Tejszínes gesztenye torta

Több, mint 14 éve sütöm ezt a tortát, nem is értem, hogyan létezik, hogy még nem került föl ide. :)

Tejszínes gesztenye torta

Hozzávalók
(26 cm-es tortaformához)

Piskóta:

• 8 db tojás
• 30 dkg cukor
• 20 dkg liszt 
• 2 dkg keményítő 
• 4 tk sütőpor 
• 6 ek. holland kakaó (6 dkg)
  

Gesztenyés töltelék:

• 40 dkg gesztenyepüré
• 2 ek rum 
• 3 tojássárgája 
• 8 dkg cukor 
• 2,5 dl tejszín
  

Díszítés:

• 1 cs habfixáló
• 4 dl tejszín 
• 1 cs vaníliás cukor
  

Csokicsík az oldalára: 

• 10 dkg ét tortabevonó
• 2 ek olaj
  

 A tésztához a tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét robotgéppel habbá verjük, majd és apránként hozzáadjuk a cukrot, és addig verjük míg fényes habot nem kapunk. Egyenként hozzáadjuk a tojássárgájákat, míg el nem keverednek.

A lisztet elkeverjük a sütőporral, keményítővel és a kakaóval. Beleszitáljuk a tojáshabba és kézi habverővel óvatosan összeforgatjuk.

Az alján ütőpapírral bélelt (az oldalával semmit nem kell csinálni) 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformába öntjük és 170 C-ra előmelegített sütőben készre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük.

A gesztenyepürét hagyjuk szobahőmérsékleten felengedni, majd beledolgozunk 2 ek rumot.

A tojássárgákat a cukorral, meleg vízfürdőbe állított edényben (az edény alja ne érjen a vízbe), sűrű krémmé keverjük levesszük a vízfürdőről és kanalanként a gesztenyemasszához adjuk.
Villával a legkönnyebb egyneművé keverni.

 2,5 dl tejszínt kemény habbá verünk és beleforgatjuk a gesztenyemasszába.

A kihűlt  piskótát három lappá vágjuk. Az alsót megkenjük a krém egyharmadával, lap, egyharmad krém, lap, majd a maradék krém.

A díszítéshez felverjük a 4 dl tejszínt a habfixálóval és a vaníliás cukorral, majd csillagcsöves habzsákból berácsozzuk a tetejét és körben habrózsákat nyomunk a szélére.

Az oldalát vékonyan körbekenjük a maradék tejszínnel és egy egy habrózsát nyomunk rá tíz centinként ami majd a csoki csíkot megtartják.

Sütőpapírból vágunk két 10X45 cm-es csíkot.

A csokit vízfürdőben felolvasztjuk, belekeverjük az olajat és egy ecset segítségével egyenletes vastagon megkenjük a papírcsíkokat.

Ha a csoki dermedni kezd, de még puha és formálható, az egyik csíkot a torta köré kanyarítjuk, belenyomkodjuk a habhalmocskákba és óvatosan, de határozottan lehántjuk róla a papírt.

A második csíkot az elsővel fedésben ugyanígy feltesszük.

A csokik találkozását olvasztott csokival rögzítjük.

Medvehagyma só

Újabb fűszersó, a rákattanásban. A színe ennek is olyan, hogy már csak ránézni is gyönyörűség. :)


Hozzávalók:

• 1 csokor medvehagyma
• 50 dkg nagy szemű tengeri só

A medvehagymát leöblítjük és konyharuhára téve hagyjuk száradni. A szárakat levágjuk és két-három mm-es darabokra aprítjuk. A leveleket is vágjuk nagyobb darabokra. Késes robotgépben fölaprítjuk, már majdnem pépes állagúra, hozzá adjuk a sót és együtt is átpörgetjük.

Sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük és 50 C-on, fakanállal kitámasztott sütőben szárítjuk, villával néha átkeverve, kb. két órán át. Akkor jó, ha már sehol nem érezzük nedvesnek.

Befőttes üvegbe téve, celofánnal lekötve tökéletesen eltartható. A celofános megoldás nálam jobban bevált, mint a csavaros kupak, így nem áll össze a só.

