2013. április 14., vasárnap

Piramis




Még ezer évvel ezelőtt elmaradhatatlan része volt a húsvétjainknak, aztán valahogy elkopott a hagyomány. Idén elővettem keresztanyám receptgyűjteményéből. Hirtelen felindulásból, ezért be is vásároltam hozzá egy csomag darált kekszet, otthon a recept nézegetése közben aztán szembesültem vele, hogy nem is kell bele:)
Az eredeti receptben nyers tojással kellene összefogni a tésztát, ezt én inkább vajra váltottam, pont ezért a tölteléket is kihagytam belőle. Szerettük!:)

Piramis

Hozzávalók

  • 30 dkg darált dió
  • 20 dkg porcukor
  • 4 dkg cukrozatlan kakaó (szerintem a holland a legjobb)
  • 10 dkg vaj (nem margarin)
  • 3 cl rum (gyerek esetén nyugodtan kihagyhatjuk vagy rumaromával helyettesíthetjük, akkor kevesebb kell)
Az alapanyagokat összegyúrjuk és fóliába csomagolva hűtőbe tesszük legalább 2 órára. Porcukorral meghintett piramisformába (pl. ilyenbe) nyomkodjuk, majd óvatosan lefejtük róla. Állítólag citromfacsaró belsejébe nyomkodva is működik, csak akkor kúp alakja lesz, nekem piramisként jobban tetszik. Aki szeretné nyugodtan borítsa egy-egy kerek kekszre, én csak így egyszerűen "csupaszon" hagytam az alját.
Rámoljuk tányérra és szórjuk meg porcukorral.


2013. április 8., hétfő

"Dagonyázó malac torta"- 10 éves lett a nagycsaj





Mikor megláttuk a Facebookon ezt a tortát, egyöntetűen az összes gyerekem odáig meg vissza volt. A legnagyobbik nyert, mivelhogy neki volt leghamarabb a szülinapja:)
A mai napig imádom ezt a tortát, mindig mosolyognom kell, ha ránézek és a legfontosabb, hogy a gyerkőnél is teljes volt a sikere:)

2013. március 21., csütörtök

Na mit mutatok?????:)


Pontosan egy évvel és két nappal azután, hogy hazahoztuk Zellát és Cakkost a két barit, állandó állatállományunk két oszlopos tagját, megszületett Zella és Barnabás "szerelmének" gyümölcse Füles:)


Annyira nagyon szerettük, volna hogy szülessenek ilyen aprólékok és mégis olyan misztikum számba ment már maga az elképzelés, hogy saját különbejáratú barink legyen, hogy néha még most sem hiszem el, hogy tényleg itt ugrál.

Kb. 1 hónapja gyanítottuk, hogy Zellából anyuka lesz. Egy birkánál kicsit problémás ezt  biztosra venni, mert igen terjedelmes, gyapjas jószág. Egy birka vemhessége 5 hónapig tart. Egyszer valaki azt mondta, hogy hátulról alá kell nyúlni (szebben nem tudtam kifejezni) és kitapintani a tőgyét, ha úgy érezzük, hogy duzzad, akkor minden valószínűség szerint hetek választják el az elléstől. Egy hónappal ezelőtt még éppen érezhető volt, hogy ilyen testrésszel is rendelkezik, ezután minden héten nagyobb és nagyobb lett.

Mígnem március 16-án reggel már ott állt a járdán az anyja mellett Ő. Naná hogy a négy napra visszatért tél közepét találta a legalkalmasabb pillanatnak:) Igaz legalább már a szél nem üvöltött, de volt már 20 cm hó és iszonyat hideg.




