A rendszeres olvasóim száma elérte a bűvös 100-at, sőt túl is lépte.:)
Mikor tavaly októberben nyilvánossá tettem a blogom, a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi mindenkit érdekelni fog amit csinálok.
Köszönöm Nektek, hogy itt vagytok velem és olvastok!!!
Ennek a szép számnak az örömére, pedig játszunk egyet, ha van kedvetek.
Annak aki játszani szeretne mindössze annyi teendője van, hogy hagy egy megjegyzést ennél a bejegyzésnél és elmondja benne mi volt a legnagyobb mellényúlása a konyhában, és mi volt a legnagyobb sikerélménye.
Két nyertest fogok kisorsolni. Az ajándékok egyenlőre képezzék meglepetés tárgyát, annyit azért elárulok, hogy konyhában használatos dolgok lesznek:) Néhány nap múlva megmutatom őket.
A játékra jelentkezni JÚLIUS 10-én ÉJFÉLIG lehet.
Sorsolás: JÚLIUS 11-én.
Szuper játék!!!
VálaszTörlésNa lássuk csak, legnagyobb mellényúlás(volt egypár), de a legutóbbi. A már 100* megsütött kakaós csiga kelt tésztája nem kelt meg rendesen, sikerült beton kemény csigákat a vendégek elé tennem. Persze modnanom sem kell, hogy előtte magunknak isteni csigákat gyártottam már.
A legnagyobb sikerélmény a tortáim kapcsán ért nemrégiben. Készítettem egy "B" betű tortát a Ricse színeiben , a Rice basszerosa vitte ki Bécsbe ajándéknak, és még onnan is kaptam visszajelzést mennyire finom volt. azóta is sokat sütök nekik.
Kezdő háziasszony koromban történt az összes.
VálaszTörlésÉn úgy mentem férjhez, hogy nem tudtam még egy tojást sem felütni, az egyik legnagyobb mellényúlásom az volt, mert több is volt, amikor káposztás tésztát akartam készíteni és mondták, meg kell sózni a lereszelt káposztát, csak azt nem mondták mennyit kell rászórni, nos én vagy fél kiló sót szórtam rá, kicsit állt majd kicsavarás nélkül megpirítottam, ahogy kell. Szépem megterítettem, megjött a férjem, isteni illat volt a lakásban, leültünk enni ... és ehetetlenül sós volt az egész, meg sem kóstoltam közben, úgy ahogy volt ki kellett dobni az egészet, zsíroskenyeret vacsoráztunk.
/Húslevest főztem egész csirkéből és benne hagytam véletlenül a tisztítatlan zúzát, a nagy igyekezetben arról megfeledkeztem/
A legnagyobb sikerem pár hónappal később, életem első töltött csirkéje volt, szó szerint követtem a szakácskönyv leírását, valószínű a csirke is jó minőségű lehetett, jól sikerült a töltelék is, szegény kiéhezett férjem könnybelábadt szemmel ette és közölte velem, életében ilyen jót még nem evett, persze hízott a májam, én milyen ügyes vagyok.
Nos azóta jó pár év eltelt, már nincsenek nagy balfogások, megtanultam jól főzni-sütni, de ezeket a kezdeti szörnyűségeket azóta is emlegetjük, elfeledhetetlenek:-)))))
Gratulálok a sok-sok követőhöz! Jó itt lenni és Téged olvasni! :)
VálaszTörlésNekem kezdő háziasszony koromban a főzelékekkel gyűlt meg a bajom. Olyannyira, hogy sokáig inkább nem is főztem. Ma már rendszeresen készül nálunk ilyen-olyan főzelék, de még mindig előfordul, hogy kétszer is sűrítem. :P
A legnagyobb örömöm talán akkor volt, mikor az első komolyabb tortámat (fekete-erdő volt) sütöttem meg és magam is meglepődtem, hogy tudok ilyen szép és finom tortát készíteni! ;)
Gratulálok a szép kerek számhoz! :)
VálaszTörlésMellényúlást rengeteget tudnék mesélni... :) a mai napig előfordul, hogy megszalad a só, kifut a tej, leég a hagyma. Vannak napok, mikor semmi nem jön össze! :)
A legnagyobb sikerélmény pedig az, mikor azt hallom,hogy: "Ez nagyon finom, Anya! Kérek még!"
Gratulálok az első 100-hoz!
VálaszTörlésEszembe jutott a legnagyobb konyhai baklövésem. Talán már éppen gimnazista lehettem, amikor suliból hazaérve ráéheztem némi mirelit pulykatallérra (akkoriban nekem ez elég menő kaja volt). Olaj a serpenyőbe, egyik oldal megsüt, másik oldal megsüt. Megettem és dolgom végezetével bementem "leckét" írni.
Kb. fél óra múlva jöhettek meg a szüleim, iszonyatos füst volt a konyhában, étkezőben - amit a csukott ajtók miatt én nem vettem észre). Nem zártam el a gázt, az olaj túlhevült, a páraelszívó kiolvadt. Hát, nem dicsértek meg...
A legnagyobb sikerélmény? Az első igazi tortám, amit unokahúgomnak készítettem. Az volt az első igazi, egyébként azóta is úgy gondolom, hogy meglepően jól sikerült! Azóta minden tortánál ugyanazt az örömöt érzem! :)
Gratulálok, a 100 olvasóhoz, nemrég találtam a blogodra én is. A játék is jópofa.