A borsőrlő erősen bővíti a felhasználhatósági körét. :)

Vörösboros só

Ugye mennyire szép? Lehet csak én vagyok annyira elvetemült, hogy képes vagyok egy ilyen gyönyörű gasztro cuccba beleszeretni első látásra...és azonnal nekifutni, hogy nekem ilyen kell....de gyanítom nem én vagyok az egyetlen...:) Bár azt is gyanítom vannak olyan emberek, akik nem simogatnak kelt tésztát mikor egy gyönyörű érintésű csoda lett belőle és a legritkább esetben dícsérik, beszélnek hozzá és simogatják meg, hogy milyen szép lettél....:) ....de aki csinál ilyet az tudja miről beszélek ....:D És azok az emberek ugyanolyan szerelmet fognak érezni mikor meglátják ezt a burgundi színekben játszó csodát...:)

A megláttam....el kell készítenem érzés után, rögtön el is készítettem....van egy olyan hülye tulajdonságom, hogy ha valamit a fejembe veszek, akkor az azonnal kell. Ezért a sóért még a sógorom is a boltba zavartam, hogy szerezzen nekem nagyszemű sót.

A másik hülye tulajdonságom, ha elfogy a most azonnal mindent bele lelkesedés...simán képes vagyok évekre parkoló pályára tenni a dolgokat. Akkor mikor elkészítettem, karácsonyra el is láttam pár szívemnek kedves embert vele...a visszajelzésekből nyilvánvaló lett, hogy kb. annyi mindenre használták mint én...:) ....semmire...

Aztán egyszer csak jött a megvilágosodás... borsörlőbe tettem...azóta nagyon fogy itthon...a gyerekek teljesen beleszerettek...ez  a só őrölve már járt mindenhol...zsíroskenyéren...gulyáslevesben...pácokban....

.....szóval legközelebb, rutinosan borsőrlőben fogom ajándékozni....:D

A receptet a Street Kitchen-ről van.

Hozzávalók:

• 1 üveg jó minőségű száraz vörösbor
• 50 dkg nagy szemű tengeri só

 A vörösbort lábasba öntve alacsony lángon addig hevítjük, míg kb. 1 dl-re vissza nem redukáljuk.
Kihűtjük majd hozzáadjuk a sót, alaposan összekeverjük és sütőpapíros tepsire téve szoba hőmérsékleten, többször átkeverve, egy két nap alatt megszárítjuk.

Száríthatjuk sütőben is 50 C-on, résnyire támasztott sütőajtóval.

Ha teljesen kiszáradt, celofánnal fedett befőttesüvegekben tárolhatjuk.
Két év után is ugyanolyan a zamata. :)

Húsvét....sok szempontból máshogy....

http://mezeskalacskonyha.blogspot.com/2011/04/makos-dios-kalacs-avagy-vissza.html

Ez a húsvét most más....több szempontból is....Több mint egy éve nem írtam...megvolt az oka...régóta azt érzem már, nem tudok írni ide...más lett az élet...más minden...már nem arról szól, mint amiért régen létrehoztam....hazugságnak tűntek a receptek, amiket mosolyogva felteszek...mert más lett az életünk...ezért szinte csak Józsiról írtam, mert az igaz volt....más lett minden...négy éve változik... októberben végleges szintre lépett...már nincs Mr. Mézekalács és Mrs. Mézeskalács....sokáig gondolkodtam, írjak e még ide egyáltalán....de hiányzik!...fogok írni....még azt próbálom kitalálni, hogy hogy tudnám átírni a blog bemutatkozó szövegét, hogy magában foglalja mi volt régen és mi van ma...na mindegy ezt még majd rágom...:) Nincs fényképező gépem, a telefonom képeivel nem mindig vagyok megelégedve...ezért nem tettem föl sok dolgot, amit szerettem volna. De tényleg hiányzik, hogy itt legyek....Majd kialakul...:)

