrizhetjük, hogy kellőképpen átsült e, ha szárazon húzzuk ki a fogpiszkálót, kész van.
Péntekenként jár hozzánk a faluba a zöldséges. Mikor gombába botlom nála nehezen tudom megállni, hogy ne vegyek belőle. Legutóbb tölteni való gombával találkoztam, ez lett belőle:)
Hagymás juhtúróval töltött gomba kakukkfüves újkrumplival
Hozzávalók:
10 nagy fej tölteni való sampinyon gomba
2 fej vöröshagyma
10 dkg juhtúró
só
őrölt bors
ételízesítő
10 dkg trappista sajt
1 kg apró újkrumpli
1 ek. balzsamecet
1 tk kakukkfű
olaj
1/2 tk cukor
A gombák szárát kitörjük, a kalapjáról a bőrt lehúzzuk és a kalapok belsejét ételízesítővel és sóval megszórjuk, majd a kalapokat lefelé fordítva hagyjuk állni egy fél órát. Közben a hagymát kockákra vágjuk és kevés olajon megpirítjuk, kicsit hűlni hagyjuk és összekeverjük a juhtúróval, sóval, borssal ízesítjük. A juhtórós tölteléket elosztjuk a gombák kalapjaink belsejében, majd berámoljuk őket egy kiolajozott tepsibe.
Fóliával lefedjük és kb. 170 C-ra előmelegített sütőben 15 percig sütjük.
A krumplit víz alatt kefével megtisztítjuk, majd sós hideg vízben feltesszük főni. Amikor félig puha, leszűrjük.
A gombáról levesszük a fóliát és a lé háromnegyedét ami alatta keletkezett óvatosan átöntjük egy serpenyőbe. Minden gombát megpakolunk reszelt sajttal és visszatesszük a sütőbe, míg rá nem pirul a tetejükre.
A még forró krumplit beletesszük a serpenyőbe amibe a gombák levét öntöttük, és nagy lángon át-át forgatva pirítani kezdjük. Mikor már a fele levet elfőtte, megszórjuk a cukorral, a kakukkfűvel, sózzuk, borsozzuk és ráöntjük az ecetet. Addig főzzük míg az összes levet el nem fövi és kicsit meg nem pirul.
Ezután jó étvággyal elfogyasszuk a gombával együtt:)
A mentás túrótorta sikerén felbuzdulva, na és mert maradtak alapanyagaim összedobtam egy pohárkrémet. Piroska, komolyan mondom ezért a pofonegyszerű túrós cuccért örökre hálás leszek neked!:)
Barackos-túrós pohárkrém
Hozzávalók:
15 dkg zabkeksz (vagy bármilyen nekünk tetsző keksz)
4 db őszibarack (akármilyen más gyümölccsel is készíthetjük)
12 dkg mascarpone (ha nagyon muszáj tejföllel is helyettesíthető, csak fokozatosan adagoljuk, hogy ne hígítsuk fel vele túlzottan a túrót)
25 dkg túró
1 cs vaníliás cukor
3 ek. cukor
2 dl tejszín
1/2 cs habfixáló
A zabkekszet aprítógépben, vagy egy zacskóba téve, sodrófával püfölve törjük porrá. Tegyük a poharak aljára. A túrót a mascarponéval, cukorral, vaníliás cukorral alaposan dolgozzuk össze. Ha túl szilárd az eredmény pár kanál tejföllel hígíthatjuk. Tegyünk egy réteget a kekszmorzsára.
Az őszibarackot botmixerrel pürésítsük. Nekem ez elég édes volt így is, ha más gyümölccsel készítjük, vagy savanykásabb a barackunk, tegyünk hozzá cukrot. A barackot kanalazzuk a túró tetejére.
A tejszínt a habfixálóval verjük habbá és tegyük a barack tetejére.
Na még éppen becsúsztam a határidő vége előtt, pedig már nagyon régen eldöntöttem, hogy ezt a tortát készítem el Piroskától a Süssünk-főzzünk együtt blog írójától a Blogkóstoló 10. fordulójára. A játék jelenlegi háziasszonya Kisildi, a blogkóstoló szülőanyja pedig 4Gyerek.