VálaszTörlésA legnagyobb baklövésem a konyhában a nyújtott rétestészta készitése volt, nagymamám és anyukám is profi módon tudták késziteni. Mindig ámulattal néztem, azt gondoltam, hogy ez nekem is könnyedén menni fog, annyiszor láttam már. Hát nem igy volt, próbálkoztam vagy 1 óra hosszán át, de a végén a kukában landolt a rétestésztám.
A legnagyobb sikerem az, hogy a skót párommal sikerült megszerettetnem a magyar konyhát. Nagyon lelkes fogyasztója ő is meg a gyerekeim is az ételeknek, amiket nap mint nap alkotok. Megköszönte, hogy ilyen finomakat főzök minden nap. Pedig az anyukája szakács, sőt szakács tanulókat tanit, mégis az én főztömet szereti jobban:)
Ezentúl én is követlek! :)
VálaszTörlésAranyos játék, be is kapcsolódom. A legnagyobb bakim első tejbegrízem, ami full csomós lett, vagy amikor mire eszembe jutott, hogy én épp tésztát főztem, már az összes víz elfőtt róla, kb. 5 perc hiányzott a totális odakozmáláshoz.
Legnagyobb sikerem, amikor a legnagyobb kritikusaim -2 kislány és 1 férj- dicséreteit bezsebelem. Szerencsére ilyen sok van! :)
Marcsi
Gratulálok neked a bűvös 100 szám. elérésében!
VálaszTörlésSzeretek játszani így bekapcsolódnék. A legnagyobb bakim amit nem felejtek el soha. Jó pár évvel ezelőtt kezdő háziasszony koromban történt.Fejembe vettem hogy derelyét csinálok, viszont derelyemetszőm nem volt. Gondoltam megoldom, körbenyomkodtam a tésztát. Netudjátok meg milyen kemény lett mikor kifőtt. A férjuram tiszteletből 1-2 megevett, szerintem most már biztos nem enné meg. A többit kikellett dobni. Mellé fogásom volt még kb 2 éve, mikor egy sütés nélküli tortát készítettem. Torta formában kellett bepakolni a hozzávalókat másnapit a hűtőbe kellett tartani. Másnap mikor rátettem a tortapapírra és levettem a forma peremét szétcsúszott az egész. Majdnem sírtam. Nem vártam meg míg hogy a puding kihűljön és úgy tettem a vajkrémet bele és ez volt a gond. Utólag rájöttem. Egy darabig ilyen tortát nem csináltam.
Sikerem: ez évben csak megcsináltam ezt a tortát és nagyon szép lett és finom.Családomnak nagyon ízlett.
Gratulálok a 100. rendszeres olvasóhoz!!!
VálaszTörlésÖtletes a játék, nekem is nagyon sok baklövésem volt a konyhában. Szerencsére legalább ennyi sikerélményem is. Legemlékezetesebb talán első barátfülém, amit kezdőként kb. 14-15 évesen készítettem. Kőkeményre sikerültek, az egész család kinevetett, de apukám szó nélkül megette.... Nem tudom eléggé meghálálni neki, hogy nem vette el a kedvem a főzéstől...
Sikerélmény szerencsére gyakran van, leginkább Milosom arcán látom, aki mindent megeszik, amit készítek neki.
További sok sikert a blogodhoz!
Mézeskalács!
VálaszTörlésDe jó kis játékot találtál ki, gratulálok a szép számhoz:-)
Nekem nem volt nagy baklövésem, inkább olyan ami miatt most is pirulok és néha könnyes a szemem. A nagymamám már nagy beteg volt, de szeretett nálam lenni. Amikor először hoztam el az új lakásomba, megkérdeztem, hogy mit szeretne enni, mert azt főzök (nagyon nagyon kezdő voltam). Azt válaszolta, hogy paprikás krumplit. Erre én megfőztem a krumplit sós vízben és egy kis paprikás zsíron megfuttattam. Utána mondta el anyukám, hogy nem ez a paprikás krumpli. A nagymamám szó nélkül megette és nagyon megdicsérte:-)))
Sikerélmény már több van. A legnagyobb az, hogy mindig meg tudom lepni a családomat és látva az elégedett arcokat nem is kívánhatok ennél többet. A hab a tortán, hogy ma nyertem a receptjeimmel egy wellness hétvégét:-)))
Szia! Először is gratulálok a szép számú olvasódhoz!! :o) Én korán kezdtem el főzni, 12 éves voltam, amikor minden felnőtt kontroll és előzetes kuktáskodás nélkül elkezdtem főzni. Muszáj volt, így hozta az élet. Szóval spenótot akartam főzni, úgy nagyjából tudtam, hogy rántás, fokhagyma, só, tej... persze akkor még inkább csak piaci leveles spenót volt, szóval előfőztem, összevágtam, stb... egyet felejtettem el, leszárazni és a homoktól jó alaposan megmosni ...:o(( szegény apám, hősiesen lenyomta, de egy ideig valahogy nem kívánta meg újra! :D
VálaszTörlésRá egy évre viszont hazahozott egy kacsát, betette a hűtőbe, hogy majdcsak jön valaki a családból és elkészíti (Ő egyáltalán nem tudott, és nem is volt hajlandó főzni). Na, alaposan utánaolvastam, megtisztítottam, fűszereztem, megsütöttem, sültkrumplit is csináltam, sőt, a tálat körbedíszítettem paprika és paradicsomszeletekkel. Soha nem felejtem el apám arcát, amikor az első falatot megkóstolta! Azóta szeretek főzni.....o))
Még egy kis adalék, férjem mákos tésztája...anyósom nyaralni ment, kisfia (akkor már 20 éves volt a kicsike, konyhai antitalentum) bedobálta a kuktába a száraztésztát, vizet, mákot, cukrot és odatette főzni... mire anyósom hazaérkezett a nyaralásból, a haverjaival már túl volt a konyha kifestésén is...:D csak a kukta hiányát kellett megmagyarázni.