Tegnap mákos diós kalácsot sütöttem. A gyökerek után szabadon...húsvétkor szigorúan kalács formájában, nem beigliben. Sokat gondolkoztam megsüssem e egyáltalán....A három gyerekemből a legnagyobb a barátjánál, mi pedig a két kicsivel soha nem eszünk meg ennyit....de annyira hozzá tartozik a húsvéthoz....akkor szeretek sütni, ha megtudtam osztani a családommal...anyuékkal, a keresztlányomékkal....."volt" Mr. Mézeskalács, horgászni indult...a sógorommal....Reggel felkelve arra jutottam, megsütöm most...jusson belőle anyuéknak, a keresztlányoméknak....Hát életemben nem bőgtem ennyit illatok miatt....Akárhányszor bementem  a konyhába megnézni a kalácsot, potyogott a könnyem....mert ismerős illat volt...olyan illat, amit a szeretteimmel együtt szoktam átélni....Egy tizen éve az életemhez tartozó illatból egy most "egyedül" élem át illattá vált minden....Minden felfordult és minden keresi a helyét.....egy dolog biztos....ha békére vágyom...ez megnyugtat...egyébként meg majd lesz ami lesz...amit a Jóisten kijelöl nekünk....

Van egy hely...ami màr nem is a hely, hanem az Ember..

Volt két bejegyzés, amit el kell hogy olvass, hogy megértsd miről is szól ez itt most...kérlek tedd meg mielőtt tovàbb olvasol...


Van egy hely....

"Van egy hely" margójára...

Eltelt öt év az első bejegyzés óta...az ismeretség óta pedig hat.
Sok minden van mögöttünk, rettegés az elveszítéstől, csodák és hatalmas erők, amiktől minden újra indult. Tavasszal írtam egy bejegyzést, az elmúlt fél év érzéseivel...kétségeivel, kétségbe eséseivel és örömeivel....túl személyes lett...nem is az én szemszögemből inkább az Emberéből akiről szólnak ezek a bejegyzések.



....Töröltem...eltelt újabb fél év...a gyerekek akik anno még picik voltak ma màr a sajàt szemszögükből örökítik meg mit is làtnak abban a helyben...és ma màr mindannyian tudjuk, nem is a helytől fontos ami ott van
...hanem az Embertől...

Dràga Éva, akkor most itt szeretném újra idézni az előző bejegyzéshez írt hozzàszólàsodat: "Szép történet, örülök, hogy most végigolvashattam az egészet. Azt kívànom, hogy Józsi még sok kellemes és szép perceteket szerezhessen nektek!"

Nagyon sok erőt adott Nekem ez a hozzászólás az elmúlt egy évben....és most is....nem a mi kellemes perceinkért, hanem az Övéiért....és hogy van....hogy legyen.....

Mikor megismertük még ekkorák voltak....

Idén pedig már megörökítik amit fontosnak éreznek....

Mandula

Kíváncsi vagyok mi sül ki a végére...elrettentő poszt lesz-e vagy van aki bele mer vágni....:)
Előre szólok, recept egyenlőre nem lesz...majd frissítek, ha sikerül magamévá tenni a tökéletes megoldást...mert nem adom fel!!!!...:))))

Nem tudnék kedvencebb süteményt mondani. Minden lagziban ez az első amit kutatok. Ettem már belőle bűn rosszat és baromi finomat...
Sütés főzés terén nem vagyok az a totjázós típus. Képes vagyok karácsonyi menünek valami tök extrém dolgot élesben lefőzni (persze próba nélkül), mert megfogott a recept. Az esetek nagy többségében teljes a siker...de persze volt már a diós-pezsgőkrém leves is, ami azóta is szállóige errefelé...főleg a sógorom szívat vele előszeretettel, bár Ő volt az egyetlen aki kétszer is szedett belőle. Cirka nyolc éve hallgatom Tőle évente kétszer mikor főzök Neki újra...hát tavaly bosszúból megtettem....azóta nem emlegeti az újrázást:)))

Na, a mandula is ilyen. Kezdő háziasszony korom hajnalán már miért ne gondoltam volna úgy, hogy én ezt bizony bevállalom...lagzira...élesben....totál katasztrófa volt...az az igazi verd szét a szekrényt, hogy darabokban szedd ki a tésztát a formából fajta...:)
Kisebb idegroham után üres kézzel mentem az esküvőre.:)

Azóta is parkoló pályára állítottam a projektet...mondván csak lesz egyszer olyan recept, kóstolás után, amit működő képesnek ítélek egy új próbálkozásra...merthogy nem adtam fel, hogy én ilyet sütni fogok...csak időt adtam neki...úgy cirka 12 évet...:)))

A kolléganőm mandulája meglépte a szintet, elkértem a receptet, minden felelősség nélkül nekifutottam...sikerült...tökéletesen...
...egyetlen probléma volt vele...az én formáim nem mandulák, hanem "lódulák". Rohadt nagy a formám, nem tetszett az összkép. (Az internet böngészése közben sikerült megvilágosodnom, hogy nem is mandula, hanem medvetalp formáim voltak eddig.)

