Ibolyás cukor

 

Mikor felfedeztem a gasztroblogokat, Napmátka   blogja volt az első, ami teljesen magával ragadott. Napokon keresztül olvasgattam  a bejegyzéseit és nagyon tetszett, hogy rengeteg nem mindennapi dolgot megálmodik és kipróbál. Ilyen volt az orgonalekvár, az akáclekvár, az orgonás cukor és ecet   , és a bodzazselé. Mivel vevő vagyok az újdonságokra, kapásból eldöntöttem, hogy ezeket nekem is ki kell próbálnom.

Az orgonalekvárral indítottam. Nincs mit szépítenem a dolgon, a faluban elég sokan nemes egyszerűséggel azt gondolták, hogy nem vagyok normális.:) Bár azért volt egy ember akinek határozottan tetszett az ötlet. Nem mondom, hogy nem volt hosszadalmas és aprólékos, és hogy a végére nem kívántam az egészet a pokolba, de miután kész lettem vele már örültem, hogy megcsináltam. Finom lett, bár nekem kicsit édes. 

Egyetlen baj volt csak vele, jobban mondva nem is vele, hanem velem.

Én a sima lekvárokkal is úgy vagyok, hogy minél hosszadalmasabb az elkészítése, annál jobban eltelek az illatával közben. Ezután kell egy pár hónap szünet, hogy jóízűen tudjam eszegetni.

Palacsintába kenve kóstoltuk, nagyon finom volt, és hihetetlen kevés kellett bele, mert nagyon intenzív lett az íze.

Ezután jött az akáclekvár, amihez nagyobb reményeket fűztem. Na ezt nemes egyszerűséggel nem voltam képes megkóstolni. Olyan szinten megcsömörlöttem az illatától, hogy egyszerűen nem tudtam rábeszélni magam.

Itt vált számomra világossá, hogy nagyon szívesen eszegetnék ilyeneket, csak ne nekem kelljen megcsinálni:)

Idén nekiugrom a bodzazselének, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, és itthon is mindenki imádja a bodzát. Annak az illatát legalább már megszoktam, mert bodzaszörpöt szoktam csinálni.:)

Tegnap séta alkalmával olyan illatos ibolyákat találtam, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek és szedtem belőlük egy nagy maréknyit. Gondoltam az orgonás cukor mintájára kipróbálom az ibolyát.

Most már rutinos voltam és kapásból kicsiben gondolkoztam, ha bejön a végeredmény jövőre mehet majd nagyüzemben.

Ibolyás cukor

Hozzávalók:

• zöldjétől megfosztott ibolyaszirom
• cukor
• légmentesen záródó üveg

Nagyon fontos, hogy csak olyan ibolyát szedjünk, ami nem az utak mellett nő és biztosan nem permeteztek a közelében!

Az ibolyaszirmokat és a cukrot felváltva a tisztára mosott és kiszárított üvegbe rétegezzük. A cukor mennyisége legyen másfél-kétszerese az ibolyáénak. Nálam megkívánta a kétszeres mennyiséget, mert tényleg alaposan átnedvesítik a szirmok a cukrot.

Hűvös, sötét helyen tároljuk és minden nap összerázzuk. Szerintem én hagyom őket összeérni legalább egy hétig, utána pedig eldöntöm, hogy átszitálom e a szirmoktól, mert Napmátka szerint ekkorra már eléggé megfakulnak

Nagyon kíváncsian várom a végeredményt. Ígérem tudósítok majd róla.
Addigra kitalálom azt is, hogy milyen sütihez fogom majd kipróbálni.

Nyitottabb ismerőseinknek szerintem kiváló és különleges gasztroajándék.

Tapasztalatok néhány hét távlatából:

•  A cukor a szirmoktól minimális szinten mindenképpen nyirkos lesz. Ezt a nedvességet az idő megoldja, nekem a lezárt üvegben bő két és fél hét után, szinte teljesen kiszáradt.
• Én ledaráltam a cukrot a szirmokkal együtt kávédarálóval, egy hét után. Nem daráltam porrá, minimálisan szemcsés maradt. Elbűvölőek voltak benne a lila pöttyök, viszont mostanra ezek tényleg teljesen kifakultak. Most már nem nyújtanak olyan esztétikai élményt, inkább koszos hatást keltenek:) Úgyhogy legközelebb valószínűleg mégis inkább kiszitálom a szirmokat a cukorból, és nem darálom le vele.
• Ahogy telik az idő, tényleg egyre intenzívebb lesz az aromája, ezért érdemes hagyni állni. Ne számítsunk nagyon erőteljes ibolya ízre, inkább kellemes ibolya aromára.

A tapasztalatok tükrében úgy gondolom, hogy érdemes volt elkészíteni és jövőre mindenképpen újragyártom!:)