Kép innen
Ha valaki maximalista a karácsonnyal kapcsolatban, akkor az én vagyok. Számomra nagyon fontos a karácsony, fontos hogy minden klappoljon, hogy minden készen álljon, amit már évek óta megszoktunk és szeretünk. Nekem a karácsony, maga a biztonság. Ez az a pár nap amikor semmi rossz nem történhet, amikor mindenki boldog. Jó tudom, hogy elég hülye hozzáállás, de én képtelen vagyok máshogy a karácsonyt várni.:) Minden évben már jó előre elkezdem a készülődést, mindent megtervezek, hamar díszbe vágom a lakást. Idén azonban eldöntöttem, hogy kicsit később kezdek hozzá a díszítéshez. Szerettem volna, ha nem "telünk el" a látvánnyal karácsonyig. Persze mostanra már teljesen elúsztam minden előkészülettel, élen a takarítással és a rendrakással. Hiába na még meg kell szoknom, hogyan osszam be az időmet a munka mellett. Múlt szerdán teljesen sokkolt, mikor tudatosult bennem, hogy szombaton szenteste lesz.:) Igen sok reményt fűztem a hétvégéhez, haladás terén. Aztán persze megtörtént az ami ennek a bejegyzésnek a megírására késztetett. Ugyanis a fejemre koppintottak odaföntről, hogy na most aztán ácsi és tessék gondolkozni.
A koppintás egy olvadt műanyag darab képében öltött testet péntek este, amit sikeresen a kezemre ejtettem és beleégettem három ujjamba. Eredmény marha nagy hólyagok, gyakorlatilag mozgásképtelen jobb kéz, amit nem érhet víz. Bevallom a legelső dolog ami az eszembe jutott, (miután megnyugodtam, hogy letudtam szedni magamnak a rám kövült műanyag darabokat és nem kellett vele kórházba rohanni este 8-kor:), hogy hogy a fenébe fogok én haladni a takarítással és a sütögetéssel.
Apelláta nem volt, át kellett adnom a mosogatás feladatát Mr. Mézeskalácsnak, aki hihetetlen édes módom próbált minden terhet levenni a vállamról. Én pedig csendben dühöngtem magamban, hogy szinte semmit sem bírok csinálni. Egyfolytában azon kattogott az agyam, hogy a fenébe fogok én így mindent rendbe rakni csütörtökig mikor is a sógoromék megérkeznek hozzánk és én utána már nem akarok ilyen dolgokkal foglalkozni.
Szépen lassan kezdtem belenyugodni és kezdtem kihúzni a megsütendő, elkészítendő dolgokat a listámról. A mézeskalácsról, a majdani bejgliről és a nürnbergi mézeskalácsról nem voltam hajlandó lemondani.:) Lassan elkezdtem örülni annak, hogy sokkal több időm lesz megállni és leülni a gyerekeim mellé mesét nézni, foglalkozni velük és kezdtem elhinni, hogy megleszünk mi a jól megszokott sütik nélkül is és nem kell feltétlenül tökéletesnek lennie mindennek.
A kezem persze jobban lett, már nem feszült annyira képes lettem fogni is vele. Persze rögtön meg is moccantak a hangyák és kihasználva, hogy férjem délutános és nincs ott, hogy a valagamba rúgjon, nekifogtam a kollegáimnak szánt karácsonyi ajándékoknak, és beígértem a gyerkőcöknek a mézeskalács sütést, még mosogattam is gumikesztyűben. (Később visszagondolva rá, újfent meg állípítottam, hogy igen sok tulajdonság fellelhető bennem Dédiből, amik hajdan iszonyatosan tudtak dühíteni:)) Persze a feladatok hosszúra nyúltak, a türelem az elszállt, és én a gyerkők ágya mellett ülve végérvényesen eldöntöttem magamban, hogy ezt nem folytatom így tovább. Nem érdekel, ha nem lesz diós kifli karácsonykor (majd megcsináljuk nyugisabb időszakban), ha nem lesz csillag ablakocska, ha nem fog csillogni minden csempe, ha por lesz a szekrény tetején. Nem érdekel semmi "kötelezően" megcsinálandó feladat.