Idén újra esküvő...mit sütsz?
Mi mást? Mandulát!!! Egyszer már sikerült! :)
De nem tetszett a forma...nyakamba vettem az internetet...sikerült találnom "lódulácska" formát és diót...na a dióval nem fogom megszívatni magam, szeretem a sz@rakodós sütéseket, de ennyire még én sem vagyok hülye...maradt a "lódulácska" (élőben már látom, hogy ez sem kisebb semmivel az enyémnél, de legalább már mandula formája van...legalább a feeling megvan....pedig van ember aki rendelkezik értelmes mandula formával...egy hete is ettem ilyennel készültet...de valahogy én képtelen vagyok rátalálni.)

Na, állj neki első sütésként....új formával...önbizalomban nincs hiány...ne érdekeljen, hogy azt írják az első sütésnél érdemes kikenni valamivel a formát...á dehogy...baromi nagy zsírtartalma van a tésztának...jó lesz ez így....lement száz darab...lett belőle egész 63...nem baj...a következő adag már majd jobb lesz...felavattad a formát...(zárójelben jegyzem meg, a fém forma kurvára éles!!!!....a véremet is adtam érte két ujjamon....úgyhogy  legyél baromi óvatos a formából kiskanállak próbálod kiszabadítani a bekövült tésztát projektnél...:)))

Itt parkolópályára állítottam a dolgokat....fejlődő képes vagyok....

Tészta hűtőbe....pihenjünk holnapig....)))

Mára már én is átértékeltem a dolgot...főleg, hogy volt olyan forma amiből nem lett volna az a hatalom ami kiszabadítja a belesült tésztaszemcséket...könnyítsünk...lekentem olajjal az összes formát...jobb későn, mint soha....

Újult erővel...újra...még mindig rohadt meleg van...nem is értem miért vannak az esküvők nyáron...minden tészta meghal a harminc foktól...

...Olajozott forma...huszonötből öt vált szarrá....egész jó arány...de most gondolkodom...elég zsíros már a forma??? vagy kenjem ki újra olajjal...de elvileg nincs szükség rá...akkora macera....már be kellett járatódnia...jónak kellene lennie e nélkül is...

A sütés tanít...cirka 35 C a konyhában....levegőt nem kapsz...ülök a sütő előtt és várom mi lesz belőle... én győzök vagy a mandula?...és érzem párhuzamot....megadtam az esélyt 100 darabnak...nem váltotta be a reményt...és én még mindig itt ülök és várom a csodát...ugyanattól a tésztától....125-ödjáre is....mekkora hülye is tud lenni az ember....

...Régen tudom, hogy váltani kellett volna vajas tésztára, az a kosárkánál is bevált...de én még mindig próbálkozom...:)))

....Képes leszek rá és kész!!!

Szóval, egyszer talán lesz értelmes mandula receptem is....valószínűleg vajjal ....vicces, hogy már most érzem ez a kulcs...de mégsem azzal futottam neki egy lagzinyi süteménynek....hülye az ember...látja a megoldást, de mégis végigfut egy csomó felesleges kört, csakhogy a saját kárán tanulhasson...:)))

Változó táj...

Régi kép...de annyira elmondja a gyermeki szabadságot...

Milyen más egy gyermekkel sétálni...

Elindulsz egyedül...
...mert érezni szeretnéd...
...valamit...
...frász se tudja mit...
...csak szükséged van rá....
...és minden pillanatban ott vannak a gondolataid, amiket szerettél volna hátrahagyni...
...nem megy...

veled vannak a gyermekeid...
...pillanatonként lehajolsz megnézni egy új bogarat...
...egy virágoktól tobzódó akácot...
...virágot eszel róla...
...átugrálod a járdán lévő repedéseket, mert "kígyóra" nem lépünk....
..."cukrot eszel" egy ház lábazatáról, ami persze díszkavics, de pont olyan, mint a cukor...

