2013. január 31., csütörtök

Sós sajttorta




Az én Mr. Mézeskalácsom is januárban ünnepli a születésnapját. A chilis bab tortánál már kiderült, hogy nem igazán rajong az édes tortákért, ezért évről évre igen nagy kihívást jelent megálmodni az Ő tortáit. Idén azt mondta sajttortát szeretne, hát azt kapott. Úgy gondolom lesz még belőle ismétlés:)

Sós sajttorta

Hozzávalók
(18 cm átmérőjű)
  • 22 dkg trappista sajt
  • 6 tojás
  • 7,5 dkg vaj
  • 7,5 dkg liszt
  • 3, 7 dl tej
  • 2 csipet reszelt szerecsendió
 Töltelék
  • 2 nagy doboz tejföl (2x450 g) vagy 50 dkg krémsajt
  • 1 kisebb piros kaliforniai paprika
  • 10 dkg sonka
  • bors
Ha tejföllel készítjük, akkor 24 órával előtte, anélkül hogy a tejfölt összekevernénk (gyűrögessük meg a dobozt, akkor szépen kijön egybe), borítsuk bele egy kendőbe (textilpelenkába), kössük össze a sarkait és lógassuk egy tál fölé. Tegyük hűtőbe. 24 óra múlva gyönyörűen kicsöpög és tökéletesen használhatjuk krémsajtként, ez lényegesen pénztárca barátabb megoldás. Ha nem szeretnénk vele mutyizni, akkor vegyünk sajtkrémet.

Egy gáztepsit és egy 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformát kibélelünk sütőpapírral. A sütőt előmelegítjük 180 C-ra.

A tojásokat kettéválasztjuk.
A vajban világosra pirítjuk a lisztet. Felöntjük a tejjel, hozzáadjuk a lereszelt sajtot és addig kevergetjük míg meg nem olvad.
Lehúzzuk a tűzről belekeverjük a tojássárgájákat, szerecsendiót és sózzuk. Hagyjuk egy kicsit hűlni.

A tojásfehérjét kemény habbá verjük és óvatosan a tojásos masszába keverjük. Kb. 1,5-2 cm magasan a kapcsos tortaformába töltünk belőle, a többit pedig a gáztepsibe öntjük, elsimítjuk.

Nekem nem légkeveréses a sütőm, de egyszerre sütöttem meg, tökéletesen megsültek együtt is.

Kb. 10 perc alatt kész lesz, de azért nézegessük közben, mikor már színesedik és nem ragacsos a teteje, akkor jó lesz.

Hagyjuk kihűlni. A kapcsos formából óvatosan vegyük ki a lapot, majd az összecsukott karikával szúrjunk ki még két lapot a gáztepsiben sütött sajtos lapból. A maradék tésztából szúrhatunk ki sütiszaggatóval különböző formákat a torta díszítéséhez, vagy egyszerűen megehetjük, mert magában is baromi finom:)

A lecsöpögtetett tejfölből vegyünk ki egy keveset, ezzel fogjuk körbekenni a tortát. A maradékot vegyük ketté, az egyik felébe keverjük az apró kockákra vágott sonkát, a másikba a szintén apróra kockázott kaliforniai paprikát (egy keveset tegyünk félre a díszítéshez). Mindkettőt sózzuk, borsozzuk.

Én mindig a tortaformában szoktam összeállítani a tortákat, így egyenletesen dermednek össze.

Az alsó lapon kenjük el a sonkás krémet, borítsuk be egy másik lappal, ezt pedig a paprikás krémmel kenjük meg. Jöhet a felső lap és mehet a torta a hűtőbe kb egy órára dermedni.

Tálalás előtt kenjük körbe a félretett tejföllel és díszítsük kedvünkre.

2013. január 15., kedd

Hello Kittys csokitorta, 4 éves lett a legcseppebb


 Félelmetes belegondolni, hogy már a legkisebb is négy éves. Valahogy észre sem vettem mikor telt el ez a sok idő:) Már jó előre megtervezte milyen tortát szeretne. A Hello Kitty minden egyes verzióban szerepelt, meg a fehér cutormáz is:) Túrót semmiképpen nem akart és azt szerette volna ha "sima" lesz a torta, hogy mindenki meg tudja enni.(A keresztanyja allergiás az apró magvas gyümikre).
A mi tortánkat végül több receptből ollóztam össze. A csokikrém Limarától származik. A piskóta Kiskuktától.

A torta tetején a Hello Kitty egy előre megsütött mézeskalács lapra lett felrajzolva színes cukormázzal. A lapot előtte terülőmázzal vontam be. A máz leírása Mohánál. Miután megszáradt ráfektettem a kinyomtatott mintát, átrajzoltam egy tompa ceruzával. Mikor levettem a minta kontúrja gyönyörűen kirajzolódott a cukormázban. Ezután már csak át kellett rajzolni az írókával és "kiszínezni" a színezett cukormázzal.

