Mákos, diós kalács (alias bejgli)

Idén egy teljesen új dologra ragadtattam magam. Lefagyasztottam a kész kalácsot. Nálam mindig problémát jelent, hogy hiába imádok készülődni a karácsonyra és sütögetni, viszont akárhogy is osztom be az időmet a szenteste előtti egy két nap eszméletlen sűrű. Én pedig a 24-ét (egy-két agyon gürizett, végig idegeskedett szenteste után) csak úgy tudom elképzelni, hogy semmi rohanás és idegeskedés, csak a legszükségesebb  dolgokat csinálom és a legtöbb időt a családdal töltöm, nem a konyhában. Ettől függetlenül persze nálunk is pazar vacsora van, csak a könnyen kivitelezhető fajtából.

A mákos, diós kalács nálunk elmaradhatatlan, viszont nekünk frissen az igazi, és kár tagadni, azért egy kicsit időigényes az elkészítése. Hagyománnyá vált nálunk, hogy anyuéknak és keresztapunak is én sütöm a kalácsot. Tehát minimum három tepsi elkészítése vár rám minden karácsonykor.
Ezek után talán nem meglepő, hogy mikor itt olvastam Juhász Andrea vendégposztját az ételek fagyasztásáról akkor az igencsak felkeltette az érdeklődésemet.

Világ életemben elég szkeptikusan álltam az ilyen kaják fagyasztásához, de amióta félretéve az ellenszenvemet kipróbáltam a fagyasztott kenyeret be kellett látnom, hogy az tényleg olyan mintha friss lenne. (Pedig soha nem hittem volna el.)
Miután Andrea megnyugtatott, hogy a kész bejgli is tuti jó lesz fagyasztva, úgy döntöttem egy életem egy halálom, kipróbálom.

A recept ugyan az minden évben.

Mákos, diós kalács

Hozzávalók (4 rúdhoz)

- 67 dkg liszt

- 12 dkg porcukor

- 10 dkg zsír

- 13 dkg margarin

- 1,4 dl tej

- 2 dkg élsztő

- 1 csipet só

- 1 tk cukor

- 1nagyobb vagy 2 kisebb tojás

Töltelék

Mákos

- 40 dkg darált mák

- 1 citrom reszelt héja

- 1 tk fahéj

- 5 dkg mazsola

- 1 cs vaníliás cukor

- cukor ízlés szerint

- kb 2,5 dl tej

- sárgabarack lekvár

 Diós

- 40 dkg dió

-1 citrom reszelt héja

- 1 tk fahéj

 - 1 cs vaníliás cukor

- 5 dkg mazsola

- cukor ízlés szerint

- kb 2 dl tej

- egy kevés olvasztott zsír

- 1 tojás a kenéshez

A lisztet a porcukorral, sóval összekeverem és elmorzsolom a margarinnal és a zsírral. A langyos tejbe teszek 1 tk cukrot és felfuttatom benne az élesztőt.
A lisztet összegyúrom a tojással és a felfuttatott élesztővel. Ha túl keménynek találom a tésztát, egy kis tejjel lazítok rajta.
Letakarva, hűtőben pihentetem 2-3 órát.

A mazsolát beáztatom meleg vízbe, majd leszűröm.
Míg a tészta pihen elkészítem a töltelékeket, hogy legyen ideje teljesen kihűlni.
A mákoshoz a baracklekvár kivételével minden hozzávalót összekeverek a , cukor mennyiséget azért nem írok, mert szerintem annyira változó, hogy ki mennyire szereti édesen. A gázon kevergetve összeforralom, ha szükség van rá még öntünk hozzá tejet. Az a jó ha könnyen kenhető, azt azért vegyük figyelembe, hogy hűlés alatt még sűrűsödik.
Ugyanezt megcsinálom a dióssal is, az kevesebb tejet szokott felvenni, mint a mákos.

A tésztát négyfelé veszem és egyenként téglalappá nyújtom őket. Dédimamám mindig alkalmazott módszere volt, hogy minden kinyújtott lapot megkent olvasztott zsírral. Azt mondta ettől sokáig puha marad a kalács. Én is mindig így csinálom.
A mákos kalácsnál a zsír után kevés sárgabaracklekvárt is kenek a tésztára és utána kenem rá a mák felét. A két rövidebb oldalát egy ujjnyira behajtom és a hosszabb oldalától lazán feltekerem.
Ugyanezt megismétlem a másik mákos rúddal is.

A diós ugyanígy készül, csak nem teszünk rá baracklekvárt.

Margarinnal kikent tepsibe rámolom a rudakat és először hosszában kenem le őket tojássárgájával. Langyos helyre teszem kelni kb fél órára. Ezután tojásfehérjével is lekenem, csak keresztben és még tíz percet pihentetem. Ez a kenési módszer Szepytől származik és teljesen beválik. Fogpiszkálóval, villával megszurkálom őket "koppanásig".
Előmelegített sütőben mérsékelt tűzön (kb 170-180 C-on) kb 40 perc alatt készre sülnek.

Néha kireped, néha nem. Általában csak a szélsőkkel szokott gond lenni. Engem viszont egy picit sem zavar, mikor az ember felszeleteli, szinte alig lehet észrevenni.
Miután kihűltek külön-külön alufóliába csomagolom a rudakat, Andrea szerint ez nagyon fontos. Én úgy gondolom erre azért van szükség, hogy ne vegye át a többi fagyasztott dolog szagát. Az alufóliázás után beleteszem őket egy zacskóba és berámolom a fagyasztóba. Ha fel szeretnénk használni őket, csak kivesszük és hagyjuk felengedni.
Jelenleg nálam a fagyiban várják a karácsonyt. Én pedig azt várom kíváncsian, hogy milyenek lesznek felengedve. Kóstolás után tudósítok.:)

A kóstolás megtörtént.
Az íze tényleg teljesen ugyanolyan volt, mint fagyasztás előtt, talán csak egy kicsit lágyabb lett az állaga. Két nap után szikkadt meg olyanra, mint a fagyasztás előtt volt.

Nagy előnye volt, hogy a karácsony előtti kapkodást ki tudtam védeni vele.

Legközelebb azonban mégis maradok a frissen készültnél. Nem azért mert bármi baj volna a fagyasztottal, hanem a hangulat miatt.
Rájöttem, hogy számomra igenis úgy az igazi a karácsony, ha a diós mákos kalács előtte készül el egy két nappal:)