Március végén készítettem el az ibolyás cukrot. Akkor még nem igazán tudtam, pontosan mit is várjak tőle. Azóta figyelgetem, hogyan változik a művem az üvegben. A tapasztaltaknak köszönhetően kiegészültek a tudástáram az ibolyás cukorral kapcsolatban. Így ezt most megosztom veletek és természetesen hozzácsatolom az eredeti bejegyzéshez is.
Tapasztalatok néhány hét távlatából:
- A cukor a szirmoktól minimális szinten mindenképpen nyirkos lesz. Ezt a nedvességet az idő megoldja, nekem a lezárt üvegben bő két és fél hét után, szinte teljesen kiszáradt.
- Én ledaráltam a cukrot a szirmokkal együtt kávédarálóval, egy hét után. Nem daráltam porrá, minimálisan szemcsés maradt. Elbűvölőek voltak benne a lila pöttyök, viszont mostanra ezek tényleg teljesen kifakultak. Most már nem nyújtanak olyan esztétikai élményt, inkább koszos hatást keltenek:) Úgyhogy legközelebb valószínűleg mégis inkább kiszitálom a szirmokat a cukorból, és nem darálom le vele.
- Ahogy telik az idő, tényleg egyre intenzívebb lesz az aromája, ezért érdemes hagyni állni. Ne számítsunk nagyon erőteljes ibolya ízre, inkább kellemes ibolya aromára.
a végeredmény
A tapasztalatok tükrében úgy gondolom, hogy érdemes volt elkészíteni és jövőre mindenképpen újragyártom!:)
Látványra tényleg nagyon kopott le, de íze biztos finom bár még sosem ettem
VálaszTörlésÉn is ugyanezt tapasztaltam mint te, nálam még mindig érlrlődik, bár két kanállal felhasználtam a szufléhoz, de ott nem nagyon érzett az íze, mivel a csoki elnyomta.
VálaszTörlésÉn is készítettem 2 dl-nyit, ugyanezt tapasztaltam mint te, összességében azért érdemes csinálni, mert az aroma csodálatosan finom:-)))
VálaszTörlésírígylem az ügyességedet, a türelmedet, a tehetségedet
VálaszTörlésKár, hogy nem marad meg a lilás színe a szirmoknak.A kezdet az nagyon csodás.
VálaszTörlés