...És egy pillanat alatt meglátod a csodákat, amiket egyedül hiába kerestél...

Gyerek szemmel látni a világot...
ebből a csodából kellene elpalackozni felnőtt korra...

Tócsába lép a szél

füttyent és tovafut,

hirtelen megfordul

s becsapja a kaput.

A tócsa laposan

pislant s a lusta fák

madaras szájukat

hirtelen kinyitják.

Összevissza zaj lesz,

még a lomb is mormog,

épülnek a porban

porból kicsi tornyok.

Megáll az úton a

mókusbarna barát

és fölötte barnán

egy mókus pattan át.

Aztán figyelmesen

mi mozdult: mergdermed,

a táj nagy kalapként

hordozza az eget.

Mire újra mozdul, 

csaknem minden nyugodt,

bokorba bútt a szél

s aludni készül ott.

Nevetni kész a rét,

mosolygós és kövér,

gyöngén ring ahonnan

asszonyom jődögél.

Meglát, szalad felém

a fű közt és a nap

szétfutó hajába

arany csíkot harap.

Körben egyre tisztul

és folyton csöndesül,

az elkergetet fény 

mindenre vissza ül

és mi nagy kalapként

hordozza az eget:

fedetlen áll a táj

s felhővel integet.

Radnóti Miklós

Epres sült túrótorta

Valamikor még az ősidőkben készítettem sült túrótortát. Maga volt a bűnbeesés:)) A legnagyobb lánykám születésnapjára szeretett volna epres túrótortát, de megmondom őszintén már kicsit ráuntam a habveregetős, zselatinnal forgatós változatokra.
Csibénél, majd Mohánál szaladtam bele ebbe a receptbe. Pofon egyszerű volt az elkészítése, ízben nem sokban tér el a zselatinos változattól. Rekord gyorsasággal elfogyott:)

Epres sült túrótorta

Hozzávalók:
(26 cm átmérőjű tortaforma)

Tészta

• 22 dkg liszt
• 2 dkg kakaópor
• 1 kávéskanál sütőpor
• 14 dkg vaj
• 7 dkg porcukor
• 1 tojás

Túrókrém

• 50 dkg túró
• 30 dkg tejföl
• 10 dkg porcukor (nekem elég volt bele ennyi)
• 6 tojás
• 10 dkg vaj
• 5 dkg liszt
• 2 citrom reszelt héja
• 1 tk. vaníliakivonat/1 rúd vanília kikapart bele/1 cs vaníliás cukor

Tetejére

• 30-40 dkg gyümölcs (nálam eper)
• 1 cs piros tortazselé

A lisztbe keverjük a kakaót, sütőport, porcukrot, majd elmorzsoljuk a kockázott hideg vajjal. A tojással együtt összegyúrjuk. Én lusta voltam a nyújtogatáshoz ezért nemes egyszerűséggel belenyomkodtam a margarinnal kikent tortaformába.

A túrótöltelékhez minden hozzávalót tegyünk egy magas edénybe és botmixerrel keverjük simára. Öntsük a tortaformába.

175 C-ra előmelegített sütőben süssük addig míg a közepe éppen csak egy kicsit mocorog. Miközben hűl az is teljesen megszilárdul majd.

A már teljesen kihűlt torta tetejére rámoljuk rá a gyümölcsöket és öntsük le a zselatin csomagolása szerint elkészített zselével.

Hagyjuk teljesen megdermedni. A forma és a torta közé szúrt késsel óvatosan válasszuk el a tortát a formától, ezután lekapcsolhatjuk és szeletelhetjük.

Ami mindennél többet ér...

Anyàk napi ajàndék a lànyomtól....nem bírta kivàrni az idejét....az érzésre nincsenek szavak...sírok még fél óra múltàn is....

Mikor neked süt a nap...

Lassan szàll a szürke és a kék még

lassabban szivàrog àt az égen, 

homàlyban àll az erdő s minden àg

puhàn mozog, úgy mint a vízfenéken.

A szürkeség eloszlik, győz a kék,

minden égi füstöt magàba fal

s a dúdoló hajnal elé szalad

két fiatal fa, sötét làbaival.