Piroskánál még nem jártam eddig, de most aztán bőséggel pótoltam az elmaradást, nem győztem kapkodni a fejem. Már az első látogatás alkalmával felkeltette az érdeklődésemet a menta-túró párosítás és végül rá is esett a választásom. Nagyon-nagyon jó döntés volt. Igazi frissítő desszert, és habár a lapot sütni kell hozzá, de pikk-pakk kész van, még ebben a hőségben sem megterhelő:) A torta kóstolásából végül csak a nyalakodás maradt, ugyanis a volt apósomnak születésnapja volt szerdán, ezért őt örvendeztettem meg vele. Ma pedig egy kb. 10 perces beszélgetés keretein belül ecsetelte mennyire finom volt a torta és hogy el kellet tennie maga elől, hogy tovább kitartson. Azt hiszem ennél több dicséret nem is kell, de én még azért hozzátenném, hogy a hihetetlenül egyszerű elkészítése verhetetlen tortát csinál belőle. Kedves Piroska, nagyon köszönöm Neked ezt a nagyszerű receptet!:) És a többit is amit kinéztem Nálad:))) A recept szinte teljesen ugyanaz, annyi kivétellel, hogy tettem bele vaníliás cukrot (imádom az ízét) és állati tejszínből készítettem habfixálóval. Mentás túrótorta Hozzávalók:
Tészta
3 tojás
6 dkg liszt
6 dkg cukor
2 kávéskanál sütőpor
1 cs vaníliás cukor
Túrókrém
35 dkg túró
12 dkg mascarpone
3 ek cukor
1 cs vaníliás cukor
1 marék mentalevél apróra vágva
Tejszín
2 dl tejszín
1 cs habfixáló
1 cs vaníliás cukor
Díszítéshez
A díszítésnek csak a fantáziánk szab határt, használhatunk mentaleveleket, csokicseppet, összeborzolhatjuk a tetejét....ahogy szeretnénk:)
A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. A tojássárgájákat a cukorral, vaníliás cukorral fehéredésig keverjük, majd beleszitáljuk a sütőporral elkevert lisztet végül óvatosan, két részletben, széles mozdulatokkal beleforgatjuk a tojáshabot.
A kapcsos tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral, belesimítjuk a piskótatésztát, egy fakanál segítségével felhúzgáljuk az oldalára, hogy jobban tudjon kapaszkodni sütés közben. 170 C-ra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt készre sütjük. Fogvájóval, tűvel ellenőrizzük, hogy átsült e. Ha a közepébe szúrjuk és nem tapad rá a tészta akkor kész van.
A túrókrémhez a túrót a cukorral, vaníliás cukorral, a mascarpónéval alaposan összekerverjük, majd hozzákeverjük a felaprított mentalevelet.
A piskótalapot szabadítsuk ki a formából, fektessünk alá tortacsipkét, kattintsuk köré ismét a gyűrűt (ettől szép egyenletes lesz a tora, és össze is tartja, míg meg nem dermed) simítsuk rá a mentás túrókrémet.
A tejszínt verjük fel a vaníliás cukorral és a habfixálóval, majd simítsuk el a túrókrém tetején.
Kb. 1-2 órára azért tegyük hűtőbe, hogy kellőképpen összedermedjen, majd vegyük le a gyűrűt és díszítsük kedvünk szerint.:)
Tudom, tudom állatokat ígértem és megint sütivel jövök, de még egy pici türelmet kérek, éppen történések vannak állat ügyben, úgyhogy ha stagnál az állapot jövök velük. Addig is egy pici zebra. TücsökBogárnál találtam erre a receptre a napokban. Az egyszerű elkészíthetősége határozottan csábítóan hatott rám, és bár TücsökBogár szerint a négy lap csak "rontás" benne, mert eredetileg háromlapos lenne, nekem így jobban tetszett.
Tényleg pofon egyszerű elkészíteni, és nagyon finom sütit kapunk. Bár annyit azért kénytelen vagyok bevallani, hogy amilyen lelkesen nekiugrottam, olyan nagyon megutáltam szegényt nyújtás közben. De ez határozottan nem a süti hibája, ismét bizonyítást nyert, hogy a formára nyújtás és én soha nem leszünk közeli barátok. Mondjuk nem véletlen, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hány soklapos sütemény van a blogon, egyszerűen totál béna vagyok hozzá, és még véletlenül sem sikerül két hasonló méretet és formát produkálnom, nem még négyet:)))) Na, de az a lényeg, hogy csak megbirkóztam vele valahogy (és szépen formára vágtam a széleket:)
Zebrakocka
Hozzávalók
50 dkg darált háztartási keksz
5 ek cukrozatlan kakaópor
3 ek baracklekvár
5 cl rum (nekem igényelt ennyit)
5 dkg vaj
5 ek porcukor
kb. 3 dl tej
Krém
3 dl tej
3 ek liszt
1 tk vanília kivonat vagy 1 cs vaníliás cukor
5 ek porcukor
5 dkg vaj
15 dkg kókuszreszelék
Máz
10 dkg étcsoki
1 ek olaj
A krémhez a lisztet kikeverjük a tejjel, hozzáadjuk a kókuszreszelék felét és folytonos keverés mellett sűrűre főzzük. Ha kihűlt hozzákeverjük a cukrot, a vaníliát, végül a vajat és a maradék kókuszt. A tészta hozzávalóit annyi tejjel gyúrjuk össze, hogy jól formázható masszát kapjunk.
A tésztát négy részre osztjuk és porcukorral megszórt deszkán kb. 25X30 cm es téglalapokká nyújtjuk (vagy éppen amőbákká:)). Az első lapot sütőpapírra fektetjük. Az átemeléshez én felgöngyöltem a sodrófára és úgy gurigattam le a sütőpapírra. Ha szakad, egyszerűen nyomkodjuk össze a kezünkkel. Kenjük meg a krém egyharmadával, (ha nem akar egyszerűen kenődni, nyugodtan vegyük igénybe az ujjainkat és nyomkodjuk egyenletesre rajta), majd borítsuk be a következő lappal, ismét krém jön, lap, krém, majd az utolsó lap.
