2011. augusztus 24., szerda

Paprikakrém



Még tavaly ősszel kaptunk egy cserép erős paprikát. Tavaszra igen ramaty állapotba került, de kiültettük a fűszerkertnek kinevezett kútgyűrűbe. Sokáig voltak kétségeim a megmaradása felől, de végül olyan szintű burjánzásba kezdett, hogy szinte a fél gyűrűt elfoglalta már. Legalább 50 paprikát nevel, és nem szeretnénk mindet megszárítani.

Mr. Mézeskalács már igen régóta emlegeti a paprikakrémet, amit sóval tartósítanak. Emlékeim szerint Napmátkánál láttam receptet. Rákerestem és meg is találtam, itt.

Ezt a receptet használtam én is, egy kevés erős paprikával megbolondítva. Lesz még folytatás csípősség nélkül is, mert nagyon kedvünkre való fűszer, ételízesítő született.

Mindenkinek ajánlom az elkészítését, mert pofon egyszerű és hihetetlen zamatot lehet adni vele egy-egy gulyáslevesnek, pörköltnek. Sósnak bőven sós lesz, azért ezt ne felejtsük el mikor a vele ízesített ételünket sózzuk.:)

Paprikakrém

Hozzávalók:
  • 1 kg piros húsú paprika (kápia, pritamin, paradicsom paprika, fűszerpaprika)
  • igény szerint csípős paprika
  • 20 dkg só
A paprikákat kicsumázzuk, feldaraboljuk, majd húsdarálón ledaráljuk. Ha csípősre szeretnénk, vele együtt daráljuk a csípős paprikát is.
Összekeverjük a sóval és steril üvegekbe töltjük.

Száraz, sötét, hűvös helyen tároljuk. Felbontás után tegyük hűtőbe.

2011. augusztus 18., csütörtök

Anyósom szülinapi tortája








Anyósom holnap lesz 55 éves. Neki készítettem ezt a tortát. A fénykép nem igazán adja vissza a színeket, a valóságban nem piros, hanem terrakotta.

Most próbáltam ki először az unidec masszát és nagyon meg vagyok vele elégedve, Könnyű vele dolgozni, nagyon tetszik, hogy nem akar gyorsan kiszáradni.

Az alsó szint kávés krémmel van töltve, a felső pedig a ferrero rochert próbálja megidézni, ugyanis az a kedvenc bonbonja.

Holnap kerül átadásra, remélem sikert arat majd az ünnepeltnél.

2011. augusztus 17., szerda

Kakaós ostorkalács




Ez a recept is a szomszédasszonyomtól származik. Igen jól jártam a szomszédságával, jobbnál jobb finomságokkal kényezteti a családját és szerencsére minket is!:)

Kakaós ostorkalács

Hozzávalók:
  • 60 dkg liszt
  • 3 tojássárgája
  • 3 ek olaj
  • 6 dkg cukor
  • 4 dl langyos tej
  • 5 dkg élesztő
  • 1 mk só

Töltelék:
  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg porcukor
  • 3 ek. cukrozatlan kakaópor
  • egy tojás a kenéshez
A hozzávalókat bedagasztottam. Én ezt a kenyérsütőmmel végeztettem el, de nyugodtan csinálhatjuk kézzel is.
Ezután kelesztőtálban hagytam addig, míg fel nem "pukkant" a teteje. Normál kelesztésnél ez nagyjából 30 perc kelesztést jelent, meleg helyen.

A puha margarint kikevertem a porcukorral, majd a kakaóporral.

A tésztát 6 felé vettem és mindegyiket egyenként "téglalap" alakúra nyújtottam. Kicsit nagyobbra, mint a tepsi nagysága, amiben sütöttem. Ez kb 38X22 cm es tepsi volt.

Mindegyik lapot megkentem a kakaós krémmel, és a következő módon feltekertem.


Hármasával összefontam.



