2011. augusztus 6., szombat

A vidéki élet csodája


Régóta érlelődik már bennem ennek a bejegyzésnek a gondolata.

Négy éve élünk egy csendes 1000 fős faluban.
Sokszor szembesülök a kérdéssel: Nem bántátok meg, hogy odaköltöztetek?

Ezt a kérdést az esetek 99%-ban régi ismerősök, barátok, osztálytársak teszik föl.
Ilyenkor mindig mosolyra szalad a szám.

A mosoly oka elsősorban az, hogy nem értem a kérdés lényegét. A szülővárosomtól 18 km-re költöztünk egy faluba.
A szülővárosom sem volt egy metropolisz (18000 fő), ráadásul azt sem lehet mondani, hogy nagyon messzire költöztünk volna tőle, mégis olyan tekintettel néznek rám, mintha elment volna az eszünk, hogy a "világ végére" mentünk.

A másik leggyakoribb kérdés: Hogy jár a férjed dolgozni?
Itt megint mosolygok és azt válaszolom, hogy kocsival.:)
A férjem a szülővárosunkban dolgozik. A cég fizeti az útiköltséget, ráadásul többen is járnak a faluból, ezért felváltva hordják egymást autóval. Tehát még jól is jövünk ki a dologból:)

Elgondolkoztam ezen a dolgon és rájöttem, hogy nagyon sokan, ha azt hallják falu, rögtön azonosítják az elzárva a világtól, munkanélküliség, elmaradottság fogalmával.

Nekem valahogy soha nem ez jutott eszembe a falu szó hallatán. Én akkor a gyönyörű, régi parasztházakat láttam, a ház előtt sepregető nénikékkel, a csenddel és a nyugalommal.

Jó tudom, az én képem sem teljesen reális, de hát ha álmodozik az ember akkor nincsenek korlátok:)

Mr. Mézeskalács szokta mondogatni, hogy neki 30-40 évvel ezelőtt kellett volna születnie, abban a korban érezte volna igazán otthon magát. Igazat kell adnom neki, számomra is sokkal szimpatikusabb volt az az életforma.

Ideköltöztünk és visszamentünk az időben. Na azért nem 30-40 évet, csak mondjuk 10-20-at, de ez pont elég ahhoz, hogy a gyerekeink egy sokkal értékesebb és teljesebb életet és értékrendet ismerhessenek meg.

Sokszor még nekem is hihetetlen dolgok történnek velünk a mindennapjaink során.
Legutóbb Margó nénivel és a rétesalmáival. És ez volt az "utolsó csepp a pohárban" ami arra késztetett, hogy tényleg megírjam ezt a bejegyzést.

Azért, hogy meg tudjam mutatni egy kicsit azt a világot ami a mi otthonunk lett, mert igen, most már itt vagyunk otthon és életünk legjobb döntése volt, hogy idejöttünk.

Örömmel és szeretettel fogadtak minket. Kicsit furin is éreztük magunkat, azért huszonnégy év város után eléggé zárkózottaká váltunk.

Itt minden egyes ember köszön a másiknak, akkor is ha még soha nem látta.

A szomszédaink, akik alig néhány hónapja ismertek minket átjöttek mikulásra ajándékot adni a gyerkőcöknek, majd utána karácsonykor is egy-egy aprósággal.
Teljesen természetes volt, hogy meghívnak minket a lányuk lakodalmára (aki kicsi a világ, évfolyamtársam volt a gimiben), mert a szomszédokat megszokták.

Teljesen természetes, hogy a szomszédok süteményt visznek egymásnak, mikor sütnek valamit.
A boltos hölgy bemutatkozik mikor megtudja, hogy ideköltöztél.