A csokit vízgőz fölött olvasszuk föl, keverjük el benne az olajat és simítsuk el a süti tetején. Tegyük egy pár órára hűtőbe, majd szeleteljük.
Túlzottan meg sem lepődtem, mikor enyhén szólva is "zserbórajongó" anyukám a kérdésre, hogy milyen tortát szeretne, azt válaszolta, hogy zserbót.:) Őszintén féltem egy kicsit, hogy az amúgy koránt sem véletlenül mini szeletkékre vagdalt zserbó, tortaszeletként veszettül tömény lesz. Végül nem lett vészes, bár tény, hogy érdemes igen vékony szeleteket vágni belőle, de legalább jó kiadós torta:)
Zserbó torta
Hozzávalók:
/22 cm átmérőjű tortához/
A tésztához
60 dkg liszt
30 dkg margarin
1 dl tej
2 dkg élesztő
2 tojássárgája
csipet só és szódabikarbóna
10 dkg cukor
A töltelékhez
40 dkg darált dió
20 dkg cukor
40 dkg sárgabarack lekvár
A díszítéshez
20 dkg étcsoki
két marék darált dió
néhány egész dióbél (nekem csak feleket sikerült összehozni:)
1 tojásfehérje
kristálycukor
1 cs csokival bevont mazsola
A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk. A tejet meglangyosítjuk egy teáskanál cukorral, elmorzsoljuk benne a cukrot és megvárjuk, hogy felfusson. A lisztben elkeverjük a sót, szódabikarbónát, cukrot, hozzáadjuk a tojássárgájákat és a felfuttatott élesztőt és összegyúrjuk, ha túl keménynek találnánk egy kevés tejjel még lágyíthatjuk.
Költöztessük egy órára hűtőbe.
A darált diót keverjük össze a cukorral. A kapcsos tortaformánk aljára vágjunk sütőpapírból egy kört, a tésztát pedig szedjük hat egyenlő részre. Én ezt csak és kizárólag mérleggel vagyok hajlandó végezni, rémes a szemmértékem:)
Ezután lisztezett deszkán az egyik tésztadarabot próbáljuk kör alakúra nyújtani. Emeljük bele a tortaformába és a "túllógó" részeket éles késsel vágjuk le. Kenjük meg barack lekvárral és szórjuk meg dióval. Így fojtassuk tovább, míg el nem érünk az utolsó laphoz, azt már ne kenjük semmivel, csak szurkáljuk meg villával, hogy ne púposodjon fel sütés közben.
Előmelegített sütőben kb. 170 C-on süssük kb. egy órán át. Ha közben nagyon pirulna, takarjuk le sütőpapírral. Hagyjuk a formában kihűlni.
Az egész dióbeleket forgassuk meg az enyhén felvert tojásfehérjében ezután egy villa segítségével egyenként emeljük ki őket és forgassuk meg a kristálycukorban. Tegyük egy rácsra, hogy a felesleges tojásfehérje le tudjon csöpögni. Mikor kicsit szikkadtak szórjuk meg még őket bőven kristálycukorral és hagyjuk száradni egy éjszakán keresztül.
A díszítéshez a tortát állítsuk fejre, mert sülés közben a felső lap összezsugorodik. A csokit olvasszuk föl vízgőz fölött, keverjünk el benne két evőkanál olajat, majd csurgassuk a torta tetejére, kenjük el és a lefolyó csokit kenjük el az oldalán.
Még mielőtt megdermedni óvatosan "nyomkodjuk az oldalára a darált diót, pakoljuk a tetejére a cukrozott diót és a halmozzuk a tora közepére a csokis mazsikat.
El vagyok csúszva, nem kicsit...nagyon.:) Rohangászok össze-vissza, mint a fejét vesztett csirke, belekapkodok mindenbe, és persze nem haladok semmivel:) A legnagyobb bajom, hogy képtelen vagyok időbeosztást csinálni, ugyanis az eső, vagy éppen veszett napsütés ütemezi a locsolási feladatokat, a növények eldöntik, hogy milyen ütemben hajlandóak nőni, ezzel eldöntve, hogy én éppen melyiküket dolgozzam fel, ez alól csak a gaz kivétel, mert az nő, mint a bolond, azzal egyfolytában foglalkozni kellene. A napjaimat korántsem nevezhetem egyhangúnak, bár szinte mindegyik ugyanazokkal az elfoglaltságokkal telik. Szerepel benne, ágyból kivakaródás, KÁVÉ, gyerek ellátás, jószágellátás, munka, KÁVÉ, bevásárlás, főzés, kertfelmérés, termésbetakarítás, berakás, KÁVÉ, takarítás (legalábbis próbálkozom vele:), kertben birkát hajkurászás (az egyik mazohista hajlamokkal rendelkezik, vagy csak egyszerűen le...ja a a villanypásztort), kert (locsolás, kapálás, gyomlálás a sorrend tetszőlegesen felcserélhető), jószágellátás, gyereketetés, gyerekfektetés, fotelba zuhanás egy pohár borral.
Imádom az estéket!!!!
