Barnabás és helyzetjelentés állat fronton

Hát Ő lenne az, Barnabás, a jövendőbeli bariapuka. Igazság szerint már két hete nálunk van, de szerettük volna, ha egy kicsit sikerül kikupálni mielőtt megmutatom nektek. Csak május elejére terveztük a hozzánk kerülését, de egyik nap felhívtak, hogy jó lenne, ha minél hamarabb el tudnánk vinni, mert igen megnőtt a szaporulat és már nem volt egyszerű az etetésük. Ha mi nem választottuk volna ki magunknak, a fűnyíró üzemmódról csak a pörkölt üzemmód maradt volna számára. Innentől igencsak felgyorsultak az események, már aznap délután ott legelészett nálunk az udvaron.

Barnabás egy egy éves racka kos. Mikor kinéztük magunknak igen termetes "ruhával" rendelkezett. A gazdája szerint két hónapon belül aktuális lett volna a nyírása, ezért elhozatal előtt megnyírta, hogy ne kelljen később visszavinni, így Mr. Mézeskalács is megnézhette, hogyan működik a dolog.

Miután a csupasz Barnabás hazakerült és nem fedte a jótékony szőr, szembesülnünk kellett vele, hogy finoman szólva is igen csontos. A mi két "hordó" birkánk mellett, igen rozogának látszott szegény.

Azt hiszem ez a kép is tökéletesen bizonyítja, hogy nem vagyunk hozzászokva a zörgő csontú állatokhoz, bár azért ennyire nem golyók, csak éppen dugig ették magukat fűvel és a jól megérdemelt pihenésüket töltik.

Barnabás érkezése igen felborította az addigra már kialakult rangsort az állat állományunkban. A libák nemes egyszerűséggel halálra rémültek tőle. Zella és Cakkos is azonnal menekülőre fogta amint a közelükbe ment. Barnabás teljes lelkesedéssel vetette bele magát az evésbe. Ennek következményeképpen a másik két bari kénytelen volt kihagyni két takarmányos etetést, mert Barnabás nemes egyszerűséggel arrébb tuszkolta őket, ha a kaja közelébe mentek. A nagy zabálást követően két napos böjt következett Barnabás számára. Már éppen kezdtünk nagyon aggódni, mikor helyre rázódott és elkezdett eszegetni, bár a szemes takarmányhoz újra, csak négy nap után nyúlt.:)

Mostanra már teljes az összhang, egy nyájat alkotnak és Barnabás végre a kikupálódás útjára lépett.

A libák változatlanul hihetetlen ütemben nőnek. Sikerült egy nagyon lényeges dolgot megállapítanunk. A libatartásnak egy fontos mozzanata van, ha az ember nem akar futva, vesszőseprűt lóbálva keresztül menni a saját udvarán, mégpedig az, hogy más állatot is kell tartani vele. Mióta együtt vannak a barikkal, nagyon sokat javult a modoruk. Most már nem képzelik azt, hogy az övék az egész világ, tudomásul vették, hogy nem ők az egyeduralkodók az udvarban.

Igen, a kacsák is nőnek és ők sem lassan:) Tegnap volt a napja, hogy összeengedtük őket egy délutáni ismerkedésre a többi állattal. A barik igen érdeklődve tologatták őket maguk előtt, amitől persze a kacsákat enyhe szívsokk érte.:)

A libák eleinte nem igazán tudtak mit kezdeni az új tagokkal, de aztán feltalálták magukat és igen nagy lelkesedéssel próbálták összeismertetni őket a csőrükkel. Aztán két vessző általi helyreigazítás után felhagytak eme tevékenységgel és külön csoportokat képezve a továbbiakban békésen elvoltak az udvaron. Mindenesetre egyedül nem mertük őket hagyni:)