2013. március 21., csütörtök

Na mit mutatok?????:)


Pontosan egy évvel és két nappal azután, hogy hazahoztuk Zellát és Cakkost a két barit, állandó állatállományunk két oszlopos tagját, megszületett Zella és Barnabás "szerelmének" gyümölcse Füles:)


Annyira nagyon szerettük, volna hogy szülessenek ilyen aprólékok és mégis olyan misztikum számba ment már maga az elképzelés, hogy saját különbejáratú barink legyen, hogy néha még most sem hiszem el, hogy tényleg itt ugrál.

Kb. 1 hónapja gyanítottuk, hogy Zellából anyuka lesz. Egy birkánál kicsit problémás ezt  biztosra venni, mert igen terjedelmes, gyapjas jószág. Egy birka vemhessége 5 hónapig tart. Egyszer valaki azt mondta, hogy hátulról alá kell nyúlni (szebben nem tudtam kifejezni) és kitapintani a tőgyét, ha úgy érezzük, hogy duzzad, akkor minden valószínűség szerint hetek választják el az elléstől. Egy hónappal ezelőtt még éppen érezhető volt, hogy ilyen testrésszel is rendelkezik, ezután minden héten nagyobb és nagyobb lett.

Mígnem március 16-án reggel már ott állt a járdán az anyja mellett Ő. Naná hogy a négy napra visszatért tél közepét találta a legalkalmasabb pillanatnak:) Igaz legalább már a szél nem üvöltött, de volt már 20 cm hó és iszonyat hideg.




Már az első reggelén bizonyította, hogy életre való bárány lesz. Az agyon szénázott, zárt helyük helyett, az anyja félrevonulva a 20 cm-es hóba ellette, ezután nemsokkal pedig közelebbről is megismerkedett az apjával. Na akkor mondjuk kihagyott a szívem néhány ütemet. Barnabás alapjáraton teljesen békés kos, viszont enni azt szeret és nem igazán díjazza, ha közben zavarják. Füles pedig mellé kóválygott abrakolás közben, a következő pillanatban már csak azt láttam, hogy lendít egyet a fején és a pici bari a levegőben úszva két méterrel arrébb nyekkent a földön. Na itt a kemény mínuszok ellenére is egy pillanat alatt leizzadtam. Szerencsére az ijedtségen kívül semmi baja nem lett. Csak úgy tájékoztató jelleggel megmutatom mekkora szarvakkal rendelkezik az apuka.


Ezután villámgyorsan megpróbáltam különválasztani Zellát meg Fülest a másik kettőtől (persze Mr. Mézeskalács pont most volt délelőttös). A szétszortírozás sikerrel járt, csak pont az ellenkező helyen voltak, mint kellett volna lenniük.
Telefonos segélykérést követően megérkezett Laci. Az árpa csáberejét kihasználva átcsoportosítottuk a birkákat. Köszi Laci, nélküled nem ment volna!:)

Az azóta eltelt pár napban Füles szerintem "nagyon" sokat nőtt. Igazi kis ugrabugra kis birka lett. A képek még az első délelőttjén készültek.

Zella nagyon jó anyuka, ügyesen szoptat és Mr. Mézeskalács szerint olyan felnőttes lett:) Hiába az anyaság ezzel jár.


Cakkos nem díjazza annyira, ha fogdossák ezért őt nem is tudjuk olyan gyakran nézni. Nála egyenlőre még nem tudni, hogy lesz e bárány, ha igen akkor még biztosan van idő, mert még nem tőgyesedik. Azért erőteljesen reménykedünk, mert akkora mint egy hordó.


2013. március 5., kedd

Sós rúd





Ez amolyan igazi minimalista sós rúd, viszont az íze az teljességgel maximális:) Villámgyorsan össze lehet gyúrni, alig kell hozzá alapanyag, pihentetni sem kell, bár ha akarjuk nyugodtan begyúrhatjuk előző este is, hűtőben nyugodtan elvan. Mr. Mézeskalácsnak is igen bejött. Indítványozta, hogy legközelebb kipróbálhatnánk valamilyen zöldfűszerrel is gazdagítani, megfontolandó az ötlet:)

Sós rúd

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 25 dkg zsír
  • 10 dkg reszelt trappista sajt
  • 1 mk. só
  • kb. 1 dl tejföl 
A lisztbe belekeverjük a sót és a reszelt sajtot, majd elmorzsoljuk a zsírral, annyi tejfölt gyúrunk bele, hogy rugalmas tésztát kapjunk, ami nem ragad.

Körülbelül 3 mm vastagra kinyújtjuk és derelyecifrázóval hosszúkás csíkokra vágjuk. Zsírral enyhén kikent tepsiben 190 C-ra előmelegített sütőben addig sütjük míg szépen meg nem színesedik és kb. 15 perc, de sütője válogatja. Várjuk meg hogy langyosra hűljön és úgy szedjük ki a tepsiből egy lapáttal, mert melegen igen könnyen törik.

Dobozban több napig eltartható. Nekem három gáztepsivel lett belőle. Darabszámot senki ne kérdezzen, mert nem lehetett köztük két egyforma méretet találni:)

2013. március 1., péntek

Sós kalács



Tavaly láttam 4Gyereknél ezt a kalácsot és még rögtön azon melegében el is készítettem húsvétra, csak aztán valahogy elfelejtődött és ide már nem került fel. Pedig nálunk enélkül a kalács nélkül ezután nincsen húsvét:) Eszméletlenül finom, olyan puha mint az álom és valami hihetetlen jó kiegészítője a füstölt sonkának.
Az eredeti receptet a Főzök-sütök-mosogatok blogon találjátok.

Ezer hála és köszönet a receptért 4Gyerek!:)

Sós kalács

Hozzávalók:

  • 60 dkg liszt
  • 2 dl tej
  • 1 dl tejszín (én tejet használtam helyette)
  • 2 tojás
  • 3 dkg élesztő
  • 2 tk. só
  • 1 tk. cukor
  • 5+5 dkg olvasztott vaj
A langyos tejben elkeverjük a cukrot és felfuttatjuk benne az élesztőt. Hozzáadjuk a lisztet, sót, tojást és rugalmas tésztává dagasztjuk. Jó alaposan. Akinek van kenyérsütője az használja a dagasztó funkcióját én mindig azt szoktam, sokkal kitartóbb, mint én vagyok:) A dagasztás közben adjuk hozzá az 5 dkg olvasztott vajat.
Letakarva hagyjuk duplájára kelni.
Nyújtsuk fél ujjnyi vastagra, majd vágjuk kb. 9X7 cm-es négyzetekre.

Egy dobozformát béleljünk ki sütőpapírral. 
A tésztadarabok egyik felét kenjük meg olvasztott vajjal és élére állítva rakosgassuk a formába, míg meg nem töltjük vele.
Letakarva kelesszük 45 percig.



Előmelegített sütőben 200 C-on süssük 30-35 percig. Ha túlságosan pirulna a teteje, borítsunk rá sütőpapírt, alufóliát.

Ha megsült emeljük ki a formából, hogy ne izzadjon be, rácson hagyjuk kihűlni. 
A szeleteket gyönyörűen le lehet választani egymásról, a kést nyugodtan elfelejthetjük.

Tényleg mindenkinek ajánlom, nagyon finom.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...