Már az első reggelén bizonyította, hogy életre való bárány lesz. Az agyon szénázott, zárt helyük helyett, az anyja félrevonulva a 20 cm-es hóba ellette, ezután nemsokkal pedig közelebbről is megismerkedett az apjával. Na akkor mondjuk kihagyott a szívem néhány ütemet. Barnabás alapjáraton teljesen békés kos, viszont enni azt szeret és nem igazán díjazza, ha közben zavarják. Füles pedig mellé kóválygott abrakolás közben, a következő pillanatban már csak azt láttam, hogy lendít egyet a fején és a pici bari a levegőben úszva két méterrel arrébb nyekkent a földön. Na itt a kemény mínuszok ellenére is egy pillanat alatt leizzadtam. Szerencsére az ijedtségen kívül semmi baja nem lett. Csak úgy tájékoztató jelleggel megmutatom mekkora szarvakkal rendelkezik az apuka.


Ezután villámgyorsan megpróbáltam különválasztani Zellát meg Fülest a másik kettőtől (persze Mr. Mézeskalács pont most volt délelőttös). A szétszortírozás sikerrel járt, csak pont az ellenkező helyen voltak, mint kellett volna lenniük.
Telefonos segélykérést követően megérkezett Laci. Az árpa csáberejét kihasználva átcsoportosítottuk a birkákat. Köszi Laci, nélküled nem ment volna!:)

Az azóta eltelt pár napban Füles szerintem "nagyon" sokat nőtt. Igazi kis ugrabugra kis birka lett. A képek még az első délelőttjén készültek.

Zella nagyon jó anyuka, ügyesen szoptat és Mr. Mézeskalács szerint olyan felnőttes lett:) Hiába az anyaság ezzel jár.


Cakkos nem díjazza annyira, ha fogdossák ezért őt nem is tudjuk olyan gyakran nézni. Nála egyenlőre még nem tudni, hogy lesz e bárány, ha igen akkor még biztosan van idő, mert még nem tőgyesedik. Azért erőteljesen reménykedünk, mert akkora mint egy hordó.


2013. március 5., kedd

Sós rúd





Ez amolyan igazi minimalista sós rúd, viszont az íze az teljességgel maximális:) Villámgyorsan össze lehet gyúrni, alig kell hozzá alapanyag, pihentetni sem kell, bár ha akarjuk nyugodtan begyúrhatjuk előző este is, hűtőben nyugodtan elvan. Mr. Mézeskalácsnak is igen bejött. Indítványozta, hogy legközelebb kipróbálhatnánk valamilyen zöldfűszerrel is gazdagítani, megfontolandó az ötlet:)

Sós rúd

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 25 dkg zsír
  • 10 dkg reszelt trappista sajt
  • 1 mk. só
  • kb. 1 dl tejföl 
A lisztbe belekeverjük a sót és a reszelt sajtot, majd elmorzsoljuk a zsírral, annyi tejfölt gyúrunk bele, hogy rugalmas tésztát kapjunk, ami nem ragad.

Körülbelül 3 mm vastagra kinyújtjuk és derelyecifrázóval hosszúkás csíkokra vágjuk. Zsírral enyhén kikent tepsiben 190 C-ra előmelegített sütőben addig sütjük míg szépen meg nem színesedik és kb. 15 perc, de sütője válogatja. Várjuk meg hogy langyosra hűljön és úgy szedjük ki a tepsiből egy lapáttal, mert melegen igen könnyen törik.

Dobozban több napig eltartható. Nekem három gáztepsivel lett belőle. Darabszámot senki ne kérdezzen, mert nem lehetett köztük két egyforma méretet találni:)

2013. március 1., péntek

Sós kalács



Tavaly láttam 4Gyereknél ezt a kalácsot és még rögtön azon melegében el is készítettem húsvétra, csak aztán valahogy elfelejtődött és ide már nem került fel. Pedig nálunk enélkül a kalács nélkül ezután nincsen húsvét:) Eszméletlenül finom, olyan puha mint az álom és valami hihetetlen jó kiegészítője a füstölt sonkának.
Az eredeti receptet a Főzök-sütök-mosogatok blogon találjátok.

