Növünk, növögetünk

Hát nem most volt már mikor utoljára jelentkeztem állat ügyben. Igyekszem bepótolni az elmaradásomat. Mini állatfarmunk rendületlenül növekszik, mármint méretre, a darabszám nem változott:) Barnabás lassan, de határozottan formásodik húsosodik. Zella inkább a magasságára gyúr, Cakkos pedig továbbra is hordó, csak kicsit nagyobb űrtartalmú).

A barik és a libák egy területen osztoznak, amit már igen szépen lepusztítottak. Ezért Mr. Mézeskalács minden nap tetemes mennyiségű füvet kaszál nekik. Viszont így kénytelenek vagyunk barik nélküli időt biztosítani a libáknak, mert a három gyapjas jószág nem igen kultiválja a libák evési szándékát.

Az együtt tartás miatt a libák modora valamivel kultúráltabb, mint a tavalyiaké volt, de azért liba mivoltukat nem hazudtolják meg. Nekik még elég visszatartó erő, ha az ember szembefordul velük, a tavalyiak ilyenkor már vígan megtámadták a feléjük tartott vesszőseprűt is, ha az ember próbálta őket arrébb noszogatni.

A kacsák lényegesen békésebb jószágok, és már nem menekülnek fejvesztve, ha embert látnak. Viszont a libákkal való összeszoktatási kísérletek csúfos kudarccal végződtek, ezért őket kénytelenek vagyunk máshol tartani.

Furi jószág ez a kacsa. Még nem igazán sikerült eldöntenem mit is érzek irántuk, de tetszik a békésségük, viszont a libák egyénisége jobban levesz a lábamról.
Láttatok már kacsát csigát enni?????? Esküszöm megpróbálom videóra venni. Azt a látványt nem lehet leírni. Egészben nyomják be az éti csigát. Forgatják, forgatják a csőrükben, aztán egyszer csak leküldik és te végignézheted, ahogyan a dudor levándorol a nyakukon. Félelmetes:))))