2013. január 7., hétfő

Év záró/nyitó állatságok


A múltkoriban gondoltam végig és igencsak elszégyelltem magam, baromi régen írtam az állatainkról. Most pótolom restanciámat:)


A kacsákat még a nyáron mind egy szálig megettük, jelentem a boltban kapható kacsa köszönőviszonyban sincs az itthon nevelttel (bár gondolom ezzel senkinek nem okoztam túl nagy meglepetést). Eddig nem voltam igazán lenyűgözve a kacsahústól, na ez gyökeresen megváltozott, a mieink nagyon finomak voltak:) Mr. Mézeskalácsnak határozott szándéka tavasszal egy néma kacsa pár beszerzése, és nagy nagy reményeket táplál a szaporodásukkal kapcsolatban. Majd meglátjuk:)


Volt három libánk, amiből egyet levágtunk a nyáron. A libahús már nem volt újdonság, attól már elájultunk tavaly:) Ősz közepén határozottan játszottunk a gondolattal, hogy a maradék kettőt, mivel úgy is párban vannak, "viszonylag szelídek" (legalábbis a tavalyiakhoz képest) meghagyjuk. A dilemmát végül egy róka döntötte el ami reggelre csak pár tollcsomót és egy totál idegsokkos gúnárt hagyott maga után. Gondolkodásra nem volt sok idő, biztosak voltunk benne, hogy éjszaka a róka visszajönne a gúnárért is, nem mellesleg szegény sem érezte volna jól magát így egyedül, ezért még délelőtt ő is a fagyasztóba költözött. Tavasszal jönnek az újabb pici libák:)

A barikák köszönik szépen, jól vannak.


Barnabás kigömbölyödött, visszagyapjasodott és szerintem gyönyörű lett. Simán eszik az ember kezéből, de azért a hirtelen mozdulatokkal csínján kell bánni a közelében, mert hajlamos a rémüldözésre és ez egyet jelent azzal, hogy villámgyorsan nekiszökken a világnak, teljesen kiszámíthatatlan irányban:)



Zella és Cakkos sem apró már:)
Jelenleg ezerrel azon szurkolunk, hogy tavasszal két kis bari bégessen majd mellettük, nagyon szeretnénk, ha sikerülne:)

Legújabb lakóink pedig (az egereket leszámítva).....NYUSZIK!:)



Bármilyen hihetetlen is nevük még nincsen, pedig ők is tartós ittlétre rendezkedtek be nálunk. Szülők lesznek....reméljük:)  A névtelenség oka nagyon egyszerű, a gyerkőknek meg lett ígérve, hogy ők adhatnak nekik nevet, még nem igazán sikerült közös nevezőre jutniuk, ezért mi nem is nagyon erőltetjük a témát, addig is béke van:) A fekete nyuszi fiú, a tarka és a szürkés nyuszi pedig kislány. Nyuszikkal próbálkoztunk már, sajnos annak elég csúnya vége lett. Pontosan abban az évben volt az a rengeteg eső és árvíz, ezért a sok szúnyog miatt mind egy szálig elpusztultak. Ez az "élmény" jó időre elvette a kedvünket a további próbálkozásoktól. Bevallom én még most sem voltam teljesen biztos a dologban, de Mr. Mézeskalács nagyon lelkesen szorgalmazta az ügyet és mire észbe kaptam már itthon volt  a két lány nyuszi:) Bízzunk a legjobbakban, én optimista vagyok:)

Ami pedig a legnagyobb galádság, hogy a hatodik családtagot még soha nem mutattam meg nektek. Annyira hozzá tartozik a hétköznapjainkhoz, hogy fel sem tűnt ez a hiányosság. Fogadjátok, hát szeretettel...

...Szotyit...



...aki ilyen minike volt mikor hozzánk került....

 
...aki mindig a gyerkők nyomában volt...


...aki mindig szeretett a gazdája közelében lenni...

...és aki minden nyáron hatalmas élvezettel okoz szívsokkot a libák között, mikor alkalmat talál, hogy közéjük lógjon....aztán persze behúzott farokkal vinnyog ha a kerítésen keresztül sikerül megcsipkedniük,...

...akinek hatalmas szája van a birkákkal szemben, míg azok szembe nem fordulnak vele, akkor aztán hanyat vágja magát és még akkor sem megy arrébb, ha azok átgyalogolnak rajta...

....akinek rém mulatságos és néhány helyzetben rém idegesítő szokása, hogy ha rászólsz, hogy nem szabad, rögtön a hátára fordul a lábait begöncsöríti és úgy kell arrébb gurigatni az útból, vagy visszahúznod a kapuból, vagy a hónod alá kapni, hogy kipaterold a konyhából, ahova a dörgés, tűzijáték, vendég (olyankor mindig elfelejti mit szabad és mit nem) miatt lógott be....
...aki jelenleg hatalmas lelkesedéssel kaparja a nyúlól alját és vinnyog közben veszettül, ezzel "enyhén" idegronccsá téve Mr. Mézeskalácsot:)


....Ő a mi Szotyink....és imádjuk:)


7 megjegyzés:

  1. Ez agyon jó kis beszámoló volt :) A legjobban a kutyusról szóló rész tetszett, Könnyesre nevettem a szemem :D
    Szegény libákat, meg biztos VUK látogatta meg. Valószínűleg össze kevert benneteket a gonosz sima bőrűvel :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!:) Szotyi igazi egyéniség:)

      Törlés
  2. Az összes állatfarmod lakója nagyon tetszik, de nekem a kis Szotyi tetszik a legjobban. A története hogy mit csinál, különösen! Írtó aranyos kedves kis kutyuska. Nagyon jó környezetben éltek, nagyon jó lehet a gyerkőcöknek is! Különösen ha már jön a jó idő milyen élvezet lehet az udvarra kimenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádunk itt élni és nagyon boldog vagyok, hogy a gyerekeim ebben a környezetben nőhetnek föl.

      Törlés
  3. Jó fej a kutyátok, látom, igazi korunk ebe, nem idegenkedik a civilizációtól. Ha kocsit vezet, gondolom mobilja is van. :))))
    Erzsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mobilja még éppen nincsen, de biztosan nagyon szívesen rágná rommá:)

      Törlés
  4. De jó volt olvasni és nézegetni. Hogy imádni való ez a kutyi, semmi kétség :)) Eszter

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...