Jóformán ez a napnak az egyetlen része, mikor Mr. Mézeskaláccsal szót tudunk váltani (feltéve, ha nem éjszakás:), és végre töltődni egy kicsit.
Na, szóval ezért van az, hogy az utolsó bejegyzésem még május közepén született. Ebbe az állatosba is belefogtam már legalább ötször, de mivel mindig hiányzott hozzá valami, legtöbbször fénykép, mindig csúszott a közzététele, mostanra pedig már rohadtul beleuntam, hogy folyton újra kellett írnom, benne valamit, mert nálunk mindig vannak változások:) Ezért úgy döntöttem, szétberhelem két részre, úgyhogy jöjjenek a naprakész infók jószágügyileg:)
Tavasszal az Ónodi Vásáron vettünk 10 kacsát és 10 libát. Mivel cefet hideg volt két hétig infra lámpáztuk őket, egy kivételével mindegyik eljutott a tollasodásig. Aztán kiköltöztettük őket a kinti helyükre és a második éjszaka mind egy szálig elvitte valami őket. Biztos, hogy nem róka volt mert a deszka amit félre tudott lökni nem fedett fel akkora helyet amin beférhetett volna. Apósomnak meggyőződése, hogy valaki ellopta őket, mert szerinte semmilyen állat nem tud elvinni annyit egy éjszaka alatt úgy, hogy csak pár pihét hagyjon hátra. Hát nem tudom, igazság szerint nem is akarom magam idegesíteni rajta. Már úgyis tök mindegy.
A szárnyasok eltávozása megingathatatlanná tette Mr. Mézeskalácsot (pedig én mindent bevetettem), hogy kell nekünk egy "használható" kutya is.
Mert hát lássuk be Szotyi aranyos, kedves, tök jól távol tartja az egereket a teraszról, fenomenális a nyulak ellen (erről később), de ennyi. Igazi Colombo kutyája:) De pont ilyennek szeretjük.
A használható kutya mi lehetett volna más, mint a Mudi (legalább egy éve folyton ezeket lesi az interneten).
Hogy finoman fogalmazzam sem ez volt az a kutya amiről én gyerekként álmodoztam, de az ember hajthatatlan volt.
Megérkezett Stikli. Aki még nem találkozott Mudival, annak elárulom, hogy ez a fajta élőben sem szebb, mint fényképen.:) A sógorom csak annyit kérdezett- Te, Robi tudta, hogy ez a kutya így fog kinézni?:) Viszont azt alá kell írnom, hogy hihetetlenül figyelmes, szófogadó és tanulékony.
Szotyi eleinte nem igazán tudott mit kezdeni az új helyzettel és a jövevénnyel, de egy pár nap alatt beletörődött, hogy Stikli nem megy innen sehova és nem zárjuk ólba, mint a többi állatot. Mostanra már teljesen összerázódtak, bár a kaja körül még vannak nézeteltérések.
A két anyanyuszi szép számú pici nyuszival örvendeztetett meg minket. Az egyiknek 7 a másiknak 8 született. Egy óvatlan ajtónyitás miatt a 8 nyuszit Szotyi 7-re redukálta, ő nyerte ellenem a kötélhúzást, nemvolt egy felemelő élmény:( Sajnos az utóbbi három hétben kiderült, hogy Szotyit és a nyulakat nem lehet összeegyeztetni. Minden lehetséges alkalmat megragad, és igen leleményes, minek következtében azóta egy anyanyúllal és három növendékkel kevesebbet számlálunk:( Nem örülünk:(
Lapka és Rafi is nő rendületlenül, persze itt sem mentek probléma nélkül a dolgok. Lapka hihetetlen kezes és nagyon jó pofa. Tessék megnézni majd a videót, szerintem haláli. Nagyon tetszik nekünk ez a malacfajta, tök értelmesek és összetartók és egy helyre járnak dolgukat végezni (jelentem ebben a tekintetben előrébb vannak, mint a kutyáink:)
Mr. Mézeskalács gyakran ki szokta őket engedni, turkálni, rohangálni. Egyik ilyen alkalommal épp a családegyesítést szorgalmaztuk birkáéknál (erről legközelebb:), mikor is elölről iszonyat malacvisítás jött. Persze rohantam mint az állat, azután nagyon gyorsan meg is álltam. Rafi a földön feküdt kiállt belőle a vasvilla, Lapka pedig teljes kétségbeeséssel döfködte az orrával, nem tudván mi lelete.
A nagy rohangászásban nekiszaladt a falnak támasztott vasvillának, fellökte, a következő körben pedig sikeresen felnyársalta magát vele. Hál Istennek, "csak" az egyik combját szúrta át vele. Laci hozott nekünk fertőtlenítő sprét.
Ezután ismét bizonyítást nyert, hogy a Vietnámit nem egyszerű feladat megfogni, még úgy sem, hogy előtte átdöfte a lábát vasvillával:) Atyaisten, hogy ordított mikor fogták !!!:)
Jó vastagon alájuk almoztunk és csendben drukkoltunk, hogy ne kelljen idő előtt megtudni, milyen húsa is van a Vietnámi malacnak. Estére már evett is és egy hét alatt szinte teljesen felépült. Egyedül a vasvilla látványa vált ki belőle igen felháborodott reakciót a mai napig, de azt hiszem ezen semmi csodálkozni való nincs.