Harsàny fürtökben lóg a fény s a tàj

sok àg-bogàn ökörnyàl lengedez,

ragyogva lép az erdő szerteszét,

lépte vidàm és egyszerre lenge lesz,

nedves fején a nappal tàncba kezd

s a réten nem jöhet most senki àt;

ezüst halakat viràgzik a tó

és az éles hangú reggel így kiàlt:

halihó ha-hó ha-hó halihó!

Radnóti Miklós

Újra új lakók :)

Egy év kihagyàs utàn újra malackàk laknak nàlunk. Szőke mangalica anyuka, duroc apuka....bàr azt még mindig nem tudom mitől is atom feketék 😊 Jó étvàgyú, szépen fejlődő malackàk. Egy héttel ezelőtt még nem balhéztak feleslegesen, nem ugràltak hülye mód egymàs hàtàra. Lehet túl korán dícsértem meg őket :D Mert hát most már elkezdték :D Ordítanak és ugrálnak...vagy is hát inkább az egyik. Úgyhogy most próbálkozom a pálcás népneveléssel...hátha....de az előző évek tapasztalatából sejtem, hogy valószínűség szerint tök feleslegesen :) A remény hal meg utóljára...mert mikor már egy másfél mázsás "apróság" ugrik fel a karámra mikor elmész az ól mellett és te hiába számítasz rá, akkor is az enyhe szívsokk kap el rögtön... próbálkozol, hogy idén ne így legyen :) Erősen szorgalmazom egy moslék beöntő elkészítését, ami talán megvalósul valaha, hogy ne kelljen eljátszani a munka előtt nincs kedvem kétszer öltözködni, úgy csinálom, hogy jó legyen...aztán az örjöngő malacok miatt hirtelen beöntött moslék miatt a kerti papucsodban és farmerodon landoló kaja miatt erős szentségeléseket követően mégiscsak átölözésre kényszerülsz élethelyzeteket. :)

De mindettől függetlenül nagyon örülök, hogy újra vannak! Hiànyzott az az egy év kihagyàs. Minden kukàba dobott maradéknàl azt éreztem, de jó lenne, ha a moslékba tudnàm tenni a kuka helyett:) A malacól kijavítódott végre...(kincs egy kőműves, akire lehet szàmítani) vàrja, hogy kiszàradjon és bele költözhessenek végre. Most borítékolom, hogy ahogy telik az idő nagyon vicces egy elfoglaltság lesz az egyre gyarapodó súlyú malackákat átköltöztetni a végleges helyükre. Vaszínűleg nem fog készülni róla videós dokumentáció, mert sejtem nem tűrné a nyomdafestéket :D

Talàn valamikor elkészül  a kifutójuk is. Legfőképp azért, hogy biztos tàvolsàgból is be lehessen önteni nekik a kajàt :) Mert hàt azt is erősen gyanítom, hogy fél év múlva nem volna ember, aki kényszeríthet rà, hogy bemenjek hozzàjuk :) És hàt Mr. Mézeskalàcs hàrom műszakos munkarendjének köszönhetően szükség van arra, hogy én is etessek... A birkànàl nagyobb teremtményekkel szembeni félelmemet a mai napig nem sikerült levetkőznöm, amin jót mosolyognak az emberek, akik halljàk, hogy megfordulnak nàlunk ilyen àllatok:) Ló soha nem lesz, az egyszer biztos...akkor haza sem mernék jönni :) De ezeknek a malackáknak örülök....aztán majd talàn újra jöhetnek a barik is...ha sikerül elkészíteni a bomba biztos, minden fa kiirtását meggátoló kerítést :D

Kávés pudingos kocka

Erőteljesen HŰHA kategória, az abbahagyhatatlan fajtából.:) Mondjuk ezt már akkor sejtettem mikor megláttam róla a szebbnél szebb képeket. :) Pofon egyszerű az összeállítása és nagyon, nagyon mutatós.
A receptért ezer köszönet Illéskrisznek!!!


Kávés pudingos kocka

Hozzávalók: 
 kb. 20X20 cm-es tálhoz

• 24 db babapiskóta 
• 2 dl főzött fekete kávé
• 1 tk. rum/ pár csepp rumaroma
• 2 cs étcsokis Dr. Oetker főzős pudingpor
• 800 ml tej
• 2-3 ek. Holland kakaópor
• 7 ek. cukor
• 1 cs vaníliás cukor/1 kk. vanília esszencia
• 4 dl tejszín
• 1 cs habfixáló
• 1-2 ek. kakaópor a szóráshoz

A pudingot megfőzzük a tejjel, a vaníliával, kakaóporral és a cukorral. Néha megkeverjük, hogy ne bőrösödjön meg a teteje langyosra hűtjük. A formánkat kibéleljük folpackkal, majd a kirakjuk az alját a rummal ízesített kávéba mártott fele adag babapiskótával.