PiciJuci!
VálaszTörlésKöszi! A kelt tésztákkal nekem nagyon sokszor gyűlt meg a bajom régebben:) Ez a torta nem semmi, ha még Bécsből is jött visszajelzés nagyon finom lehetett!:)
Anikó!
Hát ez a káposztás tészta nagyon tetszett:) Jó bátor húzás volt tőled a töltött csirke (én a világ minden kincséért sem vállalkoztam volna rá az elején:). Az "életemben ilyen finomat nem ettem" mondatnál nem is létezik nagyobb dicséret!:)
Szilabi!
Köszönöm szépen!
Nálam a főzelékek még mindig mumusok. Zöldbab főzeléket szerintem még soha nem sikerült főzelék állagúra készítenem, valahogy mindig megreked a leves és a főzelék közt:)
A fekete-erdő torta....nyam!:)
Mesi!
Köszönöm!:) Ezekről a napokról én is tudnék mesélni!:)
Igen, a gyerkőcök elismerését kivívni kajaügyileg, az nem kis feladat, de gyönyörű:)
Gabi, a tortatanonc!
Köszönöm szépen!
Nálunk is nagy kedvenc volt a sajttal töltött pulykamell. Még jó, hogy nem gyújtottad fel a lakást!:)
Amilyen tortacsodákat gyártasz, csak szuper lehetett az első is!
Trollanyu!
Köszönöm szépen, és nagyon örülök, hogy itt vagy!:)
Rétestészta, hű....nekem most sem volna bátorságom hozzáfogni. Azóta sikerült kitanulni a készítését?
Lefőzni egy szakácsot, és megszerettetni egy teljesen új ízvilágot a családdal, nagyon szép teljesítmény!:)
Marcsis!
Szeretettel köszöntelek nálam!
A tejbegríz nem egy egyszerű vállalkozás!:)
Én is imádom, ha üresek a tányérok ebéd után!:)
Éva!
Na az én első derelyém is ilyen lett, csak még az összes lekvár is kifolyt belőle:)
Örülök, hogy végül sikered volt a tortával, nem egyszerű újra nekiugrani annak ami nagy csalódást okozott.
Kreatív konyha!
Úgy látom a derelyével volt néhányunknak gondja:)
Gesztenye!
Köszönöm szépen!
Ez nagyon szép történet volt! A nagymamád nagyon szerethetett Téged!
Nagyon nagyon gratulálok a nyereményedhez és nagyon kíváncsian várom, hogy láthassalak főzni!!!:)
Gratulálok!
VálaszTörlésBaklövésre nem nagyon emlékszem, inkább mellényúlásnak nevezném. Az egyik újságban láttam egy almás nudli receptet. Kedveskedni akartam a páromnak, ezért nekiláttam. Hát egy ragadós, undorító színű és állagú tészta lett belőle, hiába liszteztem nem lett jobb. Egy kis adagot azért megfőztem, de a többi bizony kuka lett...
A legnagyobb sikerélményem a legújabb tortám. :)
Én is gratulálok a 100 olvasóhoz! Baklövés: kelt tésztát sütöttem, és pont az élesztőt hagytam ki. Mikor már meggyúrta a kenyérsütő gép, akkor döbbentem rá! Gyorsan feloldottam egy kis tejben az élesztőt és hozzáadtam, úgyhogy végül megkelt. Sikerélmény: komoly sikerélmény még nem volt, csak sok apró, pl. 1-1 szebben sikerült torta elkészítése.
VálaszTörlésVégigolvastam a történeteket, Rebeka férjének mákos tésztás próbálkozásánál visítottam a röhögéstől, hát ez óriási, tényleg csak a férfiak képesek ilyesmire:-))))))
VálaszTörlésGratulálok a szép olvasói számhoz!
VálaszTörlésAz én mumusom a palacsinta és a piskóta. 15 éve évente 1-2x megpróbálom, és mindig csúfos kudarccal végződik a kísérletem. Készítettem már cipőtalp palacsintát, gyönyörű lilát (de mitől??), szétesett is némelyik, vagy csak egyszerűen ehetetlen volt. A piskóta meg rend szerint összeesik. Ezért ezeket a férjem szokta (tökéletesre) megsütni.