Mindig nyitva áll az emberek ajtaja egymás előtt. És ezt most tényleg szó szerint kell érteni. Az itt lakó emberek 95 %-a soha nem zárja be a kaput napközben. A maradék 5 %-is csak azért, mert máshonnan költözött ide:)
Az emberek nem hasznának biciklizárat:)

Kevesen járnak kocsmába, a legtöbb embernek pincéje van. Van három pincesor is. Az emberek időnként kimennek a pincébe és pár pohár bor fölött elbeszélgetnek. Teljesen természetes, hogy aki elmegy a pincéd előtt azt meginvitálod egy pohár borra.
Nem sajnálják az időt megállni, beszélgetni.

Hogy mi is az ami miatt imádok itt élni? Nem is olyan egyszerű szavakba foglalni, érezni kell...

...érezni az erdő és a hegyek illatát.
...csodálni az eső után páragomolyagokat eregető hegyeket.
...hallgatni a csöndet éjszaka, amit szinte harapni lehet.
...hátramenni a kertbe és elnézni a legelésző bárányokat, libákat.
...csodálni a kert végében futó patakot.
...a halk mormogást ami végigkíséri az aratás és a szántás időszakát.
...figyelni a szürkemarha gulyát ahogyan tavasszal végigvonul a falu főutcáján,  hogy egész nyáron degeszre legelhesse magát az erdőben a Nagyréten, majd novemberben újra nézni, ahogy a téli szállásra vonul.
...nézni a kézen fogva sétáló ovisokat, akik az óvodai séta keretén belül kilátóhoz másznak, tóhoz sétálnak.
...mosolyogva figyelni a kezében nyársbotra húzott szalonnával és kolbásszal siető nénit és bácsit, aki a szomszédjához igyekszik, hogy együtt megsüssék a REGGELIT.
...hallgatni a jellegzetes dallamokat, amiknek felcsendülése, a hírek bemondását előzi meg a falu hangosbemondóján.
...érezni ősszel a frissen hasogatott fa illatát.
...hallani a faluban itt-ott felhangzó fűrészek hangját
...látni ahogy a szüret beköszöntével minden ötödik autó utánfutója hordóval, préssel, káddal, szőlővel teli nejlonzsákkal megpakolva halad végig az utcán.
...hazafelé tartva már messziről csodálni az ezer színben pompázó Bükköt, ami közvetlenül a falu után kezdődik.
...végig járni a falu határában lévő csipke és kökénybokrokat.
..hallgatni a szarvasbőgést, amiért elég csak a verandára kimenni, hogy ide hozza a szél.
...érezni a füst illatát, ami a hideg beköszöntét jelzi.
...ülni a kandalló előtt és hallgatni a tűz ropogását.
...élvezni a fa semmihez sem hasonlítható melegét egy pohár forralt borral a kezedben.
...havas reggelen húzni a szánkót magaddal (és a gyerekekkel), hogy aztán délelőtt az óvónénikkel szánkózhassanak.

És ha ennyi még nem volna elég...

...találkozni egy nénivel, (akinek szégyenszemre még a nevét sem tudom), aki húsvét után pár nappal megállít minket, hogy a gyerekeimnek félretett csokitojást odaadhassa.
...vagy Margó nénivel (akinek szintén csak most tudtam meg a nevét), aki séta közben megállít minket, behív a kertjébe és minden teketória nélkül teleszedi  8 kiló rétesalmával a kosaramat, és még receptet is ad az almás sütihez.

Azt hiszem mindent elmondtam.
Imádok itt élni és remélem örökké élhetem ezt az életet!:)



19 megjegyzés:

  1. Én átéreztem amit írtál, láttam magam előtt a nyugalmat, ami körül vesz titeket. Ha nem is örökké, de kívánom, hogy nagyon sokáig élvezzétek az életet! Én, a fővárosból költöztem egy kisebb városba, de szívesen lennék önellátó is. Tudom az sem kevés munka, de legalább tudnám, hogy mit eszem...Jó volt olvasni a bejegyzésed!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon megértelek. Jó örök emberi értékeket őrzők között élni.
    Kívánom. hogy továbbra is sok örömötök legyen!!! :)))