Ezer hála és köszönet a receptért 4Gyerek!:)

Sós kalács

Hozzávalók:

  • 60 dkg liszt
  • 2 dl tej
  • 1 dl tejszín (én tejet használtam helyette)
  • 2 tojás
  • 3 dkg élesztő
  • 2 tk. só
  • 1 tk. cukor
  • 5+5 dkg olvasztott vaj
A langyos tejben elkeverjük a cukrot és felfuttatjuk benne az élesztőt. Hozzáadjuk a lisztet, sót, tojást és rugalmas tésztává dagasztjuk. Jó alaposan. Akinek van kenyérsütője az használja a dagasztó funkcióját én mindig azt szoktam, sokkal kitartóbb, mint én vagyok:) A dagasztás közben adjuk hozzá az 5 dkg olvasztott vajat.
Letakarva hagyjuk duplájára kelni.
Nyújtsuk fél ujjnyi vastagra, majd vágjuk kb. 9X7 cm-es négyzetekre.

Egy dobozformát béleljünk ki sütőpapírral. 
A tésztadarabok egyik felét kenjük meg olvasztott vajjal és élére állítva rakosgassuk a formába, míg meg nem töltjük vele.
Letakarva kelesszük 45 percig.



Előmelegített sütőben 200 C-on süssük 30-35 percig. Ha túlságosan pirulna a teteje, borítsunk rá sütőpapírt, alufóliát.

Ha megsült emeljük ki a formából, hogy ne izzadjon be, rácson hagyjuk kihűlni. 
A szeleteket gyönyörűen le lehet választani egymásról, a kést nyugodtan elfelejthetjük.

Tényleg mindenkinek ajánlom, nagyon finom.

2013. február 26., kedd

Méteres - Blogkóstoló 7.


Jelenleg a Blogkóstoló 7.fordulója zajlik, a házigazdája pedig Vikvi a B&B: Anyuci készítenél blog szerzője, Ebben a fordulóban nekem Mary konyhája jutott. Mikor megtörténik a blogok összesorsolása mindig hatalmas izgalommal fogok hozzá a receptek böngészéséhez, régebben is mondtam már, de számomra olyan mint karácsonykor az ajándékok bontogatása.

Nagyon sokáig nézegettem Marianna szebbnél szebb kenyereit, de aztán csak nem mertem nekifogni. A kenyérsütés egyenlőre még misztikum számba megy nálam, de ami késik az nem múlik.
Végül aztán számomra majdnem ugyanannyira misztikus kategóriába tartozó süteményt választottam, a méterest.

Fel volt adva a lecke, de aztán meglepően könnyen ment. Jó nem készíteném minden héten, de minimális anyagköltséggel, igen bő mennyiségű és nagyon finom süti a végeredmény.
Marianna köszönöm, hogy hozzásegítettél egy korlátom ledöntéséhez!
Marianna jelezte, hogy a hat tojással kevésnek bizonyult a tészta, ezért én már a nyolc tojásos verzióval futottam neki. Mifelénk két féle krémmel készült a méteres ezért én is így csináltam, és ehhez a dupla adag pudinghoz adtam annyi cukrot, és vajat mint az eredeti receptben. A mi családunk nem rajong a túl édes vajas krémekért.

Méteres

Hozzávalók:
Tészta

  • 8 db tojás
  • 40 dkg cukor
  • 40 dkg liszt
  • 1 cs sütőpor
  • 1,5 dl olaj
  • 2,2 dl víz
  • 2 ek. kakakó

Krém

  • 1 cs puncs ízű főzős pudingpor
  • 1 cs vanília ízű főzős pudingpor
  • 16 dkg cukor
  • 6 dl tej
  • 25 dkg vaj
  • 2 ek. rum
Csokimáz
  • 20 dkg étcsoki
  • 3 ek. olaj
Annak akinek van két egyforma őzgerinc formája lényegesen egyszerűbb az élet Az keverje ki egyszerre a tésztát, töltse meg a margarinnal alaposan kikent és kilisztezett formát a tészta felével, majd a maradékba keverje el a kakaót és tegyen még hozzá 0,5 dl vizet, majd töltse a másik formába és sülhet egyszerre. 