Margarinnal kikent tepsibe tettem, mind a két fonatot úgy, hogy  a hosszabbik szélük a tepsi oldalához érjen, így legfőképpen fölfelé fog tudni növekedni és nem fekszik el. Így hagytam még kelni 15 perig.

 Ezen a képen is nagyon jól látszik milyen jól megy nekem a méretre nyújtás, főleg hatszor egymás után:)


 Miután megkelt lekentem tojással és előmelegített sütőben, 180 C-on, kb 30-35 perc alatt szép pirosra sütöttem.


2011. augusztus 13., szombat

Tepertős pogácsa



Tegnap volt nálunk a bortúra. Ez a rendezvény minden évben augusztus második hetében kerül megrendezésre. Ilyenkor a polgármester vezetésével, zenekar kíséretével, a művelődési háztól elindul a menet és végigmegy a Berezdi pincesoron, hogy az 1000 forintért vásárolt poharával végigkóstolja a résztvevő pincék kínálatát. Ez általában 5-6 pincét jelent, ahol az ember annyiszor kóstol, ahányszor szeretne (és ahányszor bír:)).
A menet minden pince előtt megáll, a polgármester mond róla pár szót, jön a kóstolás, a zenekar és a vége felé már egyre több tánc.
Nagyon sok turista vesz rajta részt, és nagyon jó hangulatú az egész túra. Főleg a vége:)





A túra végén, már sötétben a bátrabbak fáklyákkal felvonulnak a kilátóhoz. Erre a műveletre én csak világosban vagyok hajlandó vállalkozni:)

Utána pedig utcabál hajnalig.

Tehát a bortúra igencsak kíván valamilyen magunkkal hurcolt harapnivalót:)
Ezt a célt hivatott most betölteni a tepertős pogácsa.



Tepertős pogácsa

Hozzávalók:
  • 50 dkg liszt
  • 25 dkg darált tepertő v. tepertőkrém
  • 2 tojássárgája
  • 180 ml tejföl
  • 1 dl tej
  • 5 dkg élesztő
  • 1,5 ek. só
  • őröltbors
  • egy tojás a kenéshez
Az élesztőt felfuttatjuk a tejben, majd a többi hozzávalóval együtt összegyúrjuk. Letakarva, fél órát hagyjuk pihenni és kelni.

Ezután lisztezett deszkán téglalap alakúra nyújtjuk, kb 1/2 ujjnyi vastagra és a következőképpen hajtogatjuk.







Ezután letakarjuk és újabb fél órát pihentetjük.
Fél óra után újra kinyújtjuk és hajtogatjuk, majd pihentetés nélkül újra kinyújtjuk, ezúttal kb 1-1,5 ujjnyi vastagra.

Késsel a tetejét berácsozzuk, majd közepes pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk.



Kizsírozott tepsibe tesszük, tojással lekenjük, majd 190 C-ra előmelegített sütőben, kb 15 perc alatt készre sütjük.

Ha van kedvetek nézzetek bele milyen hangulatban is zajlott a tavalyi bortúra:)

2011. augusztus 7., vasárnap

Bazsalikomos-sajtos rakott tök


Így a tökszezon közepén kicsit már beleuntunk a rántott és töltött tökbe, bár imádjuk mind kettőt. A tökök pedig ugye adottak, hetente legalább kettő:)

Szétnéztem a hűtőben és a találtak alapján összeraktam ezt a rakott tököt.
A fénykép elég silányra sikeredett, de próbáljunk meg elvonatkoztatni tőle:)

Húsimádó Mr. Mézeskalácsomnak ugyan ízlett, de azért hiányolt belőle valamit (naná hogy a húst:)
Tehát hús nélkül élni nem tudó szeretteinknek nyugodtan tegyünk bele egy egy réteg lepirított darált húst.

Bár először rizzsel kóstoltam és így készült a fénykép is, nekem mégis jobban ízlett csak úgy magában. De úgy aztán nagyon!!!