Ezért kérlek nézzétek el nekem, hogy valószínűleg nem árasztalak majd el benneteket receptekkel (pedig nyáron azt hittem ez lesz a legaktívabb időszakom:) Szeretnék maximálisan a gyerkőceimre és a férjemre koncentrálni, hiszen mostanában sokkal kevesebb lett az együtt eltöltött időnk.
Azért persze nem fogok eltűnni, viszont nagyon kíváncsi vagyok ti is érzitek e néha úgy, hogy túl sok és be kell húzni a féket. Ha igen meg is teszitek, vagy mozgósítva minden energiátokat mégis mentek tovább?
Azt hiszem,az élet diktálja a tempót,és a szervezet mindig időben figyelmeztet,hogy nem szabad visszaélni vele. Én már ennek megfelelően élek,annyira nem foglalkoztatnak a "kötelező" dolgok. Ha nem ma csinálom meg,akkor majd holnap. És már nem is idegesít annyira.
VálaszTörlésVigyázz magadra! Te vagy a fontosabb!!!
Sajnálom ami a kezeddel történt,remélem karácsonyra teljesen rendbe jössz. Lehet, hogy nem volt véletlen:)Szép gondolatok és köszi, hogy megosztottad. Valahogy én is kezdtem ezt érezni már múlt hét végén. Pont mire ide értünk a karácsonyhoz én annyira elfáradtam és átgondoltam, hogy mi is az ami igazán fontos. Rengeteg dolgot kihúztam a listámról, nem csináltam plusz nagytakarítást, stb.És ezt szeretném a jövőben is így folytatni, persze fogok sütni-főzni, mert enni kell, de nem fogok belehalni, ha nem lesz idén zserbó, csak bejgli. Jó készülődést nektek és jobbulást. Na meg egy kis pihenést is:)
VálaszTörlésJó volt elolvasni ezt a bejegyzést (eltekintve a sérüléstől, persze). Annyira jellemző a szituáció szerintem, legalábbis olyan, mintha rólam szólt volna. Az ember nehezen lassít(kivéve, ha muszáj), és annyi mindent betervez, én még óránként is beosztom a feladataimat, és ha abba csúszik valami, ideges vagyok. Pedig ennyire nem szabadna mindent tökéletesen csinálni...
VálaszTörlésNa hosszút majd írok a saját blogomba, jobbulást a kezednek és példát veszek Rólad!
Ez nagyon tetszett!
VálaszTörlésKét éve már, hogy nem dolgoztam. Egy hónapja beesett egy meló, azonnal elkezdtem dolgozni. Most is a taposómalomban kínlódok, és már nem izgat, hogy mikor lesz kihímezve a mézeskalács :D Jó lesz az csupaszon is!
Már egy ideje tudom, hogy nem attól lesz szép karácsony, hogy hülyére dolgozom magam előtte egy hétig, hogy annyi kaját főzök, annyi sütit sütök, hogy belefullad a család. Az idén is, mint sokszor máskor, nagyon hagyományos menü lesz, ami belefér egy hétvégébe, húsleves- mert anélkül nem ünnep az ünnep, meg jó rájárni, töltött káposzta, mert az péntek délután megvan, szombat reggel csak alá kell gyújtani, majonézes krumplisaláta, franciasaláta, meg füstölt lazac, füstölt pisztránggal, mert telespájzoltam egy mélyhűtőfiókot, mert az a szenteste fő attrakciója, süti, majd valami meggyes, szerintem itt lesz a vége, és nem dolgozom magam hülyére, végre beszélgetünk, ráérünk egymás agymenéseit hallgatni, ellenni egy pohár forralt bor mellet.
Mindenkinek olyan karácsonya lesz, amilyent csinál magának.
Ha ordítozóst csinál, olyan lesz. Ha békést, akkor olyan.