Akinek nincs két formája az se csüggedjen, készítse el egymás után  a két piskótát. 
Először készítsük el a világos piskótát. A tészta hozzávalóinak felét vegyük hozzá. A tojásokat válasszuk ketté, a fehérjét verjük habbá. A sárgáját keverjük össze a cukorral, olajjal, vízzel, majd szitáljuk bele a sütőporral elkevert lisztet, habverővel keverjük alaposan össze, majd óvatosan forgassuk bele a tojáshabot.
Alaposan kenjük ki margarinnal a formát és lisztezzük ki. Töltsük tele a tésztával és 190 C-ra előmelegített sütőben süssük kb. 50 percig. Tűpróbával ellenőrizzük. Ha sütés közben nagyon pirulna a teteje, takarjuk le alufóliával. 

Fordítsuk rácsra, óvatosan emeljük le róla a formát és hagyjuk teljesen kihűlni.
A kakaós piskótát ugyanígy készítsük el, csak a liszt mennyiségéből vegyünk ki 2 ek-al és tegyünk a helyére kakaót.

A krémhez a tegyük föl melegedni a tejet, egy keveset tegyünk félre, hogy ki tudjuk keverni benne a vanília pudingot. A tejhez adjuk hozzá a cukrot, majd ha már meleg öntsük hozzá a kevés tejben feloldott pudingport, állandó kevergetés mellett sűrítsük be. Hagyjuk kihűlni. Ugyanígy készítsük el a puncsos pudingot is.
Hagyjuk őket teljesen kihűlni.

A 12,5 dkg puha vajat habverővel alaposan habosítsuk ki a vaníliás pudinggal. Ugyanígy járjunk el a punccsal is, csak ahhoz adjuk még hozzá a rumot.


A piskótákat a bordák mentén szeleteljük föl egy éles késsel



A szeleteket rétegezzük felváltva a krémekkel. Folyamatosan tapasztgassuk hozzá az újabb és újabb szeleteket, míg a felét el nem használjuk. Egy fóliával letakart tálcán kezdjük el összeállítani a rudat, mert később már nem fogjuk tudni felemelni. A fólia lógjon túl a szélein, mert így be tudjuk majd csomagolni vele. Én legközelebb teszek alá sütőpapírt is, mert az nem szakad olyan könnyen vágás közben.


Ha elkészültünk óvatosan a két végétől nyomjuk össze egy kicsit, így jól egymáshoz tapadnak, ezután kenjük át vékonyan egy kis krémmel, így egyenletesebb lesz majd a felszíne a csokizáshoz. Egy sütőpapírcsíkot végighúzva rajta "tökéletesen" el tudjuk simítani a felszínét.

Készítsük el a másik rudat is, csomagoljuk be őket és költöztessük hűtőbe, hogy megdermedjen. Nekem ott töltött egy éjszakát és másnap csokiztam.

Én 20 dkg csokiból csináltam, és nekem el is fogyott rá. Vízgőz fölött olvasszuk meg és keverjük el benne az olajat. Először csurgatósan szerettem volna bevonni, de be kellett látnom, hogy úgy a világ csokija sem lesz hozzá elég, ezért egy kenőecsettel vittem föl rá végül. Meglepően egyenletes lett az végeredmény.

Dermedésig újra hidegre költöztettem ezután meleg vízbe mártogatott késsel ferdén (állítólag 45 fokban kell vágni) felszeleteltem.