Erre rákenjük a fele csokipudingot, majd a habfixálóval felver tejszín felét.
Újra jön egy sor kávéba mártott babapiskóta, a maradék csokipuding és a maradék tejszín.
A tejszínt elkenhetjük simán is  a tetején, vagy habzsákba szedve halmokat nyomhatunk belőle. Sűrű szitába tett kakaóporral megszórjuk, a hab halmokat.

Hűtőbe téve pihentetjük legalább pár órát.

A hűtőből kivéve felkockázzuk.

"Van egy hely" margójára....

Kedves látogató, ha nem olvastad ennek a bejegyzésnek az előzményét a "Van egy helyet" akkor mielőtt tovább olvasol, kérlek tedd meg. Hidd el, kell....hogy értsd..., hogy érezd! :)
Valahol régen is éreztem, hogy nem az lesz az egyetlen írás, hogy lesz még folytatás... négy év telt el és most úgy érzem itt az idő, elsősorban magam miatt. Soha nem gondoltam volna, hogy a Van egy hely bejegyzésem ilyen utat fog bejárni és ennyi embert fog megtalálni és amit talán tényleg nem gondoltam volna, az az, hogy még Józsihoz is visszatalál. Kint, a külvilágtól, internettől elzárt világában egyszer csak három év után eljutott hozzá. A főnöke bukkant rá az interneten, ráismert, kinyomtatta és elvitte neki. Bevallom mikor megírtam kicsit féltem tőle, hogy mit szólna, ha tudná, hogy a "világ elé teregettem" az életét. Mikor elolvasta és látta a képeket rögtön tudta kitől ered. Rögtön fel is hívott, hogy mehetünk e a bíróságra, miket irkálok én róla...(persze viccelt :)...de még az ütő is megállt bennem, mert úgy éreztem talán tényleg nem volt hozzá jogom a beleegyezése nélkül...de aztán a kinyomtatott írást szinte mindenkinek megmutatta, aki elment hozzá :)  (Így egy picit úgy éreztem, talán büszke rá :)

Négy év telt el a bejegyzés óta és nekem még mindig otthonom az a hely...és Józsi. Mert hozzá tartozik...nélküle csak egy hely lenne. Mikor ideköltöztünk minden rezdülésével elvarázsolt a környezetünk...a Bükk vonulatai mikor hazafelé jöttünk...a fűrészek hangja...a tűz illata ősszel, a vidéki élet minden varázsa (bővebben erről "A vidéki élet csodája" bejegyzésnél"). De mikor már tíz éve élsz egy helyen, azok a dolgok amik eleinte teljesen levettek a lábadról valahogy elkezdenek természetessé, az életed részévé válni. Szinte már észre sem veszed mennyi csoda vesz körül. Ez nem jó, de az életed részévé válik, ha elragadnak a mindennapok hajlamos vagy átsiklani a csodák felett. Velem is ez történik...mikor ráébredek próbálok tudatosan figyelni...észrevenni azokat az apró dolgokat amik a csodát jelentik a környezetemben. Érdekes, de a Józsi féle hely soha nem vált "megszokottá". Mikor ide jövünk hozzá, valami hihetetlen béke lesz úrrá rajtam.
Az évek azt bizonyították, hogy mást is megérint az "ami itt van"

A sógoromék itt tartották  az esküvőjüket, a marhákkal a háttérben.

A gyerekeim szeretnek itt lenni. (A legnagyobbik kamasz...őt a jelenlegi élethelyzetében már más dolgok érdeklik:) De ígéretet kaptam, hogy tavasszal kint alszik velünk a réten :)

Legyen bármennyire zaklatott is a lelkem, itt mindig otthonra találok. Nála minden kerek, megáll az idő, és minden a helyére kerül. Megnyugszik a lelkem. Régen elképzelni sem tudtam volna, hogy az "erdőn" töltök egy éjszakát sátorban, szarvasbőgést hallgatva. Soha nem hittem, hogy lehet annyi csillag az égen, mint itt. Felülve a "kunyhó platójára", távol minden fénytől, csak nézni a csillagokat, hallgatni a csöndet...a kuvikot...a szarvasokat...nem lehet leírni az érzést. Ez az amit érezni kell...és átélni...