Sikerélmény... talán a thai ételekkel való kísérletezésem. Némelyik próbálkozásom nagyban hasonlított a Thaiföldön kóstoltakhoz, és erre büszke vagyok. :)
Gratulálok Én is
VálaszTörléslegnagyobb mellényúlásom az eszterházy rostélyos elkészitése volt,ami a kukában végezte ,mert a hús ehetetlen volt.Azóta se probáltam elkésziteni újra
Sikerélmény a süteményeim ,ezek közül is a bejgli,nagymamám receptje alapján,ami a legtöbb dicséretet kapja.egyévben többször is el kell készitenem...
Ki is néztem a bejglitortádat hogy elkészitem apukám születésnapjára szeptemberben:-)
Már jócskán túl is vagy a százon, de jó, gratulálok én is!
VálaszTörlésMelléfogás: talán még olyan 13 évesen. Már tésztát tudtam főzni és pudingot, elég gyakran is csináltam, de már untam a sós tésztát. Kitaláltam, hogy milyen jó lenne a kettőt vegyíteni. A kifőzött tésztára tettem a csokipudingot. Undorítóóóóó!
A sikerélmény az unokahúgomnak készített szülinapi torta az első szülinapjára, kb. akkora volt, mint a picúr.
Rebeka!
VálaszTörlésKöszönöm szépen!Anyám!!!! Ez a mákos tésztás sztori frenetikus!!!:))) A kacsa nem egy egyszerű étel (legalábbis számomra:), ilyen étel elkészítése után kétszer olyan édes a siker!:)
Gomba!
Hát igen, némelyik újságból olvasott recept, hogy finoman fogalmazzak nem éppen működőképes:( De azért vannak nagyon jók is:)
A sünis tortád fenomenálisan jól néz ki!!! Gratulálok a vizsgádhoz!
Ibolya!
Köszönöm szépen!
Néha a legalapvetőbb dolgokat felejtjük el:) Lényeg, hogy sikerült menteni a helyzetet:)
Ami!
Köszi! Annyira érdekes amit írsz, mert én is ismerek embereket, akik már 60 évesek és még soha nem sikerült a piskótájuk:) Szerintem sokszor csak az icipici technikák ismerete a kulcs. Még soha nem láttam olyan férfit, aki piskótát sütött volna:))
Thai kaja...sokkal különlegesebb, mint a piskóta!:)
Vanocska!
Köszönöm szépen!
Ismerősek a cipőtalp effektusok:)
A bejgli a szívem csücske:) Az a torta hatalmas sikert aratott nálunk, igaz nem volt éppen fotogén felvágva, de az íze hihetetlen volt:)
Gratulálok a sok olvasóhoz! :) Mellényúlás szó szerint a hűtőben volt, mikor a sima tejszín helyett valami cukrozott tejszínért nyúltam és simán elkészítettem vele az ételt. És kb fél óráig értetlenkedtem, hogy mitől lett édes? :) A sikerélmény az, amikor olyat készítek, ami ízlik a családnak és ezt az arcokon is látom. :)
VálaszTörlésKedves Mézeskalács! Egy furcsa véletlen folytán kerültem hozzád. Ma én is egy hasonló témájú bejegyzést indítottam a blogomon, erre Éva szólt, hogy van ez a játék. Így az enyémet eltüntettem és benéztem hozzád. Ha már így alakult, akkor azt, amit az enyémbe írtam, veletek is megosztok.
VálaszTörlésA legnagyobb bakim: a tavasszal kenyeret készültem sütni, odatettem a porélesztőt kelni, kivártam a fél órát, de még buborékos sem lett, nem, hogy felnőjön. Gondoltam nem jó az élesztő, elővettem egy másikat és odatettem kelni. Persze az sem nőtt fel. Nem volt más választásom, odatettem a harmadikat is és amikor a tasakot akartam kidobni, véletlenül észrevettem, hogy sütőpor volt, nem élesztő. Csodálkoztok, hogy nem nőtt fel? :) Ezt nagyon kevés embernek mondtam el, mert ilyen figyelmetlennek lenni már szégyen.
Gratulálok a bloghoz, mától én is olvaslak.
Engem itt találtok meg: http://gasztro-szepseg-es-sokmas.blogspot.com/
Bocsi, a legnagyobb sikerélményt elfelejtettem megírni: nemrég főztem ribizlilekvárt málnával vegyesen (az első ilyen) és a gyerekek majdnem verekedtek érte annyira ízlett nekik. Hát kell ennél tőbb?
VálaszTörlésGratulálok!
VálaszTörlésEgyszer készítettem egy túrós sütit és 300g cukor helyett 300 g sót tettem bele. Megsütöttem, szépen fel is szeleteltem és a vendégek elé tettem. Méreg lett :) Szerencsére jót nevettünk. Na jó azért magamban puffogtam
Bence/Emoke!
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Az rém bosszantó mikor egy ilyen apróságon múlik egy étel.
Látom sok mindenkinek a család elismerése a legnagyobb sikerélmény:)
Martinelli!
Háromszor egymás után, az nem semmi:)
A málna és a ribizli külön-külön is mennyei lekvárként, hát még együtt milyen finom lehet!:)
Bianka!