Az egész családot elláttam vele, olyan kiadós lett, és egyöntetűen mindenki véleménye szerint nagyon finom.
Köszönöm szépen Annamária!:)

2013. február 25., hétfő

Ilyen éppen még nem volt:)







Azért akad háziállat ami nem fordult még meg a portánkon, viszont a számuk csütörtök óta csökkent. Malacunk már van:) Két gyönyörű vietnámi csüngőhasú malacka.
Mióta megvettük a szomszéd kertet 1600 m2-el bővültek a lehetőségeink ami a telkünk eredeti méretét nézve őrülten nagy bővülést jelent:) Kinyílt előttünk a világ.

Ha mi a fejünkbe veszünk egy állatot azt nem igen lehet onnan kiverni:) Meghallgattuk a pesszimista véleményeket amik arról szóltak hogy semmire sem való, semmi húsa nincs, kicsi lesz ha felnő, szökik, olyan mint egy játékmalac.
A mi fejünkben ez a malac, aranyos, szerethető, jópofa, nagyon finom a húsa (legalábbis azt mondták), jól bírja a szabad létformát, közel sem igényel annyi táplálékot, mint a nagy malackák és nem mellesleg a méretéből kifolyólag én nem rettegek tőle:) Tehenünk például biztosan soha nem lesz....sem lovunk:)

Egy a lényeg akartuk őket...nagyon. Ezért képesek voltunk elindulni értük egy 70 km-re lévő városba.
Az eredeti felállás szerint 6 hetes malackákért igyekeztünk, aztán útközben kiderült, hogy már 14 hetesek. Na nem, ilyen gyorsan azért nem nőnek, egyszerűen csak egy még decemberben feladott hirdetést frissített a hirdetési oldal:) Viszont volt még négy eladó malacka. Veszett fejvakarásba kezdtünk, hogy ugyan milyen méretekkel rendelkezhet két ilyen idős malac, erős volt bennünk a gyanú, hogy a bekészített zöldséges ládába nem feltétlen fogjuk tudni őket beszuszakolni:)
Nem mellesleg így az áruk is megugrott egy kicsit, bár legalább már ki voltak herélve.
Azt hiszem mondanom sem kell, hogy rekord idő alatt sikerült meggyőzni magunkat, arról, hogy persze, hogy kellenek. Így legalább pont jó időben fogják majd elérni az egy éves kort, nem mellesleg már nem kell annyira óvni őket a hidegtől. Bár a jelen felállás szerint, az előzőleg megvásárolt indítótáp létjogosultsága erősen megkérdőjeleződött...by by 3500 forint:)

Azért bepróbálkoztunk a zöldséges ládával egy malac tökéletesen elfért benne, teljes 1 másodpercébe került volna kiugrania belőle, ennek azért nem szándékoztunk esélyt adni:) Maradt a zsákba malac.

Mikor visszaértünk anyósomékhoz, összeszedni a gyerekeket enyhe szívsokkot kaptam, mikor apósom kijelentette a csomagtartóban található két zsák paskolgatása közben, hogy az egyik megdöglött mert nem mozog. Még jó, hogy volt lyuk a zsákon és láttuk, hogy pislog:) Kiterült mint, egy lepény és "ha nem mozdulok, biztos nem is látszom" módszer alkalmazásával próbált észrevétlen maradni.


Sikerült két teljesen különböző személyiségű malackát hazahozni. De mint a fönt látható képen megfigyelhető, a különböző személyiségük ellenére is egységes utálattal  néztek ránk eleinte:)


Lapka, a fekete malacka sokkal közvetlenebb, barátkozóbb és sokkal, de sokkal nyugodtabb. Ő volt a lepény a zsákban.


Szegény Rafiról nem mondhatnám, hogy sikerült túl előnyös fényképeket készítenem, mindegyiken olyan undoknak látszik, pedig nem ilyen a pofija, ő is nagyon édes. Viszont korántsem nyugis:)

Az egyik oldalon azt olvastam, hogy a Vietnámi malackák helyét lehetőleg úgy alakítsuk ki, hogy ne nagyon kelljen fellépkedniük, lépcsőzniük, mert azt nem szeretik. Hát aki ezt írta biztosan nem egyeztette a mi Rafinkkal, aki a legnagyobb lelki nyugalommal felmászott az ideiglenes óljuk tetejére az alacsonyabbik oldalon, felsétált a legmagasabb pontjáig és nemes egyszerűséggel levetette magát cirka 170 cm-es magasságból.

