Egy kedves ismerősöm megajándékozott minket egy üveg házi készítésű kökénylekvárral. Tudtam, hogy ő szokott készíteni, és kellőképpen csodáltam is érte, mert én bizony, ha kényszerítenének sem lennék hajlandó kökénylekvárt főzni:) Aki próbált már kökényt szedni, tudja, hogy miről beszélek.:) És a főzése még csak utána jön.:)
Hihetetlen finom lekvár! Ezelőtt még soha nem kóstoltam, de most már legalább tudom, hogy érdemes szenvedni érte.
Persze rögtön lázas gondolkozás kezdődött, hogy milyen sütemény lenne méltó hozzá, végül a rácsos sütire esett a választás.
Ez a süti gyermekkorom egyik meghatározó süteménye volt, mindig én sodortam rá a rácsokat és gömbölyítettem a golyókat.
A golyó gömbölyítés most is gyerek feladat, csak most már a középső lányom csinálja. Míg a nagyobbik leányzót szinte teljesen hidegen hagyja a sütkérezés, addig a húga már 14 hónapos kora óta egyfolytában ott áll mellettem és asszisztál. A legkisebb csajsziban is van érdeklődés, csak ő még túl szeles.:)
A receptet a konyha-kert-ayildi blogon találtam ITT.
Rácsos süti kökénylekvárral
Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 25 dkg margarin
- 15 dkg porcukor
- 1 cs sütőpor
- 3 tojás sárgája
- ha szükséges a gyúráshoz tejföl
- 20 dkg darált dió
- 3 tojásfehérje
- 15 dkg procukor
- fél üveg kökénylekvár (nyugodtan lehet barack, szilva, birsalmalekvár)
1/3,2/3 arányban kettévesszük a tésztát és egy margarinnal kikent nagy méretű tepsibe nyomkodjuk a nagyobbik tésztagombócot.
Megkenjük a lekvárral.
A tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd részletekben hozzáadjuk a cukrot és teljesen keményre verjük. Összeforgatjuk a darált dióval és elsimítjuk a tésztán.
A maradék tésztából "rácsokat" sodrunk és golyókat formázunk, majd berácsozzuk velük a süti tetejét.
Előmelegített sütőben 180 C-on kb 25-30 perc alatt készre sütjük, majd porcukorral megszórva, szeletelve tálaljuk.
A rácsos ismerős , de kökénylekvárral még nem ettem.Érdekes lehet.
VálaszTörlésNagyon finom volt, bár a baracklekváros rácsosat nem sikerült lesöpörnie.:)
VálaszTörlésNekem ez a süti gyerekkorom meghatározója volt, rengeteget sütötte a nagyikám és anyukám is, sőt ezzel a tésztával készítették az almás, meggyes pitét és a túrós pitét is.Mai napig imádom, sokszor sütöm is, hogy az én gyerekeimnek is megmaradjon, bevésődjön az íz, illat:-))))
VálaszTörlésKedves Anikó!
VálaszTörlésKeresztanyám számomra a világ legfinomabb almás pitéjét sütötte. Sajnos hamarabb elment, minthogy megtanulhattam volna tőle, hogyan csinálja. Azóta sem sikerült még reprodukálnom.:( Én is arra gondoltam, hogy ezzel a tésztával fogom kipróbálni legközelebb, hátha:)