Időközben lett egy kacsánk is.
Mikor visszamentünk a vásárlásból, hogy összeszedjük a gyerekeket anyósoméktól, apósom azzal fogadott bennünket, hogy tessék itt a kacsa vigyétek. Mi csak lestünk, mint a birka. Való igaz, hogy két nappal azelőtt említette, hogy egyik barátjának van egy egy éves néma kacsája és, ha kell szívesen elhozza nekünk, de én tisztán emlékszem, hogy a világon semmit nem beszéltünk meg azzal kapcsolatban, hogy kéne.
Na mindegy, lett egy kacsánk, akinek állítólag le voltak vágva a tollai a szárnyán, na hát nagyon hamar kiderült, hogy fél szárnnyal is lazán ki tud repülni onnan ahova betettük, de így legalább az is kiderült, hogy Stikli nem vadítja félhülyére egy állat látványa, mint Szotyit:) A világ legnagyobb nyugalmával tűrte a kezemben, hogy Mr. Mézeskalács körülhajkurássza az udvaron a kacsát, de azért egy pillanatra sem vette le a szemét róla. Eközben Szotyi úgy ugatott, mint akinek elment az esze:) Imádom, hogy így kiegészítik egymást.
A kacsa kb. egy hét alatt el is ült, a probléma ezzel csak annyi volt, hogy a környékén sem volt gúnár. Egy ismerős végül nagyon kedvesen megszánt minket (és a polos tojásokon ülő kacsát:) és adott nekünk 14 kacsatojást. Most várakozunk, ilyen jellegű tapasztalataink egyáltalán nincsenek, úgyhogy kíváncsian várjuk hogy alakul majd a dolog.
Mihelyt gatyába ráztam magam, a birkák következnek:)
Ez az a sütemény amit szerintem soha nem lehet megunni. Imádom!:)
Kókuszkocka
Hozzávalók:
35 dkg liszt
3 dkg zsír
25 dkg porcukor
2 db tojás
2 dl tej
3 ek. méz
1 tk. szódabikarbóna
1 csipet só
Csokimáz
25 dkg margarin
2 dl víz
4 dkg kakaó
15 dkg porcukor
20 dkg kókuszreszelék a forgatáshoz
A tésztához a hozzávalókat habverővel összekeverjük. Egy sütőpapírral kibélelt, vagy margarinnal kikent kb. 30X40 cm-es tepsibe öntjük.
150 C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük, tűpróbával ellenőrizzük.
Ha kihűlt kockákra vágjuk.
A mázhoz felolvasztjuk a margarint, beleöntjük a többi hozzávalót és jól összeforraljuk. Pár percig hűlni hagyjuk, azután egy villa segítségével megmártjuk a kockákat, majd kókuszreszelékbe forgatjuk.
Mondtam már, hogy imádom a Blogkóstoló játékot? Igen, azt hiszem már mondtam.:) A játék megálmodója 4Gyerek. Jelenleg a 8. forduló zajlik, házigazdája pedig Hani, az Ízemlékek blog írója . Ebben a fordulóban Dina világában kutakodhattam. Közel sem először fordultam meg nála. Jelenleg is a könyvjelzőim között várakozik legalább 4 bejegyzésének az elérhetősége, mindenképpen elkészíteni kategóriában:) Még a bejegyzés írása közben is bukkant föl Dinánál olyan recept, amit sürgősen ide kell sorolnom:)
Most azt a csodát próbáltam ki, ami rögtön a szívembe zárta magát, ahogy megláttam a képét.
Nekem nagyon bejött ez a tejből főzött sűrített tej, nincs az a jellegzetes mellékíze, mint a boltinak.
Legközelebb azt hiszem tejszín nélküli verziót fogom elkészíteni, az akkori ízvilága közelebb állt a szívemhez, de így tejszínesen is hűdefinom lett a végeredmény, és nagyon nagyon mutatós.
A receptet Dinánál találhatjátok.
Drága Dina, köszönöm, hogy nálad válogathattam, nagyon sok nekem tetsző recepttel lettem gazdagabb!!! (a család is meleg üdvözletét küldi:)
Mindenkinek szívből ajánlom, hogy legyen rendszeres vendég Dina világában!
Tejkaramelles-mogyorós ostyaszelet
Hozzávalók Házi sűrített tej
1 l zsíros tej (legalább 2,8%-os)
35 dkg cukor
1 cs vaníliás cukor
1 tk. szódabikarbóna (nálam a Horváth Rozi vált be, annak nincs olyan erős íze)
1/2 cs téglalap alakú ostyalap
2 dl habtejszín (állati eredetű)
10 dkg pörkölt sósmogyoró
A sűrített tej hozzávalóit egy lábasban feltesszük főni, lassú forrással főzzük kb. 1-1,5 órát a vége felé azért már gyakran nézzünk rá és kevergessük. Ha már kevergetve sercegve csíkot húz a fakanál az edény alján akkor kész vagyunk. Ekkor felöntjük a tejszínnel és még egy kicsit forraljuk. Ha kavarás közben ismét előbukkan a lábas alja akkor félrehúzzuk. Néha néha keverünk rajta és kézmelegre hűtjük.