Szotyi a törpetacsink, minden egyes új állat érkezésekor teljesen begőzöl, hiperaktív lesz, elfelejti a szabályokat és megpróbál minél közelebb kerülni hozzánk, gondolom félti a családban elfoglalt helyét. Ilyenkor egy pillanatra sem hagyhatjuk nyitva a bejárati ajtót, mert rögtön beront, holott normál esetben tökéletesen tisztában van vele, hogy nem teheti be a lábát a lakásba e mellett pedig iszonyatosan kíváncsi az új szerzetekre. Aztán egy idő után megszokja őket. Na ehhez a ponthoz azért több idő kell, mint ami most eltelt.
Úgyhogy mikor megérkezett derült égből Rafi, hallgathatta az egész falu, ahogy a kutya ugat, mint a nemnormális, de legalább így mi is hallottuk, hogy valami nem kerek. Ha nem lettem volna iszonyat ideges még röhögtem is volna ahogy Szotyi teszteli az ismeretlen szerzetet, közelebb közelebb, ugrálva, aztán pedig vissza. Mindeközben persze fülszaggatóan ugatott és megpróbálta megcsipkedni a hátsó lábát. Na rövid úton a póráz végén találta magát.

Nem tudom ki próbált már meg Vietnámi malacot megfogni, aki ilyesmire akarja adni a fejét kösse föl a gatyáját, mert rohadt fürgék. Egyesítettük erőinket Mr. Mézeskaláccsal, de még így is csak egyszer jutottunk oda, hogy sikerült rátennie a kezét, na akkor a kutya üvöltéséhez betársult a malac dobhártyaszaggató visítása is. Elszórakoztattuk a falut szombat délután, na. Végül úgy döntöttünk, hogy megfogásra reális esély éjfél előtt nincs, ezért gyorsan összeütöttünk nekik egy karámot és betereltük (na ez sem volt egyszerű:).
Végül Lapka is átköltözött ölbe malacként, érdekes módon ő szinte meg sem nyikkant közben.

Terveink szerint a kert hátsó részén fognak osztozni a birkákkal, ha végre már nem lesz térdig érő sár, hogy embernek való körülmények között lehessen megcsinálni a helyüket. És persze, ha már ki lesz húzva a villanypásztor, mert ezután a szuper malacos produkció után csak úgy vagyok hajlandó eltenni őket a szemem elől, ha bombabiztos elkerítettség veszi őket körbe.



2013. február 4., hétfő

Mézes-fűszeres mustár házilag


Még karácsonyra készült, gasztroajándéknak. A Kifli és levendula blogon találkoztam össze a recepttel. Ezer köszönet érte Levendulalánynak.

Mustár rajongóknak kötelező, azoknak pedig akik nem szeretik a mustárt, azért kötelező, mert ettől biztosan megváltozik a véleményük:) Köszönő viszonyban sincs a bolti ízével, teljesen más karaktert képzeljünk el, engem leginkább az angol mustárra emlékeztet.
Az eredeti recepthez képest én egy kicsit kevesebb mézet tettem bele, érdemes kóstolgatni készítés közben és saját ízlésünkre formálni.
Eleve háromszoros adaggal indítottam, így kaptam végeredménynek két kisebb üveg mustárt (kb. 2 dl volt egy). Szerintem ilyen mennyiséggel egész nyugodtan neki lehet indulni, nem fog a nyakunkon maradni:)

Mézes-fűszeres mustár házilag

Hozzávalók:

  • 3/4 bögre (2,5 dl űrtartalmú) víz
  • 3/4 bögre egész sárga mustármag
  • 1/2 bögre méz
  • 8-9 ek. almaecet
  • 6 ek. őrölt mustármag
  • 3 tk. só
  • 1/4 tk. őrölt szegfűszeg
Egy kis lásban forraljuk föl a vizet, húzzuk félre, tegyük bele a mustármagot és lefedve hagyjuk állni kb. 1 órát, amíg teljesen magába nem szívja a vizet. Tegyük át turmixgépbe és adjuk hozzá az összes fűszert és a mézet, majd turmixoljuk addig, míg teljesen krémszerű nem lesz.
Tegyük tisztára mosott és mikróban két perc alatt sterilizált üvegekbe.