Én ezt kávéval játszottam és a sógorommal akartam megitatni:) 30 dkg só...anyám, el bírom képzelni az arcokat:)
Én is szeretnék játszani veled! :)
VálaszTörlésÉn állandóan bakizok a konyhában. Folyamatosan elfelejtek, odaégetek, túlsózok, összekeverek. Nehéz kiválasztani a legnagyobb bakit :) Az egyik számomra leginkább emlékezetes, amikor a télen a tökéletes madártej receptjét próbáltam kikísérletezni, hogy le tudjam írni, hogy készítem. És csináltam egy állatorvosi madártejet, amiben összeugrott a tojássárga, megsóztam és túlgőzöltem a habokat és rágósak is lettek, a sodót nem édesítettem eléggé, híg lett és darabos, oda is kapott. Mikor javítani próbáltam, beleturmixoltam a vaníliarudat...És három literrel csináltam... Azért elfogyott így is :)
A sikerélményeim mostanában leginkább azok, mikor sikerül egy gyerekkori ízt újra megtalálnom, újra előállítanom. Mert mindenki azt mondogatja, hogy csak a gyerekkor szépíti meg az emlékeket. De most már nem hiszek benne.
Gratulálok!
VálaszTörlésNekem is volt rengeteg melléfogásom különböző ételekkel. Pár hete történt, hogy sütöttem a megszokott módon a kenyeret, úgy gondoltam,hogy mindent beletettem, ám amikor a családom elé tettem a "finom" friss kenyeret, akkor döbbentem rá, hogy a sót bizony kifelejtettem. Ez a kenyér bizony a kutyák pocakját tömte meg nem a miénket.
Sikerélmény?
Az tavaly decemberben volt amikor én is Feketeerdő tortát sütöttem a férjem születésnapjára és a vendégek úgy dicsérték mintha a cukrászdából vettük volna
Kikocs!
VálaszTörlésÖrülök, hogy itt vagy!:) Legtöbbször akkor rontjuk el a dolgokat, mikor tényleg tökélyt akarunk alkotni:) Én is imádom a gyerekkori ízeket és tényleg nem csak az emlékek szépítik meg őket. Mikor sikerül reprodukálnom néhány emlékekkel teli ízt képes vagyok megkönnyezni:)
Juci konyhája!
A sótlan kenyér tényleg nem valami élvezetes:) Mikor az összes vendég odáig meg vissza van az ételedért, az olyan mintha hájjal kenegetnének:)
Mézeskalács, gratulálok a 100-nál is több követődhöz, és kívánom, hogy legyen még sok 100.
VálaszTörlésÉn az érettségi letétele után egy évig otthon készültem az egyetemi felvételire, ezalatt tanultam meg főzni is. Édesanyám sokszor kihagyta, hogy mit főzzek, el is magyarázta, én meg is főztem, de mégsem lett olyan mint az anyumé. Egyszer krumplilevest főztem, és kissé az is ízetlen lett, az öcsém erre azt mondta, hogy legalább tegyek a tetejére egy kis pirospaprikás olajat, hogy legalább a színe jó legyen. Ezenkívül a salátalevesben is mindig összefutott nekem az ereszték, de mára már azt is megtanultam.
A legnagyobb sikerélmény számomra is az amikor a Párom még ráadást is kér az ételből. Valamint nagyon örvendek annak, hogy a Barack és a Kála süteményeimmel nekem is sikerült visszaidézni gyermekkorom lakodalmainak hangulatát.
Nagy mellényúlás? Huh,azt hiszem a legelső nyújtós rétesnél. Használhatatlan volt a tészta. Csomós volt és nyújthatatlan.Nagy bánatomra. Persze azóta sokkal ügyesebb vagyok. :D
VálaszTörlésA legeslegnagyobb sikerélményem,mikor a mamám halála után felköltöztünk a nagypapámhoz és nyáron én főztem. Nagyon féltem,hogy a papának nem fog ízleni a főztöm. Nem kellett volna. Mindig megdicsér,mikor eszik a főztömből. (Persze most nem lakunk együtt...)
Jó kis játék, jó kis nyeremények :) Nekem folyamatosan legnagyobb sikerélményeim vannak, mindig nagyon büszke vagyok magamra, amikor valami újat készítek. Legutóbb a kakaós kalácsomnak örültem, illetve Karácsonykor az elsö mézes zserbómnak.
VálaszTörlésBaki... Egyszer sikerült egy teljesen ízmentes gulyáslevest készítenem. De megettük :D
Gratulálok a 100. követödhöz, én is erre gyúrok átvitt értelemben és szó szerint is!
Hát, a legnagyobb melléfogásom a konyhakész (!!!) hekktörzs volt, amit paprikás lisztben kisütöttem, majd, amikor a férjem elkezdte enni, kiderült, hogy a bél egy jó része benne van. Évekig nem ettem halat ezek után...
VálaszTörlésSzerencsére sikerélményem elég sok van, nem is tudom, mi a legnagyobb ezek közül...
Nagyon jól tud esni a lelkemnek, hogy a lányomék iskolai rendezvényein rendszeresen az az ennivaló fogy el leghamarabb, (max. 5 perc) amit én készítek, és nem azért, mert kevés. Hogy évfolyamtalálkozón lerohannak a volt évfolyamtársak a bodzapezsgőm receptjéért.