    VálaszTörlés
  3. Csodálatos helyen laktok, nem csodálom és nagyon élvezitek

    VálaszTörlés
  4. Teljesen egyetértek. Én is a szülővárosomtól 14 km-re költöztem egy faluba. Mikor ideköltöztünk, és a kertünk már zöldült, kiülve a férjem megjegyezte "Olyan, mintha nyaralnánk." Szeretem, mert nyugodt a környezet, az emberek nincsenek úgy elidegenedve, mint a városban. :))))

    VálaszTörlés
  5. Nagyon élvezetes volt az írásod:) Mi is egy kis településen élünk, össze sem hasonlítható a nagyvárosi élettel. Persze van akinek örök nyüzsgés kell, de mivel én Oslóban dolgozom, pont elég. Amikor hazaérek vár a békesség, csend, a fák susogása és ez boldogsággal tölt el:)

    VálaszTörlés
  6. A hideg futkosott a hátamon a soraidat olvasva, sőt bevallom, a szemem is könnyes lett. Én falusi lány vagyok, nagyon átérzem, amit írtál. Főiskolás koromban éltem Pesten. Szerettem azt is, de most, hogy már Anya vagyok, semmi pénzért nem költöznék Pestre, vagy más városba. Minden hátrányával együtt szeretek FALUSI LÁNY lenni! :)

    VálaszTörlés
  7. Szégyen, nem szégyen, bőgve olvastam végig. Azt hiszem teljesen átéreztem amit írtál, s egyben a gyerekkoromat éltem át. Kívánom, hogy sokáig még ilyen jó környezetben éljetek és szeressenek Benneteket.

    VálaszTörlés
  8. Illéskrisz Konyhája!
    Köszönöm szépen!:)

    Csutkailda!
    Nagyon szépen köszönöm! Nem is adnám semmiért!:)

    Bianka!
    Élvezzük bizony, minden pillanatát:)

    Petra!
    Hiszen te ugyanúgy élsz mint mi!!!:))))

    Trollanyu!
    Köszönöm szépen!:) A sógorom a fővárosban él. Mikor jön hozzánk, már a hegyek láttán könnybe lábad a szeme, de ha három napnál tovább kellene itt maradnia, biztosan megbolondulna:)

    Szilabi!
    :) Nekem is azóta változott rengeteget a nézőpontom mióta anya vagyok, gyerekekkel már más dolgokat tart fontosnak az ember.

    Viki!
    De aranyos vagy!:) Örülök, hogy egy kicsit visszavihettelek a gyerekkorodban, és nagyon szépen köszönöm!!!

    VálaszTörlés
  9. Ó! mintha az én gondolataimat és élményeimet olvastam volna.Kivétel ,9 év falusi élet, és itt nincs legelésző szürke marha gulya.Szépen megfogalmaztad a falusi életforma jelentőséget.Persze ez annak igaz aki szereti a közösségi életet, nyitott a természetet csodáira és a napjait nem a TV előtt ülve tölti.

    VálaszTörlés
  10. Baratella!
    Igen, akihez nem áll közel ez a világ, az észre sem veszi a csodáit.

    VálaszTörlés
  11. Na, most értem ide ezt elolvasni.
    Egy évvel ezelőttig még álmomban sem fordult meg, hogy ne városon (nagyváros, itt is kertes házban élünk, hatalmas a telek, város széle, zsákutca stb). Gyerekkoromban még azt sem tartottam elképzelhetőnek, hogy ne panelben lakjunk. Most már kezdek én is még nyugisabb életre vágyni. Betelt a pohár a nyüzsgéssel.

    VálaszTörlés
  12. 4Gyerek!
    Én is érzem amit írsz. Ahogy "idősödök" nagyon sok mindenben változnak az igényeim a régebben elképzelt élethez képest.