Hihetetlen sok emlék köt ehhez a helyhez és Józsihoz. Olyan embereket ismerhettem meg általa, akikkel jó eséllyel soha nem találkozhattam volna nélküle. Olyan estéket és éjszakákat tölthettem ott nála, olyan barátok társaságában, amit nélküle soha nem lett volna esélyem átélni.

Azt hiszem vannak olyan emberek, akiknek keresztezniük kell egymás útját, mert valami olyat tudnak adni egymásnak, amire szükségük van.

 

Most sír egy kicsit a lelkem. Józsi egy pár héten belül a téli szállásra vonul. Ott ritkábban találkozhatunk, bár az sincs túl messze, mégis sokkal ritkábban jutunk el hozzá.

Azt hiszem karácsonyra fényképezőgépet kell kérnem, hihetetlen, hogy négy év alatt szinte egy fényképet sem készítettem, csak másokéra kell hagyatkoznom. :)

Józsi, köszönöm, hogy vagy nekünk!

Aszalt szilvás csirkemájpástétom

Évek óta készítem minden karácsonykor ezt a receptet. Évek óta "kötelező" gasztroajándék azoknak akik egyszer már kaptak ilyet, annyira szeretik. Sógornőm kérdezte fent van e a recept és akkor döbbentem rá, hogy bizony nincs. :) Úgyhogy most gyorsan pótolom is a mulasztást. :) Ha ajándék is lesz belőle, alapból dupla mennyiséggel indítok :)

A receptre Az otthon ízei blogon találtam. Kedves Nea örök hálám érte!!! :)

Aszalt szilvás csirkemájpástétom

Hozzávalók

• 50 dkg csirkemáj
• 1 nagy vöröshagyma
• 3-4 g fokhagyma 
• 1 dl száraz fehérbor
• 5 dkg puha aszalt szilva
• 1 dl tejszín
• libazsír
• 3-4 szál friss kakukkfű vagy 2-3 tk. szárított kakukkfű
• só
• bors

A csirkemájat kisebb darabokra vágjuk.

A vöröshagymát apró kockákra vágjuk, majd  2-3 ek. libazsíron megfonnyasztjuk, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és tovább pirítjuk.

Hozzáadjuk a csirkemájat, a kakukkfüvet, sózzuk, borsozzuk és nagyobb lángon addig sütjük míg a belseje egy picit rózsaszínes marad, hogy a máj ne keményedjen meg.
Ráöntjük a bort és elfőzzük belőle az alkoholt, hozzáadjuk az aszalt szilva felét.

Botmixerrel pürésítjük, hozzáöntjük a tejszínt, krémes, selymes állagúra mixeljük.
Ha szükséges sóval, borssal még utána ízesíthetjük.

A maradék aszalt szilvát kisebb darabokra vágva belekeverjük a pástétomban.
Több kisebb edénybe szétosztjuk, hogy tovább elálljon. Amit ajándéknak szánok én kisebb befőttes üvegbe szoktam tenni.

Az állaga ilyenkor még kicsit folyós, de ahogy hűl megszilárdul.

Olvasztott libazsírt, ami már nem forró öntünk a pástétom tetejére, ezzel leszigeteljük.
Én ilyenkor még a folyékony libazsírba szórni szoktam egy kevés szárított kakukkfüvet.

Hűtőben tároljuk, legalább egy pár órát jó ha áll, hogy összeérjenek az ízek.

Igazából nem tudom meddig áll el "bontatlanul", nálunk egy hétnél tovább esély nem volt, hogy maradjon belőle. Akkor még teljesen jó volt. Ha megbontjuk azért egy két napon belül inkább együk meg.:)

Pirítóssal, sima kenyérrel, magába kanalazva :), sőt, a legutóbbi ajándékozott, fasírtra kenegette (és tényleg finom volt vele:))), ehetjük ahogy kedvünk tartja.