Bazsalikomos-sajtos rakott tök

Hozzávalók:
  • 2 kisebb zsenge tök
  • 1 csokor bazsalikom (szárítottat is használhatunk)
  • 4-5 db paradicsom
  • 15 dkg sajt
  • 2 dl tejföl
  • 1 tojás
  • bors
  • ételízesítő
A tököket meghámozzuk és fél centis karikákra vágjuk. Megszórjuk sóval és ételízesítővel, majd hagyjuk állni fél órát, hogy kiengedhesse a levét.

Egy kiolajozott tepsibe lerakunk egy sor tök karikát, ráterítünk egy sor vékonyra szeletelt paradicsomot, bazsalikomot pakolunk rá, sózzuk, borsozzuk, majd megszórjuk reszelt sajttal. Ezt a rétegezést addig folytatjuk míg el nem fogytak a hozzávalók. A tetejére tök kerül. A tejfölt összekeverjük a tojással és ízesítjük sóval és borssal.




Ráöntjük a tök tetejére, majd megszórjuk reszelt sajttal.

Előmelegített sütőben 200 C-on, letakarás nélkül addig sütjük, míg el nem fövi az összes levét és a sajt meg nem pirul a tetején. Nálam ez kb 40 percet vett igénybe.

Ezután kedvünkre való körettel fogyasztjuk, vagy egyszerűen csak magába megesszük.

2011. augusztus 6., szombat

A vidéki élet csodája


Régóta érlelődik már bennem ennek a bejegyzésnek a gondolata.

Négy éve élünk egy csendes 1000 fős faluban.
Sokszor szembesülök a kérdéssel: Nem bántátok meg, hogy odaköltöztetek?

Ezt a kérdést az esetek 99%-ban régi ismerősök, barátok, osztálytársak teszik föl.
Ilyenkor mindig mosolyra szalad a szám.

A mosoly oka elsősorban az, hogy nem értem a kérdés lényegét. A szülővárosomtól 18 km-re költöztünk egy faluba.
A szülővárosom sem volt egy metropolisz (18000 fő), ráadásul azt sem lehet mondani, hogy nagyon messzire költöztünk volna tőle, mégis olyan tekintettel néznek rám, mintha elment volna az eszünk, hogy a "világ végére" mentünk.

A másik leggyakoribb kérdés: Hogy jár a férjed dolgozni?
Itt megint mosolygok és azt válaszolom, hogy kocsival.:)
A férjem a szülővárosunkban dolgozik. A cég fizeti az útiköltséget, ráadásul többen is járnak a faluból, ezért felváltva hordják egymást autóval. Tehát még jól is jövünk ki a dologból:)

Elgondolkoztam ezen a dolgon és rájöttem, hogy nagyon sokan, ha azt hallják falu, rögtön azonosítják az elzárva a világtól, munkanélküliség, elmaradottság fogalmával.

Nekem valahogy soha nem ez jutott eszembe a falu szó hallatán. Én akkor a gyönyörű, régi parasztházakat láttam, a ház előtt sepregető nénikékkel, a csenddel és a nyugalommal.

Jó tudom, az én képem sem teljesen reális, de hát ha álmodozik az ember akkor nincsenek korlátok:)

Mr. Mézeskalács szokta mondogatni, hogy neki 30-40 évvel ezelőtt kellett volna születnie, abban a korban érezte volna igazán otthon magát. Igazat kell adnom neki, számomra is sokkal szimpatikusabb volt az az életforma.

Ideköltöztünk és visszamentünk az időben. Na azért nem 30-40 évet, csak mondjuk 10-20-at, de ez pont elég ahhoz, hogy a gyerekeink egy sokkal értékesebb és teljesebb életet és értékrendet ismerhessenek meg.

Sokszor még nekem is hihetetlen dolgok történnek velünk a mindennapjaink során.
Legutóbb Margó nénivel és a rétesalmáival. És ez volt az "utolsó csepp a pohárban" ami arra késztetett, hogy tényleg megírjam ezt a bejegyzést.

