2013. október 19., szombat

Van egy hely.....


Van egy hely a Bükkben..... ..... egy hely, amit körbefognak a hegyek...egy hely, amit több száz éves tölgyfák őriznek....egy hely, ahol tavasztól őszig 30-40 szürkemarha barangol a borjaival


...... egy hely, ahol összeér a múlt és a jelen.......egy hely ami maga a csoda


.....és egy EMBER aki összeolvad a termésszettel.....egy EMBER, aki visszalép az időben pár száz évet...egy ember, akit óriási megtiszteltetés volt megismernem.....egy ember, aki számomra a nagybetűs EMBERT jelenti.



Közel egy éve érik bennem ez a bejegyzés, gyűlnek a képek....nem elég:) Talán soha nem lesz annyi, hogy elmondjam, megmutassam vele amit szeretnék. Mikor ott vagyok annyira szeretném megörökíteni azt a hangulatot, érzést ami körülveszi ott az embert. Soha nem sikerül:) Részben mert lehetetlen képen, videón visszaadni, részben pedig azért mert mikor ott vagyok csak élvezem és egyáltalán nem érdekel a fényképezés:)
Egy éve voltam ott először, szarvasbőgés idején,  már akkor tudtam, hogy írnom kell arról a helyről és Józsiról. Legszívesebben minden szívemnek fontos embert elvinnék oda, hogy érezze...értse...lássa.....és mégse...szeretném megóvni a hely békéjét, a varázsát.

A kisvárosi életformában felnőtt agyammal a mai napig szinte lehetetlen felfogni, hogy tényleg lehet még így élni.
Májusban kiköltözni a Bükkbe egy szál magadban, a marhákkal, vakon megbízni a kutyáidban, a "kezükbe" tenni le mindent, teljes mértékig összenőni  a termésszettel és élni a mindennapjaidat, a lehető legminimalistább környezetben.

Nem sok ember van aki képes erre! Letenni mindent...minden mesterséges hangot....meghallani a csöndet, a körülötte élő világot....a gondolatait.

Józsi erre született. Bámulatos milyen természetességgel olvad össze ezzel az élettel. Minden egyes alkalommal feláll a szőr a karomon mikor hallom őt, terelni.
A rétet körül ölelő hegyek visszaverik a kutyák ugatását, Józsi vezényszavait, a marhák bőgését....hihetetlen élmény és iszonyatos erő sugárzik belőle. Nincs ember, akinek ne égjen az emlékezetébe örökre.


Az Indul a bakterház Bendegúza jut folyton eszembe róla:)
Őrült nagy szíve van és hihetetlen módon képes használni az emberismeretét.
Félelmetes módon tudja kezelni az embereket, pár mondatos beszélgetés után mindenkihez megvan a kulcsa és hihetetlen gyorsasággal tud reagálni az új helyzetekre.A világ leghíresebb pszichiátere lehetne belőle.

Józsi, bár nagy eséllyel az életben nem fogod olvasni ezt a bejegyzést, de szeretném megköszönni Neked...

hogy...
.....beengedtél minket az életedbe, és hogy olyan életet és értékrendet mutattál meg a gyerekeimnek, amit nélküled jó eséllyel soha nem tapasztalhattak volna meg.

- hogy megmutattad nekünk az igazi békét és varázslatot




-megtiszteltél minket a barátságoddal



....elérted, hogy a gyerekeim minden fenntartás nélkül megbízzanak benned, és gondolkodás nélkül kövessenek, ha elindulsz a marhák közé, hogy aztán....


.....Gabriella, aki úgy nyilatkozott, hogy nem száll ki a kocsiból amíg a szürkék a környéken vannak, teljes mellszélességgel simogassa Borcsát a "csoki bocit", az egyetlen magyar tarkát a gulyában.. 

...Nadi pedig még meg is lovagolja:)


-elérted, hogy én, aki rettegek mindenféle négylábútól ami nagyobb méretekkel rendelkezik egy kutyánál (az első évben még a bárányainkhoz sem mertem bemenni az ólba:), önálló akaratomból besétáljak egy olyan térbe, ahol cirka 35 szürkemarha a borjaikkal és két bikával van összezárva egy villanypásztorral körbekerített területen és eltöltsek ott 10 percet. Hozzáteszem, ha Te nem lettél volna ott, nincs az a hatalom ami kényszeríthetett volna erre:)

Köszönöm!:

Laci! Neked pedig azt köszönöm, hogy elvittél minket hozzá és lehetővé tetted, hogy megismerhessük!

4 megjegyzés:

  1. Ez nagyon tetszik, azt hiszem én is élvezném!!! Köszönjük, hogy megosztottad velünk!!!

    VálaszTörlés
  2. Köszi, hogy "elvittél" oda.
    Úgy érzem egyszer meg kell ismernem ezt az EMBER-t.

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...