Három ostyalapot középen kettétörünk. Egy kb. 20X20-as tepsibe rétegezzük. Az ostyát megkenjük tejkaramellel és megszórjuk durvára tört mogyoróval. Ezt addig folytatjuk, míg el nem fogynak a hozzávalóink. Pár órára hűtőbe tesszük, ha kellően megdermedt szeleteljük.
Még ezer évvel ezelőtt elmaradhatatlan része volt a húsvétjainknak, aztán valahogy elkopott a hagyomány. Idén elővettem keresztanyám receptgyűjteményéből. Hirtelen felindulásból, ezért be is vásároltam hozzá egy csomag darált kekszet, otthon a recept nézegetése közben aztán szembesültem vele, hogy nem is kell bele:)
Az eredeti receptben nyers tojással kellene összefogni a tésztát, ezt én inkább vajra váltottam, pont ezért a tölteléket is kihagytam belőle. Szerettük!:)
Piramis Hozzávalók
30 dkg darált dió
20 dkg porcukor
4 dkg cukrozatlan kakaó (szerintem a holland a legjobb)
10 dkg vaj (nem margarin)
3 cl rum (gyerek esetén nyugodtan kihagyhatjuk vagy rumaromával helyettesíthetjük, akkor kevesebb kell)
Az alapanyagokat összegyúrjuk és fóliába csomagolva hűtőbe tesszük legalább 2 órára. Porcukorral meghintett piramisformába (pl. ilyenbe) nyomkodjuk, majd óvatosan lefejtük róla. Állítólag citromfacsaró belsejébe nyomkodva is működik, csak akkor kúp alakja lesz, nekem piramisként jobban tetszik. Aki szeretné nyugodtan borítsa egy-egy kerek kekszre, én csak így egyszerűen "csupaszon" hagytam az alját.
Mikor megláttuk a Facebookon ezt a tortát, egyöntetűen az összes gyerekem odáig meg vissza volt. A legnagyobbik nyert, mivelhogy neki volt leghamarabb a szülinapja:)
A mai napig imádom ezt a tortát, mindig mosolyognom kell, ha ránézek és a legfontosabb, hogy a gyerkőnél is teljes volt a sikere:)
Pontosan egy évvel és két nappal azután, hogy hazahoztuk Zellát és Cakkost a két barit, állandó állatállományunk két oszlopos tagját, megszületett Zella és Barnabás "szerelmének" gyümölcse Füles:)
Annyira nagyon szerettük, volna hogy szülessenek ilyen aprólékok és mégis olyan misztikum számba ment már maga az elképzelés, hogy saját különbejáratú barink legyen, hogy néha még most sem hiszem el, hogy tényleg itt ugrál.
Kb. 1 hónapja gyanítottuk, hogy Zellából anyuka lesz. Egy birkánál kicsit problémás ezt biztosra venni, mert igen terjedelmes, gyapjas jószág. Egy birka vemhessége 5 hónapig tart. Egyszer valaki azt mondta, hogy hátulról alá kell nyúlni (szebben nem tudtam kifejezni) és kitapintani a tőgyét, ha úgy érezzük, hogy duzzad, akkor minden valószínűség szerint hetek választják el az elléstől. Egy hónappal ezelőtt még éppen érezhető volt, hogy ilyen testrésszel is rendelkezik, ezután minden héten nagyobb és nagyobb lett.
Mígnem március 16-án reggel már ott állt a járdán az anyja mellett Ő. Naná hogy a négy napra visszatért tél közepét találta a legalkalmasabb pillanatnak:) Igaz legalább már a szél nem üvöltött, de volt már 20 cm hó és iszonyat hideg.
Már az első reggelén bizonyította, hogy életre való bárány lesz. Az agyon szénázott, zárt helyük helyett, az anyja félrevonulva a 20 cm-es hóba ellette, ezután nemsokkal pedig közelebbről is megismerkedett az apjával. Na akkor mondjuk kihagyott a szívem néhány ütemet. Barnabás alapjáraton teljesen békés kos, viszont enni azt szeret és nem igazán díjazza, ha közben zavarják. Füles pedig mellé kóválygott abrakolás közben, a következő pillanatban már csak azt láttam, hogy lendít egyet a fején és a pici bari a levegőben úszva két méterrel arrébb nyekkent a földön. Na itt a kemény mínuszok ellenére is egy pillanat alatt leizzadtam. Szerencsére az ijedtségen kívül semmi baja nem lett. Csak úgy tájékoztató jelleggel megmutatom mekkora szarvakkal rendelkezik az apuka.
Ezután villámgyorsan megpróbáltam különválasztani Zellát meg Fülest a másik kettőtől (persze Mr. Mézeskalács pont most volt délelőttös). A szétszortírozás sikerrel járt, csak pont az ellenkező helyen voltak, mint kellett volna lenniük.