Hűtőben tároljuk és hagyjuk egy pár napot összeérni az ízeket mielőtt felbontanánk.

Hűtőben kb. 1 hónapig áll el.


2013. január 31., csütörtök

Sós sajttorta




Az én Mr. Mézeskalácsom is januárban ünnepli a születésnapját. A chilis bab tortánál már kiderült, hogy nem igazán rajong az édes tortákért, ezért évről évre igen nagy kihívást jelent megálmodni az Ő tortáit. Idén azt mondta sajttortát szeretne, hát azt kapott. Úgy gondolom lesz még belőle ismétlés:)

Sós sajttorta

Hozzávalók
(18 cm átmérőjű)
  • 22 dkg trappista sajt
  • 6 tojás
  • 7,5 dkg vaj
  • 7,5 dkg liszt
  • 3, 7 dl tej
  • 2 csipet reszelt szerecsendió
 Töltelék
  • 2 nagy doboz tejföl (2x450 g) vagy 50 dkg krémsajt
  • 1 kisebb piros kaliforniai paprika
  • 10 dkg sonka
  • bors
Ha tejföllel készítjük, akkor 24 órával előtte, anélkül hogy a tejfölt összekevernénk (gyűrögessük meg a dobozt, akkor szépen kijön egybe), borítsuk bele egy kendőbe (textilpelenkába), kössük össze a sarkait és lógassuk egy tál fölé. Tegyük hűtőbe. 24 óra múlva gyönyörűen kicsöpög és tökéletesen használhatjuk krémsajtként, ez lényegesen pénztárca barátabb megoldás. Ha nem szeretnénk vele mutyizni, akkor vegyünk sajtkrémet.

Egy gáztepsit és egy 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformát kibélelünk sütőpapírral. A sütőt előmelegítjük 180 C-ra.

A tojásokat kettéválasztjuk.
A vajban világosra pirítjuk a lisztet. Felöntjük a tejjel, hozzáadjuk a lereszelt sajtot és addig kevergetjük míg meg nem olvad.
Lehúzzuk a tűzről belekeverjük a tojássárgájákat, szerecsendiót és sózzuk. Hagyjuk egy kicsit hűlni.

A tojásfehérjét kemény habbá verjük és óvatosan a tojásos masszába keverjük. Kb. 1,5-2 cm magasan a kapcsos tortaformába töltünk belőle, a többit pedig a gáztepsibe öntjük, elsimítjuk.

Nekem nem légkeveréses a sütőm, de egyszerre sütöttem meg, tökéletesen megsültek együtt is.

Kb. 10 perc alatt kész lesz, de azért nézegessük közben, mikor már színesedik és nem ragacsos a teteje, akkor jó lesz.

Hagyjuk kihűlni. A kapcsos formából óvatosan vegyük ki a lapot, majd az összecsukott karikával szúrjunk ki még két lapot a gáztepsiben sütött sajtos lapból. A maradék tésztából szúrhatunk ki sütiszaggatóval különböző formákat a torta díszítéséhez, vagy egyszerűen megehetjük, mert magában is baromi finom:)

A lecsöpögtetett tejfölből vegyünk ki egy keveset, ezzel fogjuk körbekenni a tortát. A maradékot vegyük ketté, az egyik felébe keverjük az apró kockákra vágott sonkát, a másikba a szintén apróra kockázott kaliforniai paprikát (egy keveset tegyünk félre a díszítéshez). Mindkettőt sózzuk, borsozzuk.

