Szárított narancskarika

Éva kérdezte tőlem, hogyan készítem a szárított narancskarikát. Ha nem teszi fel ezt a kérdést eszembe sem jut bejegyzést írni róla. Így viszont az is eszembe jutott, hogy én hogy örültem volna, ha évekkel ezelőtt valaki megosztja velem a titkot.
Jó pár tepsinyi szénné égetett narancsot megspórolhattam volna magamnak:)

A narancskarikát lehet sütőben is szárítani, viszont ehhez a mezei sütő egyáltalán nem alkalmas. Legalább is az enyém biztosan nem. Tepsiben, sütőpapírra sorakoztatva a felszeletelt narancsokat 50-60 C-on!!! lehet szép lassan, az ajtót néha rányitva, zörgősre szárítani.
Az én sima gázsütőm viszont legalacsonyabb hőmérsékletként is legfeljebb 150 C-ot tud produkálni, úgyhogy még nyitott ajtóval is szétégettem őket. Na meg lássuk be a sütő több órán keresztül való járatása, nem épp költségkímélő módszer.
Aztán van még az aszalógép, ami nagyszerű megoldás, de nekem sajnos nincsen(pedig nagyon szeretnék).

A megoldás ami nekem száz százalékosan bevált, pofon egyszerű, csak a fűtésszezon kell hozzá.

A narancsokat felkarikázzuk, kb fél cm vastagra, és törölközőre fektetjük őket, majd a tetejükre is törölközőt borítunk egy éjszakára. Ez arra szolgál, hogy a nagyja nedvességet leszívja róluk.

Ezután mindössze annyi teendőnk van, hogy a konvektorra, radiátorra sütőpapírt tegyünk, és rájuk pakolgassuk a narancskarikákat.
Naponta megforgatjuk őket, és mikor már zörgősek leszedegetjük és zacskóba, vagy fémdobozba rakjuk tárolásra.
Változó, hogy mennyi idő alatt száradnak ki teljesen, ez nagyban függ a fűtés intenzitásától, a narancs nedvességtartalmától, de max egy hét alatt mindenképpen készen van.

Arra azért érdemes vigyázni, hogy ha nagyon feltekerjük a fűtést megperkálódhatnak a karikáink, ezért olyankor inkább szedegessük le őket és később tegyük vissza.

Én évente mindig újakat szoktam csinálni, mert a frisseknek olyan szép természetes színe van, míg a tavalyiak eléggé megbarnulnak állásukban.