Azért, hogy meg tudjam mutatni egy kicsit azt a világot ami a mi otthonunk lett, mert igen, most már itt vagyunk otthon és életünk legjobb döntése volt, hogy idejöttünk.

Örömmel és szeretettel fogadtak minket. Kicsit furin is éreztük magunkat, azért huszonnégy év város után eléggé zárkózottaká váltunk.

Itt minden egyes ember köszön a másiknak, akkor is ha még soha nem látta.

A szomszédaink, akik alig néhány hónapja ismertek minket átjöttek mikulásra ajándékot adni a gyerkőcöknek, majd utána karácsonykor is egy-egy aprósággal.
Teljesen természetes volt, hogy meghívnak minket a lányuk lakodalmára (aki kicsi a világ, évfolyamtársam volt a gimiben), mert a szomszédokat megszokták.

Teljesen természetes, hogy a szomszédok süteményt visznek egymásnak, mikor sütnek valamit.
A boltos hölgy bemutatkozik mikor megtudja, hogy ideköltöztél.

Mindig nyitva áll az emberek ajtaja egymás előtt. És ezt most tényleg szó szerint kell érteni. Az itt lakó emberek 95 %-a soha nem zárja be a kaput napközben. A maradék 5 %-is csak azért, mert máshonnan költözött ide:)
Az emberek nem hasznának biciklizárat:)

Kevesen járnak kocsmába, a legtöbb embernek pincéje van. Van három pincesor is. Az emberek időnként kimennek a pincébe és pár pohár bor fölött elbeszélgetnek. Teljesen természetes, hogy aki elmegy a pincéd előtt azt meginvitálod egy pohár borra.
Nem sajnálják az időt megállni, beszélgetni.

Hogy mi is az ami miatt imádok itt élni? Nem is olyan egyszerű szavakba foglalni, érezni kell...

...érezni az erdő és a hegyek illatát.
...csodálni az eső után páragomolyagokat eregető hegyeket.
...hallgatni a csöndet éjszaka, amit szinte harapni lehet.
...hátramenni a kertbe és elnézni a legelésző bárányokat, libákat.
...csodálni a kert végében futó patakot.
...a halk mormogást ami végigkíséri az aratás és a szántás időszakát.
...figyelni a szürkemarha gulyát ahogyan tavasszal végigvonul a falu főutcáján,  hogy egész nyáron degeszre legelhesse magát az erdőben a Nagyréten, majd novemberben újra nézni, ahogy a téli szállásra vonul.
...nézni a kézen fogva sétáló ovisokat, akik az óvodai séta keretén belül kilátóhoz másznak, tóhoz sétálnak.
...mosolyogva figyelni a kezében nyársbotra húzott szalonnával és kolbásszal siető nénit és bácsit, aki a szomszédjához igyekszik, hogy együtt megsüssék a REGGELIT.
...hallgatni a jellegzetes dallamokat, amiknek felcsendülése, a hírek bemondását előzi meg a falu hangosbemondóján.
...érezni ősszel a frissen hasogatott fa illatát.
...hallani a faluban itt-ott felhangzó fűrészek hangját
...látni ahogy a szüret beköszöntével minden ötödik autó utánfutója hordóval, préssel, káddal, szőlővel teli nejlonzsákkal megpakolva halad végig az utcán.
...hazafelé tartva már messziről csodálni az ezer színben pompázó Bükköt, ami közvetlenül a falu után kezdődik.
...végig járni a falu határában lévő csipke és kökénybokrokat.
..hallgatni a szarvasbőgést, amiért elég csak a verandára kimenni, hogy ide hozza a szél.
...érezni a füst illatát, ami a hideg beköszöntét jelzi.
...ülni a kandalló előtt és hallgatni a tűz ropogását.
...élvezni a fa semmihez sem hasonlítható melegét egy pohár forralt borral a kezedben.
...havas reggelen húzni a szánkót magaddal (és a gyerekekkel), hogy aztán délelőtt az óvónénikkel szánkózhassanak.