    VálaszTörlés
  13. Köszönöm, mostantól ezt fogom elküldeni mindenkinek, aki felteszi nekem is a kérdést :)

    VálaszTörlés
  14. Én igazi vidéki lány vagyok. Baranya megyében születtem és nőttem fel, ott is egy nagyközségben (legyen falu) Hosszúhetényben. Ott sincs biciklizár a kerítések csak díszek, nincsenek bezárva bevallom gyakran a bejárati ajtó sem volt. Egyedül járnak az elsős gyerekek is iskolába a falu végéről, de a nagycsoportos ovódások is akár, vagy megy a nagytesó... mindenki ismer mindenkit, az idegent egyből kiszúrják, holott 3000 fős falu. S hiába jöttem el 8 évvel ezelőtt én már hetényi maradok. :D Most pécelen lakunk, ami szinte ránőve van pestre, itt a pesti morál uralkodik, szerencsére a szomszédaink java valahogy "falusi" eszméket őriz. :)Szerencsére itt is kertesházban lakunk.
    Bár a fiúkat nem fogom elengedni egyedül a suliba... (:S
    Nagyon jó volt olvasni a soraidat.

    VálaszTörlés
  15. Piszke a Birtokról!
    Szívesen, én is erre a célra szeretném felhasználni ezt a bejegyzést:)

    judit.6!
    Ugyan ez van nálunk is. Itt is egyedül járnak suliba az elsős gyerkőcök. Nekem ez eleinte nagyon furcsa volt, de mostanra megbékéltem a dologgal. Bár még mindig azt mondom gyereke válogatja. Az enyém nagyon érett volt, de hihetetlenül szeleburdi, úgyhogy nem is engedtem egyedül suliba csak másodikos korában:)

    VálaszTörlés
  16. nagyon egyet értek veled én is falun laktam ,most megyeszékhelyen lakom,de nagyon foglalkoztat a gondolat,hogy amit leírtál és gyerekkoromban megtapasztaltam átéljem.Vagy majd ha lesz unokám ilyen közegbe jöhessen legalább szünetekre.A gyerekeim 20 év körüliek ők még a nagyváros,Budapest amik éltetik,főleg munka szempontjából mert lássuk be munka már alig van náluk a "nagyvárosba sincs" hát még falun.Akinek van az nagyon jó.Én pedig úgy vagyok vele ha majd egyszer nyugdijas leszek akkor tök mindegy hová hozza a postás a nyugdíjat!Nem de?Nagyon szép és megható amit leírtál nagyon köszönöm ,hogy megosztottad velünk.

    VálaszTörlés
  17. Amália!
    Úgy örülök, hogy ilyen sok embert megmozgatott ez a bejegyzés:) Nagyon jó érzés! Köszönöm! Eleinte mi is későbbre terveztük a vidékre költözést, de nagyon örülök, hogy úgy hozta az élet, hogy hamarabb megtegyük, nekünk itt a helyünk!:)

    VálaszTörlés
  18. Nagyon jó ilyen sorokat olvasni. A szívemből szóltál. Mi most Budapest és egy 600 lelkes Dél-Alföldön található ékszerdoboz között ingázunk, élünk. Nekem az apró kis település az otthonom, az életem és leendő gyermekeink élete. Alig várom, hogy befejezzük a házikót és menjünk. Nagyon jól rávilágítottál a sztereotípiákra. Tőlünk is mindig azt kérdezik, hogy jó ég mit fogtok csinálni... hogy fogtok élni... De leginkább a pesti ismerőseink. Nekem már nem kell ez a hideg-rideg világ. Nem ilyen közösségben szeretném felnevelni a gyerekeimet, hanem egy tartalmas háttérben. Nálunk is így van. Ha a kertben terem cukkini egy vagonnal, akkor természetes, hogy megosztom a szomszédommal is. Ők pedig áthívnak egy kis esti borozásra, sőt még az ünnepeket sem felejtjük el. Szeretem ezt a közösséget és teljesen megértem az érzéseidet! Nagyon hosszú, boldog éveket kívánok ezen a béke szigetnén Nektek!

    VálaszTörlés
  19. na akkor holnap megyek is!
    mit vigyek?
    árpa van már? :)
    csók mindenkimnek

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...