De, ami a legjobb: a lányomat év elején befizettük az iskola melletti étterembe ebédelni ( a suli menzája nagyon gyenge, az étteremben ugyanúgy van menü, és sokkal jobb minőség), és két hónap után közölte, hogy ínkább itthon enne, mert én sokkal jobban főzök. Hízott a májam rendesen...
Gratulálok a 100 olvasóhoz! Én is annyira örültem, amikor ez elérkezett nálam is, én is indítottam játékot. ;-) Meg most is volt nálam is hasonló játék.
VálaszTörlésÉn is neveznék a szuper nyereményekért.
Baki: Volt olyan többször is, hogy egy főzeléket nem egyszer, nem is kétszer, hanem háromszor is berántottam. :-) Mindig híg volt.
Most legutoljára a nagy baklövés pedig az volt, amikor vásároltunk tengeri halfilét és elkészítettem egy nagyon jónak ígérkező új receptet. Ugyanabból a halból készítettem volna a kisfiamnak is egyszerű sült halat, de a kukában kötött ki, mert olyan rémes lett, mintha az összes olajat magába szívta volna. A másik módon elkészült hal is ehetetlen volt, végül arra jutottam, hogy kétszer, ugyanabból a halból nem készíthetek ennyire borzalmas ételt. Alaposabban szemügyre véve a halat olyan volt, mintha nem halfilé, hanem halzsír (bloááá) lett volna. Sikerült "jól" bevásárolnunk belőle. A kukában végezte.
Sikerélményeim: Szerencsére sok van. :-) A legnagyobb, amikor látom az elégedettséget a család arcán, amikor jóízűen falatoznak és amikor a kisfiam ezt mondja: Anya, ez nagyon finom.
Na meg amikor egy-egy elkészített torta átadásakor látom az arcokat, na igen, az is SZUPER! És ezt nem lehet megunni.
Mellényúlás: kaptam háztól fagyasztott borsót. Mire megfőtt, szépen feljött a tetejére az összes kukac, ahogy illik.
VálaszTörlésSiker: életem első főzőversenyén 2. helyezés...ez idén volt
Szia!
VálaszTörlésGratulálok a sok olvasóhoz, most már én is közéjük tartozom......
Szeretnék játszani Veled, ezért elmondom én is a történetemet:
nekem a legnagyobb sikert és kudarcot is ugyanaz a torta hozta, ez pedig a lányom harmadik szülinapjára készített Barbie torta volt. Nagyon sokat dolgoztam vele (fehér ruhában volt és málnás krémmel volt töltve), de mikor a kislányom meglátta nagyon elszomorodott, mikor megkérdeztem, hogy mi a baj, ő: "miért nem kék ruhája van?" paffff, első mellélövés.....felvágtuk, elkezdte a sírást, akkor már kezdtem nem kicsit kellemetlenül érezni magam, mire ő: "miért nem csokis a krém?"...nem is evett a 6 kilós tortából.........viszont az oldalamon az emberek körében az egyik legnépszerűbb és legtöbbet kommentelt darab. Ami bár jól sik, azért nem tudja feledtetni, hogy akinek szántam, annak nem tetszett......
Zsuzsi
Hm, a legnagyobb mellényúlásom az volt, amikor életem első zserbóját készítettem. Minden tökéletes volt, tészta, dió, lekvár, a végén még a tetejét is gyönyörűen megkentem olvasztott csokoládéval --> majd betettem a sütőbe. Már különösek voltak a szagok, amikor rájöttem, hogy a csokoládét akkor kellene rákenni, amikor már kész...
VálaszTörlésLegnagyobb sikerek a lekvárjaimnak szólnak. Most épp a meggynek :)
Mellényúlásom: történt, hogy egyik alkalommal anyósomék beugrottak és én épp pizzát készítettem. Általában ezzel nem szokott gondom lenni, mindig jól sikerülnek, kivéve természetesen akkor.....szóval a tészta szépen elkészült, minden jóval megpakolva, kisütve...igen ám de olyan keményre sikeredtek, hogy lényegében a késsel sem nagyon lehetett belevágni, nemhogy harapni! Egy darabig azért rágódtunk rajtuk , aztán ment az egész a kukába. megjegyzem elég kínos helyzet volt:-)))
VálaszTörléslegsikerültebb:mikor életemben először belevágtam egy nagyobb torta készítésébe, a 3 éves lányzóm számára. Egy Barbie torta volt az, hatalmas, és az első bevonatos tortám. Szép és finom is lett, gyerkőcömnek is tetszett.:-)
Szia, én is gratulálok, és játszanék is!
VálaszTörlésLegnagyobb mellényúlás akadt pár, például, amikor először csináltam sütőtöklevest internetes recept alapján! Kiválasztottam, szimpatikus volt, sok hozzávaló, ami külön-külön isteni, de együtt egy sós-édes szörnyűség lett a végeredmény. Ráadásul az arányok is rosszul voltak megadva, és legalább 3 liter krémleves ment így pocsékba. Vagy melléfogás volt még a töltött-sült paradicsom is, amit maradékhasznosítás végett találtam ki. A paradicsom szétfőtt, a tölteléket meg valahogy elsóztam. Később jöttem rá, hogy a cukor helyett is só került bele.
