Almás savarin karamellszósszal

Karácsonyra kaptam ezt a savarin formát. Bevallom először csak forgattam a kezemben, soha nem találkoztam még ilyennel. Elképzelésem sem volt mi az a savarin. A formája viszont nagyon tetszett, igen sok lehetőséget látok benne.

A klasszikus savarin forma gyűrű alakú és nagyon sok méretben megtalálható.
Maga a sütemény kelt tésztából készül és sütés után alkoholos cukorsziruppal locsolják meg, majd tejszínhabbal, gyümölcsmártásokkal tálalják.
Jean Anthelme Brillat-Savarin francia gasztronómusról (aki volt még politikus és jogász is) kapta a nevét nem csak a sütemény, hanem maga a forma is.

Mivel én még szilikonformában sem sütöttem soha, ezért úgy gondoltam a kipróbálásnál bőven elég nekem egy újdonság is, ezért én nem kelt tésztából készítettem, hanem a mindig használ muffin tésztám felezett mennyiségéből.

Almás savarin karamellszósszal

Hozzávalók:
/15 db mini savarinhoz/

- 3 dkg margarin
- egy elkevert tojás fele
- 7,5 dkg cukor
- 15 dkg liszt
- 1 tk fahéj
- 1 tk sütőpor
- 1,25 dl tej
- 2 db reszelt alma

Karamellszósz:

- 5 ek. cukor
- 1 dl tej
- 1 ek. brandy

A tojást, a cukrot és a margarint kikevjük, majd felváltva hozzáadjuk a sütőporral és fahéjjal elkevert lisztet és a tejet.

Az almákat megpucoljuk, lereszeljük majd alaposan kinyomkodjuk és belekeverjük a tésztába.

A savarin formát háromnegyedükig megtöltjük a tésztával.

180 C-ra előmelegített sütőben készre sütjük. Akkor jó, ha megnyomjuk és rugalmas a teteje.

Ahogy meg tudtam fogni én rögtön kiütögettem belőle a kisült savarinokat, mert féltem, hogy a párától "megszottyosodnak".

Míg a savarinunk sül, egy edényben felolvasztjuk a cukrot, hagyjuk karamellizálódni, de ne legyen túl sötét. Óvatosan felöntjük a tejjel, vigyázzunk mert felcsap a gőz! (Tudom a karamellimádók most fogják a fejüket, hogy nem tejszínt teszek bele, de nekem most csak tej volt itthon és bizton állíthatom, hogy így is nagyon finom lett!)  Ne ijedjünk meg, mert az összes karamell egy tömbbe áll össze, de ahogy a tej felmelegszik a karamell is feloldódik majd benne. Belekeverjük a brandyt és beforraljuk a karamellszószt. Hagyjuk hűlni.

Ne várjuk, hogy besűrűsödik, ez nem az a fajta. Csak kellemesen selymes állaga lesz.

A még forró savarinok mélyedéseit megtöltjük a karamellszósszal.
Nekem nem szívta magába a karamellt a tészta, gusztán megült a tetején.

Lehetőleg ne ezt a sütit válasszuk ajándékozásra, mert nem valószínű, hogy a karamellszósz nagyon szeretné a hurcolászást:)

Nagyon finom lett, és a legjobb az egészben a karamellszósz a tetején.
Legközelebb viszont letesztelem a klasszikus receptet, mert nagyon kíváncsi lettem rá.