Hú! Hosszú lett :D
Bocs, lemaradt:
VálaszTörlésÉs nem kell hősködni! A gyerekeidnek nem hősre, hanem anyára, a párodnak nem cselédre, hanem társra van szüksége!
Én is teljesen egyetértek veled, én is úgy érzem, hogy kezd maratonná válni a karácsony előtti lotás-futás, sütés-főzés. Nem mondom, hogy nem idegeskedek mikor látom, hogy még van renberakni való a házban, vagy hogy a blogokon már szinte mindenki megsütötte a karácsonyi sütiket, és én még sehol sem tartok, és még pénteken is dolgozom. Én sem tervezek luxus vacsorát, menüt, szekérnyi sütit, csak éppen amennyi szükséges. Én is inkább a családommal, a párommal, a barátaimmal szeretnék több időt tölteni Karácsonyban.
VálaszTörlésMézeskalács!
VálaszTörlésTavaly ilyenkor lettem munkanélküli. Az is egy jel volt, az is megtanított sok mindenre. Ráértem szint nyárig, aztán egy véletlen folytán ismét munkába álltam. Átértékeltem magamban sok mindent.
Neked a sérülésed volt a jel arra, hogy te is értékeld át a dolgaidat, amit nagyon szépen meg is tettél. Sajnálom a sérülésed, remélem hamar rendbe jön. Viszont a soraidnak nagyon örülök. Bizony az utóbbi időben annyira mások lettek a karácsonyok, mint régen, és nem előnyére változott. Az idei évben én is visszavettem mindenből. Már nem fontos, hogy 6 féle sütemény legyen, úgysem tudunk többet enni, mint máskor.
Nagyon szép, békés, boldog ünnepeket kívánok, sok szeretettel!
Olyan sokszor esik túlzásba az ember manapság,mert azt hiszi elvárják tőle. Pedig nem. A gyerekek sokkal jobban örülnek,ha velük töltjük az időt és a párunk is mennyivel boldogabb,ha együtt összebújva elkortyolgatunk egy pohár finom bort vagy házi készítésű likőrfélét.
VálaszTörlésA kezednek jobbulást és kellemes karácsonyt!
Én 3 féle aprósüteményt készítettem és mindegyikből csak fél adagot,sőt az egyiknél még a 22 hónapos kisfiam is segített. Szenteste narancsos kacsa lesz finom balzsamecetes salátával és másnap elutazunk. De az a nap csak a miénk. Nálunk már 23. este fel lesz díszítve a fa,miután a kisfiunk lefeküdt aludni és reggel jön a Jézuska. Meglátjuk ez hogy működik.
Azt hiszem hogy akkor, és úgy teszel jót, ha most a szívedre halgatsz. Arról nem is beszélve hogy biztos oka volt annak hogy így kellett történnie! Nem kell állandóan megfelelni a régi szokásainknak! Ami most elmarad majd pótlod később. Gyógyulást a kezednek és egymással foglalkozzatok, hidd el olyan szép lesz ez a karácsonyod is mint a többi!
VálaszTörlésKellemes ünnepeket kívánok neked és szeretteidnek !
Kedves Mindenki!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm Nektek a hozzászólásokat, az őszinteségeteket és a biztató szavakat! Nagyon sokat jelentettek és nagyon jól estek! Kérlek bocsássatok meg, hogy most nem tudok egyesével válaszolni (fogok, mert nekem ez ennek a bejegyzésnek a kapcsán nagyon fontos), de jelenleg igen sűrű az élet itthon és nem tudok elmerülni az írásban.
Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok Nektek!:)
Áldott, békés ünnepeket kívánok
VálaszTörlésÁldott ünnepet!
VálaszTörlésMinden rosszban akad jó is. lám több idő jut a családodra,Ünnepelni sokféle képen lehet.Tiéd legyen különleges!
VálaszTörlésLo importante de la navidad es estar reunida con la familia y es tiempo de reflexionar,la navidad es alegría paz y amor y celebrar el nacimiento de Jesús,deseo para ti un gran año 2012,abrazos y abrazos.
VálaszTörlésTus recetas son maravillosas,abrazos.