Sikerélményem, hogy az öcsém, aki rettentő válogatós, ha új dolgot főzök, mindig megkóstolja, és a már említett sült paradicsomon kívül még nem panaszkodott soha, sőt:). És még egy történet, amikor paprikás csirkét készítettem nokedlivel páromnak, még a kapcsolat elején. Meg is ette, repetázott is. Aztán mikor édesanyjával találkoztunk legközelebb, megszólalt, hogy hallotta, az ő fia megette a paprikás csirkét. Csodálkoztam, miért olyan meglepő. Kiderült, hogy párom nem szereti, és otthon soha nem is eszi meg. Hát ettől nagyon hízott a májam:).
Csudajó kis játékot találtál ki és az ajándékok nagyon csábítóak! Legnagyobb mellényúlásom amikor a fahéj helyett curryt szórtam a máglyarakásban az almákra. Sikerélményem a bonbonaimmal voltak amiket a családnak készítettem ajándékba.
VálaszTörlésKati!
VálaszTörlésAnnyi pici apró trükk van, amit meg kell tanulnia az embernek, vagy látnia kell, mikor elkezd megtanulni főzni, hogy bőven kell idő mire rutinból megy:)
MrsSame!
Számomra is az a legnagyobb öröm, mikor a "fontos" emberek tetszését sikerül elnyerni:)
Bors and Pepper!
Köszönöm szépen! Egy ízetlen gulyásleves igazán jó arány:)
Zsófia!
Jézusom, nem csodálom, hogy évekig nem ettél halat. Nekem az olajos heringgel volt ilyen élményem, és azóta sem bírok ránézni:)
Gratulálok ehhez a sok sikerélményhez!:)
Eszter!
Köszönöm szépen, örömmel látlak!:) Úgy látom fagyasztott halat nem feltétlenül érdemes venni:( (lásd Zsófia bejegyzése). Igen, ez a tortás öröm ismerős:)
Zsuzsi!
Köszönöm szépen, szeretettel köszöntelek nálam!:) :(A gyerekek vágyait nem könnyű kiismerni, még ha néha olyan egyértelműnek tűnik is mit szeretnének, tudom a legidősebb lányomról. Azért remélem a következő szülinapján sikerült /sikreül eltalálni szíve vágyát:)
Yasha!
Uhhh, nem lehetett kellemes annyi munka után. Én ezt akkor éltem át mikor lekentem három rúd bejglit romlott tojással:( Pedig mindig megszagolom, de akkor siettem, mire észrevettem késő volt:(
Sütis néne!
Kellemetlen mikor egy ezerszer sütött recept hagy cserben a legfontosabb pillanatban. Én mindig reszketve várom a gyerkőceim arcát torta átadáskor. Számukra ugyanis elképzelhetetlen, hogy ne én süssem a tortát a szülinapjukra.
Lencsilány!
Köszönöm szépen, örülök, hogy itt vagy!:) Imádom a sütőtököt, én sütőtökös pitét sütöttem fele annyi szegfűszeggel, mint ami a receptben szerepelt, de még így is borzasztó lett:( Isteni érzés mikor olyan dolgot eszik meg az embered, amit otthon nem:)
Kormi!
Köszönöm szépen!:) Fahéj helyett curry.....húha:) Minden karácsonykor okosodok, hogy kinél milyen gasztro ajándék válik be, nálunk is a bonbon a nyerő:)
Kétnyulak!
VálaszTörlésEzer bocsánat, hogy kimaradtál:) Kukacos borsó...kellemetlen:) Gratulálok!!! Nagyon szép teljesítmény első főzőversenyen a második helyezés!:)
Csatlakozom a gratulálók táborához!
VálaszTörlésNagyon szeretem az igényes blogodat!
Mellényúlás: otthon nem tanítottak meg főzni, de ha elővettem a szakácskönyvet, vagy leírás alapján dolgoztam általában sikerrel jártam. Anyukám szakácsiskolát végzett..... Nem lehetett mellette elférni a konyhában, mert szó szerint mindent jobban tudott, és a kedvemet is elvette az egésztől.
Szóval: A múlt században (vagy múlt évezredben) a párom konyhájában az első zöldborsófőzelékem tejföllel bekavarva, fokhagymásan, s csókolózás... miatt elfelejtődve, és úgy odaégve, hogy lábasostul kuka.... Csak gondolatban maradt meg az emléke. Ha tudtam volna, hogy egyszer blogom lesz, akkor tuti, hogy elrettentésül lefotózom.
Akkor még nem voltak ilyen 8/18-as minőségű edények. Azóta persze áttértem a tejes, vagy tejszínes, és étkezési keményítős besűrítéshez, tejfölt soha nem használtam zöldborsófőzelékhez azóta. Azért azt elmondhatom, hogy a főzelékek nagyon sokáig nem sikerültek olyan jól, valahogy a fűszerezés a főzési idő és a sűrítés nem nagyon akart összejönni, de rendíthetetlenül próbálkoztam, és most már nem nyúlok mellé.
Sikerélmény: amióta blogolok csak az ér. Egyébként meg a múlt hétvégén gyártottam például a legelső bonbonjaim, ami szerintem nem lett valami fényes, de mikor másnap este kerestem (24 db konyakosmeggyesem, brü-hü-hü) írmondóját sem találtam, ami azt jelenti, hogy pech nekem csokiimádónak, szerencse a családomnak, mert mindenki rájárt, és csontja sem maradt. Még a dobozát is elmosta valaki, csak nehogy kiderüljön.
