Medvehagyma só

Újabb fűszersó, a rákattanásban. A színe ennek is olyan, hogy már csak ránézni is gyönyörűség. :)


Hozzávalók:

• 1 csokor medvehagyma
• 50 dkg nagy szemű tengeri só

A medvehagymát leöblítjük és konyharuhára téve hagyjuk száradni. A szárakat levágjuk és két-három mm-es darabokra aprítjuk. A leveleket is vágjuk nagyobb darabokra. Késes robotgépben fölaprítjuk, már majdnem pépes állagúra, hozzá adjuk a sót és együtt is átpörgetjük.

Sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük és 50 C-on, fakanállal kitámasztott sütőben szárítjuk, villával néha átkeverve, kb. két órán át. Akkor jó, ha már sehol nem érezzük nedvesnek.

Befőttes üvegbe téve, celofánnal lekötve tökéletesen eltartható. A celofános megoldás nálam jobban bevált, mint a csavaros kupak, így nem áll össze a só.

A borsőrlő erősen bővíti a felhasználhatósági körét. :)

Vörösboros só

Ugye mennyire szép? Lehet csak én vagyok annyira elvetemült, hogy képes vagyok egy ilyen gyönyörű gasztro cuccba beleszeretni első látásra...és azonnal nekifutni, hogy nekem ilyen kell....de gyanítom nem én vagyok az egyetlen...:) Bár azt is gyanítom vannak olyan emberek, akik nem simogatnak kelt tésztát mikor egy gyönyörű érintésű csoda lett belőle és a legritkább esetben dícsérik, beszélnek hozzá és simogatják meg, hogy milyen szép lettél....:) ....de aki csinál ilyet az tudja miről beszélek ....:D És azok az emberek ugyanolyan szerelmet fognak érezni mikor meglátják ezt a burgundi színekben játszó csodát...:)

A megláttam....el kell készítenem érzés után, rögtön el is készítettem....van egy olyan hülye tulajdonságom, hogy ha valamit a fejembe veszek, akkor az azonnal kell. Ezért a sóért még a sógorom is a boltba zavartam, hogy szerezzen nekem nagyszemű sót.

A másik hülye tulajdonságom, ha elfogy a most azonnal mindent bele lelkesedés...simán képes vagyok évekre parkoló pályára tenni a dolgokat. Akkor mikor elkészítettem, karácsonyra el is láttam pár szívemnek kedves embert vele...a visszajelzésekből nyilvánvaló lett, hogy kb. annyi mindenre használták mint én...:) ....semmire...

Aztán egyszer csak jött a megvilágosodás... borsörlőbe tettem...azóta nagyon fogy itthon...a gyerekek teljesen beleszerettek...ez  a só őrölve már járt mindenhol...zsíroskenyéren...gulyáslevesben...pácokban....

.....szóval legközelebb, rutinosan borsőrlőben fogom ajándékozni....:D

A receptet a Street Kitchen-ről van.

Hozzávalók:

• 1 üveg jó minőségű száraz vörösbor
• 50 dkg nagy szemű tengeri só

 A vörösbort lábasba öntve alacsony lángon addig hevítjük, míg kb. 1 dl-re vissza nem redukáljuk.
Kihűtjük majd hozzáadjuk a sót, alaposan összekeverjük és sütőpapíros tepsire téve szoba hőmérsékleten, többször átkeverve, egy két nap alatt megszárítjuk.

Száríthatjuk sütőben is 50 C-on, résnyire támasztott sütőajtóval.

Ha teljesen kiszáradt, celofánnal fedett befőttesüvegekben tárolhatjuk.
Két év után is ugyanolyan a zamata. :)

Húsvét....sok szempontból máshogy....

http://mezeskalacskonyha.blogspot.com/2011/04/makos-dios-kalacs-avagy-vissza.html

Ez a húsvét most más....több szempontból is....Több mint egy éve nem írtam...megvolt az oka...régóta azt érzem már, nem tudok írni ide...más lett az élet...más minden...már nem arról szól, mint amiért régen létrehoztam....hazugságnak tűntek a receptek, amiket mosolyogva felteszek...mert más lett az életünk...ezért szinte csak Józsiról írtam, mert az igaz volt....más lett minden...négy éve változik... októberben végleges szintre lépett...már nincs Mr. Mézekalács és Mrs. Mézeskalács....sokáig gondolkodtam, írjak e még ide egyáltalán....de hiányzik!...fogok írni....még azt próbálom kitalálni, hogy hogy tudnám átírni a blog bemutatkozó szövegét, hogy magában foglalja mi volt régen és mi van ma...na mindegy ezt még majd rágom...:) Nincs fényképező gépem, a telefonom képeivel nem mindig vagyok megelégedve...ezért nem tettem föl sok dolgot, amit szerettem volna. De tényleg hiányzik, hogy itt legyek....Majd kialakul...:)

Tegnap mákos diós kalácsot sütöttem. A gyökerek után szabadon...húsvétkor szigorúan kalács formájában, nem beigliben. Sokat gondolkoztam megsüssem e egyáltalán....A három gyerekemből a legnagyobb a barátjánál, mi pedig a két kicsivel soha nem eszünk meg ennyit....de annyira hozzá tartozik a húsvéthoz....akkor szeretek sütni, ha megtudtam osztani a családommal...anyuékkal, a keresztlányomékkal....."volt" Mr. Mézeskalács, horgászni indult...a sógorommal....Reggel felkelve arra jutottam, megsütöm most...jusson belőle anyuéknak, a keresztlányoméknak....Hát életemben nem bőgtem ennyit illatok miatt....Akárhányszor bementem  a konyhába megnézni a kalácsot, potyogott a könnyem....mert ismerős illat volt...olyan illat, amit a szeretteimmel együtt szoktam átélni....Egy tizen éve az életemhez tartozó illatból egy most "egyedül" élem át illattá vált minden....Minden felfordult és minden keresi a helyét.....egy dolog biztos....ha békére vágyom...ez megnyugtat...egyébként meg majd lesz ami lesz...amit a Jóisten kijelöl nekünk....