Csokitorta

Hozzávalók:
Piskóta (26 cm átmérőjű formához)
  • 20 dkg cukor + 8 dkg a habba
  • 35 dkg liszt
  • 1,5 dl olaj
  • 1,5 dl tej
  • 4 tojás (egyenként 70 g súlyúak)
  • 1 cs sütőpor
  • 3 ek. cukrozatlan kakaópor
Csokikrém
  • 50 dkg  mascarpone
  • 30 dkg étcsoki
  • 10-15 dkg porcukor
  • 4 dl tejszín
 A piskótához a tojásfehérjét majdnem teljesen kemény habbá verjük apránként beleszórjuk a 8 dkg cukrot és addig verjük míg kemény hab nem lesz.
A tojássárgájákat, a cukrot, az olajat és a tejet habverővel összekeverjük. A lisztből kiveszünk 3 evőkanálnyit (így csinálunk helyet a kakaónak:), összekeverjük a sütőporral és a kakaóval. Beleszitáljuk a tojásos keverékbe. Habverővel elkeverjük (bekapcsolás nélkül), ezután a legmagasabb fokozaton keverjük 1,5-2 percig.
Több részletben hozzáadjuk a tojáshabot és kézi habverővel óvatosan összeforgatjuk.

Sütőpapírból a tortaformával megegyező méretű lapot vágunk és az aljába tesszük. A forma oldalával nem csinálunk semmit, így könnyebben tud majd kapaszkodni a tészta.
Beleöntjük a tésztát és körben felhúzgáljuk a forma oldalára, szintén a könnyebb kapaszkodás miatt.

Előmelegített sütőben kb. 170 C-on addig sütjük míg a közepébe szúrt fogpiszkálót szárazon nem tudjuk kihúzni belőle. Ez kb. 30-40 perc. Az első negyedórában ne nyissuk ki a sütőt, mert a piskóta könnyen visszaesik.

Mikor már langyos, vágjuk körbe a formában, majd vegyük ki. Húzzuk le az aljáról a sütőpapírt és rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.

A csokit vízfürdő fölött olvasszuk fel, majd hagyjuk egy kicsit hűlni és keverjük el benne a mascarponét. Adjuk hozzá a porcukrot és kóstolgassuk, ha mi édesebben szeretjük adjunk még hozzá bátran.

A tejszínt verjük kemény habbá, majd a csokikrémhez adva habverővel dolgozzuk össze.

A kihűlt tortalapot vágjuk három lappá és mindegyiket kenjük meg a csokikrémmel. Egy keveset hagyjunk meg, ezzel az oldalát kenjük körbe.

2013. január 7., hétfő

Év záró/nyitó állatságok


A múltkoriban gondoltam végig és igencsak elszégyelltem magam, baromi régen írtam az állatainkról. Most pótolom restanciámat:)


A kacsákat még a nyáron mind egy szálig megettük, jelentem a boltban kapható kacsa köszönőviszonyban sincs az itthon nevelttel (bár gondolom ezzel senkinek nem okoztam túl nagy meglepetést). Eddig nem voltam igazán lenyűgözve a kacsahústól, na ez gyökeresen megváltozott, a mieink nagyon finomak voltak:) Mr. Mézeskalácsnak határozott szándéka tavasszal egy néma kacsa pár beszerzése, és nagy nagy reményeket táplál a szaporodásukkal kapcsolatban. Majd meglátjuk:)


Volt három libánk, amiből egyet levágtunk a nyáron. A libahús már nem volt újdonság, attól már elájultunk tavaly:) Ősz közepén határozottan játszottunk a gondolattal, hogy a maradék kettőt, mivel úgy is párban vannak, "viszonylag szelídek" (legalábbis a tavalyiakhoz képest) meghagyjuk. A dilemmát végül egy róka döntötte el ami reggelre csak pár tollcsomót és egy totál idegsokkos gúnárt hagyott maga után. Gondolkodásra nem volt sok idő, biztosak voltunk benne, hogy éjszaka a róka visszajönne a gúnárért is, nem mellesleg szegény sem érezte volna jól magát így egyedül, ezért még délelőtt ő is a fagyasztóba költözött. Tavasszal jönnek az újabb pici libák:)

A barikák köszönik szépen, jól vannak.


Barnabás kigömbölyödött, visszagyapjasodott és szerintem gyönyörű lett. Simán eszik az ember kezéből, de azért a hirtelen mozdulatokkal csínján kell bánni a közelében, mert hajlamos a rémüldözésre és ez egyet jelent azzal, hogy villámgyorsan nekiszökken a világnak, teljesen kiszámíthatatlan irányban:)



Zella és Cakkos sem apró már:)
Jelenleg ezerrel azon szurkolunk, hogy tavasszal két kis bari bégessen majd mellettük, nagyon szeretnénk, ha sikerülne:)

Legújabb lakóink pedig (az egereket leszámítva).....NYUSZIK!:)