Másik sikerélményem a sok éve megtanult kelt tészta gyártás, aminek örömére kb. egy éve nagyon szuperül sikerülnek a kalácsok.
Puszi!
Beszállok én is, csak egész mostanáig kellett gondolkodnom a legnagyobb sikeremen, mert a legnagyobb mellényúlás az egyértelmű, egyébként alig pár hónapja történt. Valahogy eltelt az egész eddigi életem anélkül, hogy tejbegrízt főztem volna, de egy hideg estén rákívántunk. Begyűjtöttem a know-howt egy kisgyerekes barátnőmtől, a tejbegríz profin, csomómentesen el is készült, az én ízlésemhez képest lehetett volna sűrűbb, de jó lett. Annyira, hogy ember mondta, ő szívesen enne még, ha főzök egy újabb adagot. Neki is álltam, és az utolsó grammokat szórva ért a hirtelen felismerés, hogy én biz először is és most is zsemlemorzsát keverek nagy lendülettel a tejbe. Szót se szóltam, de egy hét múlva újra tejbegríz volt a kívánság, akkor már grízzel csináltam. Még arra is fel voltam készülve, hogy ember esetleg azt mondja, a múltkori jobb volt, de nem, semmit nem vett észre, sőt, miután elárultam neki a zsemlemorzsát, akkor se fujjogta le visszamenőleg. Egyébként tényleg nem volt óriási a különbség, így végül még örültünk is neki, hogy kiderült, szükség esetén morzsából is lehet tejbegríz.
VálaszTörlésA legnagyobb sikerek pedig egyrészt azok, aminek a kóstolása után nagymamám elkéri a receptet, és utána ő is rendszeresen megcsinálja (pl. a fokhagymás sajtkrémem), illetve a lekvár, amiről két évvel ezelőttig még azt hittem, bonyolult dolog, továbbá az angol citromkrém, amitől a britán szomszédnak teljesen könnybe lábadt a szeme, merthogy gyerekkori íz :)
Ingyom bingyom!
VálaszTörlésDe aranyos vagy, köszönöm szépen!:)
Hát a szerelem elveszi az ember eszét és koncentráló képességét:) Megnyugodva olvasom, hogy elég sokunknak okoz gondot a főzelékek sűrítése, pedig már azt hittem csak én vagyok ennyire béna:)
Piszke a Birtokról!
Nagyon örülök neked!:) Esküszöm, ezt a zsemlemorzsás tejbegrízt ki fogom próbálni!:) Nagyon kíváncsi vagyok rá! Érdekelne az a fokhagymás sajtkrém is:)
Régóta főzök, anyukám korán befogott a konyhába. Egyik nyáron apuval két fős beutalót kaptak (ó, azok a nyolcvanas évek),s mi hárman gyerekek (a bátyám 10 évvel idősebb) otthon maradtunk. 11-12 éves voltam akkor, s én főztem. Életemben először egyedül készítettem rántott húst: jó nagy lángon készült. Amikor ránézésre jó volt (szép volt a bundája), abba is hagytam a sütést. Ebédkor derült ki, hogy ráfért volna még egy kis sütés, a közepe igen nyers volt.
VálaszTörlésSikerélmény: ahogy írtam, régóta főzök, de sütni nagyon sokáig nem sütöttem. Kettőnknek inkább megvettem egy-egy szelet sütit, vagy összedobtam egy gyors pohárkrémet. Aztán megszülettek a lányok, s jött az ötlet, hogy a második szülinapjukra valami szépet alkossak. (Az első szülinapi tej- és tojásmentes tortát nem igen cifráztam.)Előtanulmányként a saját szülinapomra készült egy fondant bevonatos torta. Minden szuperül sikerült, finom is volt. A csajok emeletese is nagy sikert aratott. Azóta hobbim (és nagy szerelmem) a tortakészítés-tortadíszítés.
Vagyok én mindig, olvaslak, általában tömbösítve. Kinn is vagy nálam oldalsávon, csak nem nagyon szoktam kommentelni...
VálaszTörlésGratulálok!
VálaszTörlésÉn csak leírom, mert játszani szeretek, de versengeni már nem. Tehát legnagyobb melléfogásom az volt, amikor annak rendje módja szerint a receptet betartva megfőztem a kiszemelt étket, ami finom is volt, ámde hogy teljes legyen a remeklésem, el is mosogattam. Remekül sikerült a dolog, (gondoltam én) de mikor kedves feleségem hazaérkezett, majdnem elsírta magát, mert hááát szóval, a második ukrán front átvonulása hazánkon nem okozott akkora katasztrófát, mint amit én okoztam a konyhában a "mosogatás" sikerességével.
A legnagyobb sikerélmény? Talán amikor megcsináltam nagyikám sajtostészta tortáját, és félve felfordítottam a jénai tálat, a tányérra, hogy vajon kijön é a jénaiból, és láss csodát, ott volt a tányéron a "torta" úgy ahogy azt szeretett nagyikám csinálta, szépen, és amikor megkóstoltuk, kiderült, hogy ízre is olyan volt.