Lassan szàll a szürke és a kék még
lassabban szivàrog àt az égen,
homàlyban àll az erdő s minden àg
puhàn mozog, úgy mint a vízfenéken.
A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magàba fal
s a dúdoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét làbaival.
Harsàny fürtökben lóg a fény s a tàj
sok àg-bogàn ökörnyàl lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidàm és egyszerre lenge lesz,
nedves fején a nappal tàncba kezd
s a réten nem jöhet most senki àt;
ezüst halakat viràgzik a tó
és az éles hangú reggel így kiàlt:
halihó ha-hó ha-hó halihó!
Radnóti Miklós
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése