2014. január 3., péntek

Állat ügyek II. Birkáék:)


Legalább millió évvel ezelőtt megírtam az I. részt és ígéretet tettem a másodikra, hát terveim szerint lényegesen hamarabb teljesíteni akartam az ígéretem, de úgy látszik csak a téli szünet töltött fel elég energiával, hogy hozzá fogjak:)))
Mivel már senki nem emlékszik mi volt ezelőtt (ez tuti biztos, mert még nekem is vissza kellett olvasnom:))) Itt az Állat ügyek I.


Március 16-án megszületett Füles állattartásunk első teljesen nálunk gyártódott porontya.

Születésekor -10 C volt és 20 cm hó. Élete első napjának reggelén az apja evés közben alá kapott a szarvával és jó két métert reptette, én akkor kipróbáltam milyen a lábon kihordott szívsokk:))) Életerős kis bárány volt:) Cakkos a másik jerke, bárhogy vártuk is nem ellett le.
Barnabás a "büszke" apa

Az apuka vérmérséklete miatt külön kellett tartanunk őket, ami rohadt strapás és kényelmetlen volt. Három hét alatt legalább ötször próbálkoztunk a családegyesítéssel. Általában negyed óráig bírtuk idegileg a látványt és utána különszedtük őket. Béke soha nem volt, vagy a kicsit hajtották, vagy az anyját öklelték. Úgy gondoltuk lesz ami lesz alapon összerakjuk őket, hagy játsszák le egymás közt, csak mi ne lássuk. Azért persze tízpercenként hátrasandítottam, de két óra múlva már azt hittem az összes hajam kihullik az idegtől. A látvány minden alkalommal ugyan az volt:

Birkák legelnek. Barnabás megindul...Zella, Füles szalad...pár méterrel arrébb birkák megállnak...birkák legelnek...Cakkos megindul...Zella, Füles szalad...pár méterrel arrébb birkák megállnak...birkák legelnek...Barnabás megindul...és így tovább és így tovább, max egy perces váltásokkal.

Komolyan azt hittem a kicsi kimúlik végelgyengülésben mert lényegében két órán keresztül egyfolytában rohant, na meg folyton attól rettegtem az apja mikor nyársalja fel a szarvaival.

Aznap este szomorú szívvel meghoztuk a fájdalmas döntést, Barnabásnak menni kell. Barnabás távozta után két perccel teljes mértékig helyre állt a béke és azóta is tart.
Most ettünk racka húst először és csak szuperlatívuszokban tudok róla nyilatkozni. Két éves kos volt és mégsem volt egy deka "birka szaga" sem.

Persze kellett az utánpótlás, mert kos nélkül problémás lenne bárányokra apellálni. Haza hoztuk tehát Felhőt.
Fajtája szerint marha nagy birka lesz belőle, ha felnő. Egyenlőre nagyon cuki pofa volt, bár kézhez nem engedett bennünket.
Azt mondjuk díjaztam volna, ha nem úgy járkál keresztül a villanypásztoron, mintha csak cérnák lennének kihúzva. Ügyesen csinálta, mert szinte soha nem láttuk mit művel, csak az lett gyanús mikor össze vissza rágva találtam a féltve őrzött sütőtökeimet.Után a már csak egy kis figyelem kellett és felfedeztem a drazsékat is:)) Szeptember elejére már szinte pókhálót szőttünk a villanypásztorból, de tök mindegy volt, akkor feladtam és ráengedtem őket a tökeimre.(((

Ekkorra már szembe kellett néznünk vele, hogy ezek az aszályos nyarak, mikor csak július közepéig tud legelni az állat, mert utána már ki sem nő a fű, sajnos nem kedveznek az állandóra tartott birkának. Úgy döntöttünk, hogy levágjuk ősszel a két jerkét és tavasszal majd Fülest és Felhőt is. Utána pedig majd tavaszonként veszünk bárányt és azt tartjuk őszig. Így sokkal gazdaságosabb, mint télen is etetni az anyát, néha tök feleslegesen:( Fájt a szívem, Zellát és Cakkost már nagyon a szívembe zártam, mégha folyton kergetni is kellett őket:)

Aztán a természet és a birkák keresztbe húzták az elképzeléseinket, október elején ugyanis a szégyenlősséggel mit sem törődve, Mr. Mézeskalács szeme láttára Felhő bemutatta Zellán, hogy kos a javából.

Itt újra írtuk a terveket. Zella marad, hátha bárány lesz a dologból. Cakkos megy. Viszont ha meghagyjuk Felhőt, akkor tavasszal sem vághatjuk le biztonsággal Fülest, aki szintén jerke, mert akármikor befedezhette. Tehát Felhőt és Cakkost levágtuk. Mikor Cakkost bontotta a hentes megnyugodott a lelkiismeretünk, mert azt mondta az életben nem lett volna báránya annyira el volt zsírosodva minden szerve, pedig egyáltalán nem etettük jobban, mint a másikat.

Tehát jelenleg a birkáink:

A "pici" Füles:)

Zelláról nem sikerült egyetlen értelmes képet sem csinálni, mert még véletlenül sem ment arrébb a közelemből. Mindenesetre a hasa mérete miatt reménykedünk, hogy Felhő jól végezte a dolgát:)


4 megjegyzés:

  1. Köszi a beszámolót, jó volt olvasni ismét. Akkor az idén sem fogtok unatkozni lesz kis bari is aki után szaladgálhattok majd! BÚÉK!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boldog Új Évet Kívánok én is!!! Remélem tényleg lesz majd ki után szaladgálnunk:))))

      Törlés
  2. A következő állatkákat hívjátok már levesnek meg pörköltnek pl., mert így olyan, mintha valami kedvencet ennétek meg:))))))) De jók a képek és a bejegyzés is!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!:))) Képzeld pár évvel ezelőtt voltak macskáink, őket Kávénak, Tejszínnek és Zserbónak hívták.....de őket nem ettük meg:))))

      Törlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...