Telefonos segélykérést követően megérkezett Laci. Az árpa csáberejét kihasználva átcsoportosítottuk a birkákat. Köszi Laci, nélküled nem ment volna!:)
Az azóta eltelt pár napban Füles szerintem "nagyon" sokat nőtt. Igazi kis ugrabugra kis birka lett. A képek még az első délelőttjén készültek.
Zella nagyon jó anyuka, ügyesen szoptat és Mr. Mézeskalács szerint olyan felnőttes lett:) Hiába az anyaság ezzel jár.
Cakkos nem díjazza annyira, ha fogdossák ezért őt nem is tudjuk olyan gyakran nézni. Nála egyenlőre még nem tudni, hogy lesz e bárány, ha igen akkor még biztosan van idő, mert még nem tőgyesedik. Azért erőteljesen reménykedünk, mert akkora mint egy hordó.
Ez amolyan igazi minimalista sós rúd, viszont az íze az teljességgel maximális:) Villámgyorsan össze lehet gyúrni, alig kell hozzá alapanyag, pihentetni sem kell, bár ha akarjuk nyugodtan begyúrhatjuk előző este is, hűtőben nyugodtan elvan. Mr. Mézeskalácsnak is igen bejött. Indítványozta, hogy legközelebb kipróbálhatnánk valamilyen zöldfűszerrel is gazdagítani, megfontolandó az ötlet:)
Sós rúd
Hozzávalók:
50 dkg liszt
25 dkg zsír
10 dkg reszelt trappista sajt
1 mk. só
kb. 1 dl tejföl
A lisztbe belekeverjük a sót és a reszelt sajtot, majd elmorzsoljuk a zsírral, annyi tejfölt gyúrunk bele, hogy rugalmas tésztát kapjunk, ami nem ragad.
Körülbelül 3 mm vastagra kinyújtjuk és derelyecifrázóval hosszúkás csíkokra vágjuk. Zsírral enyhén kikent tepsiben 190 C-ra előmelegített sütőben addig sütjük míg szépen meg nem színesedik és kb. 15 perc, de sütője válogatja. Várjuk meg hogy langyosra hűljön és úgy szedjük ki a tepsiből egy lapáttal, mert melegen igen könnyen törik.
Dobozban több napig eltartható. Nekem három gáztepsivel lett belőle. Darabszámot senki ne kérdezzen, mert nem lehetett köztük két egyforma méretet találni:)
Tavaly láttam 4Gyereknél ezt a kalácsot és még rögtön azon melegében el is készítettem húsvétra, csak aztán valahogy elfelejtődött és ide már nem került fel. Pedig nálunk enélkül a kalács nélkül ezután nincsen húsvét:) Eszméletlenül finom, olyan puha mint az álom és valami hihetetlen jó kiegészítője a füstölt sonkának.
Az eredeti receptet a Főzök-sütök-mosogatok blogon találjátok.
Ezer hála és köszönet a receptért 4Gyerek!:)
Sós kalács
Hozzávalók:
60 dkg liszt
2 dl tej
1 dl tejszín (én tejet használtam helyette)
2 tojás
3 dkg élesztő
2 tk. só
1 tk. cukor
5+5 dkg olvasztott vaj
A langyos tejben elkeverjük a cukrot és felfuttatjuk benne az élesztőt. Hozzáadjuk a lisztet, sót, tojást és rugalmas tésztává dagasztjuk. Jó alaposan. Akinek van kenyérsütője az használja a dagasztó funkcióját én mindig azt szoktam, sokkal kitartóbb, mint én vagyok:) A dagasztás közben adjuk hozzá az 5 dkg olvasztott vajat.
Letakarva hagyjuk duplájára kelni.
Nyújtsuk fél ujjnyi vastagra, majd vágjuk kb. 9X7 cm-es négyzetekre.
Egy dobozformát béleljünk ki sütőpapírral.
A tésztadarabok egyik felét kenjük meg olvasztott vajjal és élére állítva rakosgassuk a formába, míg meg nem töltjük vele.
Letakarva kelesszük 45 percig.
Előmelegített sütőben 200 C-on süssük 30-35 percig. Ha túlságosan pirulna a teteje, borítsunk rá sütőpapírt, alufóliát.
Ha megsült emeljük ki a formából, hogy ne izzadjon be, rácson hagyjuk kihűlni.
A szeleteket gyönyörűen le lehet választani egymásról, a kést nyugodtan elfelejthetjük.
Jelenleg a Blogkóstoló 7.fordulója zajlik, a házigazdája pedig Vikvi a B&B: Anyuci készítenél blog szerzője, Ebben a fordulóban nekem Mary konyhája jutott. Mikor megtörténik a blogok összesorsolása mindig hatalmas izgalommal fogok hozzá a receptek böngészéséhez, régebben is mondtam már, de számomra olyan mint karácsonykor az ajándékok bontogatása.
Nagyon sokáig nézegettem Marianna szebbnél szebb kenyereit, de aztán csak nem mertem nekifogni. A kenyérsütés egyenlőre még misztikum számba megy nálam, de ami késik az nem múlik.
Végül aztán számomra majdnem ugyanannyira misztikus kategóriába tartozó süteményt választottam, a méterest.
