Kamaszként egy dekát sem rajongtam a lekváros buktáért. Csak menzán ettem és gyűlöltem a sütésálló vegyes gyümölcs ízt....áááá még most is kiráz a hideg tőle:)Emlékszem mindig kinyomkodtam belőle a "lekvárt" és úgy ettem a csupasz tésztát. Nem repdestem az örömtől mikor Mr. Mézeskalács megpendítette, hogy ugyan már süthetnék egyszer végre lekváros buktát is, de mindent a férjekért:) Persze rögtön Limarához loholtam. Bár Mr. Mézeskalács nosztalgikus emlékeket fűzött a "rémes gyümölcsízhez", egy ilyen megvásárlása és megszagolása után megfellebbezhetetlenül közöltem, hogy házi szilvalekvárral lesz töltve az a bukta (megjegyzem a szagolás után ő sem szorgalmazta tovább a használatát:)
Miután elkészült helyre billent a viszony köztem és a bukta között, szerintem az összes családtagot felülmúltam az elfogyasztott darabok számában (lehet, hogy még akkor is ha összeadjuk őket:) Eszméletlen finom lett. Jövőre rágyúrok a szilvalekvár mennyiségére....fel kell készülni a gyors fogyására:)
Lekváros bukta
Hozzávalók:
- 60 dkg liszt
- csipet só
- 3 ek. cukor
- 2 tojás sárgája
- 1 tojás
- 3 dl tej
- 6 dkg olvasztott vaj/margarin
- 2,5 dkg élesztő
- szilvalekvár
- tojás a kenéshez
Lisztezett deszkán kb. ujjnyi vastagra nyújtjuk és 8x8 cm-es négyzetekre vágjuk. Mindegyiket bőven megpakoljuk jó kemény szilvalekvárral, és egyesével feltekerjük. Vajjal/margarinnal kikent tepsibe tesszük őket, akkora tepsit válasszunk, hogy a megkelt bukták szépen összenőjenek és kitöltsék a tepsit. Ruhával letakarva 30 percig kelni hagyjuk, majd tojással lekenjük.
180 C-ra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt szép pirosra sütjük.
Porcukorral megszórjuk. A tepsiből egyben kiborítjuk, hagyjuk kicsit hűlni és utána széttépkedjük. Álom finom!
Imádom én is a szilvalekváros buktát! Mióta tervezem hogy sütök, de mindig marad:-)) Nagyon guszta!
VálaszTörlésKöszönöm!:) Most már én is imádom:) Ez a ronda nyálas idő egyenesen kiabál egy kis buktáért:)))
Törlés