Bármilyen hihetetlen is nevük még nincsen, pedig ők is tartós ittlétre rendezkedtek be nálunk. Szülők lesznek....reméljük:)  A névtelenség oka nagyon egyszerű, a gyerkőknek meg lett ígérve, hogy ők adhatnak nekik nevet, még nem igazán sikerült közös nevezőre jutniuk, ezért mi nem is nagyon erőltetjük a témát, addig is béke van:) A fekete nyuszi fiú, a tarka és a szürkés nyuszi pedig kislány. Nyuszikkal próbálkoztunk már, sajnos annak elég csúnya vége lett. Pontosan abban az évben volt az a rengeteg eső és árvíz, ezért a sok szúnyog miatt mind egy szálig elpusztultak. Ez az "élmény" jó időre elvette a kedvünket a további próbálkozásoktól. Bevallom én még most sem voltam teljesen biztos a dologban, de Mr. Mézeskalács nagyon lelkesen szorgalmazta az ügyet és mire észbe kaptam már itthon volt  a két lány nyuszi:) Bízzunk a legjobbakban, én optimista vagyok:)

Ami pedig a legnagyobb galádság, hogy a hatodik családtagot még soha nem mutattam meg nektek. Annyira hozzá tartozik a hétköznapjainkhoz, hogy fel sem tűnt ez a hiányosság. Fogadjátok, hát szeretettel...

...Szotyit...



...aki ilyen minike volt mikor hozzánk került....

 
...aki mindig a gyerkők nyomában volt...


...aki mindig szeretett a gazdája közelében lenni...

...és aki minden nyáron hatalmas élvezettel okoz szívsokkot a libák között, mikor alkalmat talál, hogy közéjük lógjon....aztán persze behúzott farokkal vinnyog ha a kerítésen keresztül sikerül megcsipkedniük,...

...akinek hatalmas szája van a birkákkal szemben, míg azok szembe nem fordulnak vele, akkor aztán hanyat vágja magát és még akkor sem megy arrébb, ha azok átgyalogolnak rajta...

....akinek rém mulatságos és néhány helyzetben rém idegesítő szokása, hogy ha rászólsz, hogy nem szabad, rögtön a hátára fordul a lábait begöncsöríti és úgy kell arrébb gurigatni az útból, vagy visszahúznod a kapuból, vagy a hónod alá kapni, hogy kipaterold a konyhából, ahova a dörgés, tűzijáték, vendég (olyankor mindig elfelejti mit szabad és mit nem) miatt lógott be....
...aki jelenleg hatalmas lelkesedéssel kaparja a nyúlól alját és vinnyog közben veszettül, ezzel "enyhén" idegronccsá téve Mr. Mézeskalácsot:)


....Ő a mi Szotyink....és imádjuk:)


2013. január 4., péntek

Mézespuszedli




Nagyjából két éve dédelgetem ezt a receptet és várom azt a karácsonyt mikor elkészíthetem. A receptet Gesztenyénél láttam, az a fénykép egyszerűen megbabonázott:) Maga a puszi is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, az én ízlésemnek igazán 2-3 nap állás után lett az igazi, addigra szuperül kiteljesedett az íze. Mézes rajongóknak kötelező kipróbálni!:)
Drága Gesztenye nagyon köszönöm Neked a receptet!

Mézes puszedli

Hozzávalók:
  • 3 tojás sárgája
  • 12 dkg margarin
  • 12 dkg méz
  • 1 citrom
  • 1 narancs reszelt héja
  • 20 dkg porcukor
  • 1/2 cs sütőpor
  • 45 dkg liszt
  • 4 ek. tejföl
  • 2 tk mézeskalács fűszerkeverék
A mázhoz
  • 25 dkg porcukor
  • 3 tojás fehérje

A margarint és a mézet összeolvasztjuk. A három tojássárgáját kikeverjük a porcukorral, a citrom és a narancs reszelt héjával, 1/2 citrom levével és a tejföllel. A lisztet összekeverjük a mézesfűszerrel és a sütőporral.
A tojásos keveréket összedolgozzuk a felolvasztott margarinnal és mézzel, majd összegyúrjuk a liszttel.
Fóliába csomagolva egy éjszakára hűtőbe tesszük.

Másnap kicsit átgyúrjuk a tésztát és négy egyenlő részre vesszük, majd négy rúddá formázzuk. A rudakat 10-10 darabra felvágjuk. A két tenyerünk között golyóvá formázzuk és sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk őket.

160 C-on kb 10-12 perc alatt készre sütjük.

A mázhoz a három tojásfehérjét felverjük a 25 dkg porcukorral, majd beleforgatjuk a puszedliket. Rácsra tesszük és 100 C-os sütőben készre szárítjuk rajta a mázat.
Nekem ez nem ment éppen egyszerűen, a régi fajta gázsütőm sajnos még 100 C környéki hőmérsékletet sem tud, ezért még nyitott ajtóval is ki kellett húzgálnom őket néha:)

Fémdobozba téve sokáig eltarthatjuk. Álltában csak még finomabb lesz!:)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...