Fel volt adva a lecke, de aztán meglepően könnyen ment. Jó nem készíteném minden héten, de minimális anyagköltséggel, igen bő mennyiségű és nagyon finom süti a végeredmény.
Marianna köszönöm, hogy hozzásegítettél egy korlátom ledöntéséhez!
Marianna jelezte, hogy a hat tojással kevésnek bizonyult a tészta, ezért én már a nyolc tojásos verzióval futottam neki. Mifelénk két féle krémmel készült a méteres ezért én is így csináltam, és ehhez a dupla adag pudinghoz adtam annyi cukrot, és vajat mint az eredeti receptben. A mi családunk nem rajong a túl édes vajas krémekért.
Méteres Hozzávalók: Tészta
8 db tojás
40 dkg cukor
40 dkg liszt
1 cs sütőpor
1,5 dl olaj
2,2 dl víz
2 ek. kakakó
Krém
1 cs puncs ízű főzős pudingpor
1 cs vanília ízű főzős pudingpor
16 dkg cukor
6 dl tej
25 dkg vaj
2 ek. rum
Csokimáz
20 dkg étcsoki
3 ek. olaj
Annak akinek van két egyforma őzgerinc formája lényegesen egyszerűbb az élet Az keverje ki egyszerre a tésztát, töltse meg a margarinnal alaposan kikent és kilisztezett formát a tészta felével, majd a maradékba keverje el a kakaót és tegyen még hozzá 0,5 dl vizet, majd töltse a másik formába és sülhet egyszerre.
Akinek nincs két formája az se csüggedjen, készítse el egymás után a két piskótát.
Először készítsük el a világos piskótát. A tészta hozzávalóinak felét vegyük hozzá. A tojásokat válasszuk ketté, a fehérjét verjük habbá. A sárgáját keverjük össze a cukorral, olajjal, vízzel, majd szitáljuk bele a sütőporral elkevert lisztet, habverővel keverjük alaposan össze, majd óvatosan forgassuk bele a tojáshabot.
Alaposan kenjük ki margarinnal a formát és lisztezzük ki. Töltsük tele a tésztával és 190 C-ra előmelegített sütőben süssük kb. 50 percig. Tűpróbával ellenőrizzük. Ha sütés közben nagyon pirulna a teteje, takarjuk le alufóliával.
Fordítsuk rácsra, óvatosan emeljük le róla a formát és hagyjuk teljesen kihűlni.
A kakaós piskótát ugyanígy készítsük el, csak a liszt mennyiségéből vegyünk ki 2 ek-al és tegyünk a helyére kakaót.
A krémhez a tegyük föl melegedni a tejet, egy keveset tegyünk félre, hogy ki tudjuk keverni benne a vanília pudingot. A tejhez adjuk hozzá a cukrot, majd ha már meleg öntsük hozzá a kevés tejben feloldott pudingport, állandó kevergetés mellett sűrítsük be. Hagyjuk kihűlni. Ugyanígy készítsük el a puncsos pudingot is.
Hagyjuk őket teljesen kihűlni.
A 12,5 dkg puha vajat habverővel alaposan habosítsuk ki a vaníliás pudinggal. Ugyanígy járjunk el a punccsal is, csak ahhoz adjuk még hozzá a rumot.
A piskótákat a bordák mentén szeleteljük föl egy éles késsel
A szeleteket rétegezzük felváltva a krémekkel. Folyamatosan tapasztgassuk hozzá az újabb és újabb szeleteket, míg a felét el nem használjuk. Egy fóliával letakart tálcán kezdjük el összeállítani a rudat, mert később már nem fogjuk tudni felemelni. A fólia lógjon túl a szélein, mert így be tudjuk majd csomagolni vele. Én legközelebb teszek alá sütőpapírt is, mert az nem szakad olyan könnyen vágás közben.
Ha elkészültünk óvatosan a két végétől nyomjuk össze egy kicsit, így jól egymáshoz tapadnak, ezután kenjük át vékonyan egy kis krémmel, így egyenletesebb lesz majd a felszíne a csokizáshoz. Egy sütőpapírcsíkot végighúzva rajta "tökéletesen" el tudjuk simítani a felszínét.
Készítsük el a másik rudat is, csomagoljuk be őket és költöztessük hűtőbe, hogy megdermedjen. Nekem ott töltött egy éjszakát és másnap csokiztam.
Én 20 dkg csokiból csináltam, és nekem el is fogyott rá. Vízgőz fölött olvasszuk meg és keverjük el benne az olajat. Először csurgatósan szerettem volna bevonni, de be kellett látnom, hogy úgy a világ csokija sem lesz hozzá elég, ezért egy kenőecsettel vittem föl rá végül. Meglepően egyenletes lett az végeredmény.
Dermedésig újra hidegre költöztettem ezután meleg vízbe mártogatott késsel ferdén (állítólag 45 fokban kell vágni) felszeleteltem.
Az egész családot elláttam vele, olyan kiadós lett, és egyöntetűen mindenki véleménye szerint nagyon finom.
Köszönöm szépen Annamária!:)