És ha ennyi még nem volna elég...

...találkozni egy nénivel, (akinek szégyenszemre még a nevét sem tudom), aki húsvét után pár nappal megállít minket, hogy a gyerekeimnek félretett csokitojást odaadhassa.
...vagy Margó nénivel (akinek szintén csak most tudtam meg a nevét), aki séta közben megállít minket, behív a kertjébe és minden teketória nélkül teleszedi  8 kiló rétesalmával a kosaramat, és még receptet is ad az almás sütihez.

Azt hiszem mindent elmondtam.
Imádok itt élni és remélem örökké élhetem ezt az életet!:)



2011. augusztus 2., kedd

Hagymás uborkasaláta télire





Tavaly apu kóstoltatta meg velem ezt a savanyúságot és én azonnal beleszerettem, nem tudtam olyan mennyiséget készíteni belőle, ami el ne fogyott volna (még a tél előtt:)). Azért egy üveggel betartottam, de karácsonynál tovább az sem maradt a kamrában:)

Végtelenül egyszerű elkészíteni és végtelenül finom. Sokkal nagyobb sikere van nálunk, mint a csalamádénak.

*frissítés

Hagymás uborkasaláta télire

Hozzávalók:
  • 4 kg uborka
  • 1 kg hagyma
  • 1 marék jódozatlan só
  • 1 cs (20 g) mustármag
  • 7 dl 10%-os ecet
  • 8 dl cukor
  • 10 szem feketebors
  • 1 kk. Nátrium-benzoát
  • *1/2 kk. borkén (2013-ban tettem hozzá ezt is és így sokkal tovább ropogós marad az ubi, nem puhul föl áltában)
Lehetőség szerint ne válasszunk túl nagy uborkát, és legyenek minél zsengébbek, mert a kisebbek finomabbak lesznek. A beraknivaló és a salátának való uborka közötti méret az igazi.
Kefével alaposan sikáljuk meg őket, és hámozás nélkül gyaluljuk le uborkagyalun.

A hagymát pucoljuk meg, vágjuk ketté és nagyon éles késsel szeleteljük föl, nagyon vékony félkarikákra.
Aki olyan szerencsés, hogy a gyaluja van olyan éles, hogy elviszi a hagymát az csinálja azzal, az enyém sajnos képtelen rá.:)

A hagymát adjuk az uborkához, szórjuk meg a sóval, mustármaggal, borssal, cukorral, majd öntsük nyakon az ecettel.

Ha csak 20 %-os ecettel rendelkezünk, akkor abból használjunk csak 3,5 dl-t. Majd forraljunk föl 3,5 dl vizet és hűtsük ki, keverjük össze az ecettel és úgy öntsük rá az ubira, mert így biztosan elég lesz majd a levünk.

Húzzunk félre egy kevés salit és az alatta lévő lében keverjünk el egy kávéskanál nátrium-benzoátot.
* a borként.
Alaposan keverjük össze a salátát, erre a legalkalmasabb a kezünk.

Takarjuk le és tegyük hűvös helyre 24 órára.

Alaposan kimosott és mikróban 3 perc alatt kifertőtlenített üvegekbe töltsük a salátát, de ne nyomkodjuk ki előtte, csak szépen lazán tegyük az üvegbe. A végén mindegyiket öntsük színig a levével.

A fémkupak alá tegyünk egy réteg celofánt, hogy az ecet ne tudja kikezdeni a kupakot, majd zárjuk le és költöztessük a kamrába, hűvös, sötét helyre.

Mivel már másnap is teljes értékű, ezért tartósítószer nélkül is elkészíthetünk kisebb mennyiséget és egy tálban, hűtőben tárolva nyugodtam rájárogathatunk. Egy hétig biztosan eláll.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...