Én mindig a tortaformában szoktam összeállítani a tortákat, így egyenletesen dermednek össze.

Az alsó lapon kenjük el a sonkás krémet, borítsuk be egy másik lappal, ezt pedig a paprikás krémmel kenjük meg. Jöhet a felső lap és mehet a torta a hűtőbe kb egy órára dermedni.

Tálalás előtt kenjük körbe a félretett tejföllel és díszítsük kedvünkre.

2013. január 15., kedd

Hello Kittys csokitorta, 4 éves lett a legcseppebb


 Félelmetes belegondolni, hogy már a legkisebb is négy éves. Valahogy észre sem vettem mikor telt el ez a sok idő:) Már jó előre megtervezte milyen tortát szeretne. A Hello Kitty minden egyes verzióban szerepelt, meg a fehér cutormáz is:) Túrót semmiképpen nem akart és azt szerette volna ha "sima" lesz a torta, hogy mindenki meg tudja enni.(A keresztanyja allergiás az apró magvas gyümikre).
A mi tortánkat végül több receptből ollóztam össze. A csokikrém Limarától származik. A piskóta Kiskuktától.

A torta tetején a Hello Kitty egy előre megsütött mézeskalács lapra lett felrajzolva színes cukormázzal. A lapot előtte terülőmázzal vontam be. A máz leírása Mohánál. Miután megszáradt ráfektettem a kinyomtatott mintát, átrajzoltam egy tompa ceruzával. Mikor levettem a minta kontúrja gyönyörűen kirajzolódott a cukormázban. Ezután már csak át kellett rajzolni az írókával és "kiszínezni" a színezett cukormázzal.

Csokitorta

Hozzávalók:
Piskóta (26 cm átmérőjű formához)
  • 20 dkg cukor + 8 dkg a habba
  • 35 dkg liszt
  • 1,5 dl olaj
  • 1,5 dl tej
  • 4 tojás (egyenként 70 g súlyúak)
  • 1 cs sütőpor
  • 3 ek. cukrozatlan kakaópor
Csokikrém
  • 50 dkg  mascarpone
  • 30 dkg étcsoki
  • 10-15 dkg porcukor
  • 4 dl tejszín
 A piskótához a tojásfehérjét majdnem teljesen kemény habbá verjük apránként beleszórjuk a 8 dkg cukrot és addig verjük míg kemény hab nem lesz.
A tojássárgájákat, a cukrot, az olajat és a tejet habverővel összekeverjük. A lisztből kiveszünk 3 evőkanálnyit (így csinálunk helyet a kakaónak:), összekeverjük a sütőporral és a kakaóval. Beleszitáljuk a tojásos keverékbe. Habverővel elkeverjük (bekapcsolás nélkül), ezután a legmagasabb fokozaton keverjük 1,5-2 percig.
Több részletben hozzáadjuk a tojáshabot és kézi habverővel óvatosan összeforgatjuk.

Sütőpapírból a tortaformával megegyező méretű lapot vágunk és az aljába tesszük. A forma oldalával nem csinálunk semmit, így könnyebben tud majd kapaszkodni a tészta.
Beleöntjük a tésztát és körben felhúzgáljuk a forma oldalára, szintén a könnyebb kapaszkodás miatt.

Előmelegített sütőben kb. 170 C-on addig sütjük míg a közepébe szúrt fogpiszkálót szárazon nem tudjuk kihúzni belőle. Ez kb. 30-40 perc. Az első negyedórában ne nyissuk ki a sütőt, mert a piskóta könnyen visszaesik.

Mikor már langyos, vágjuk körbe a formában, majd vegyük ki. Húzzuk le az aljáról a sütőpapírt és rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.

A csokit vízfürdő fölött olvasszuk fel, majd hagyjuk egy kicsit hűlni és keverjük el benne a mascarponét. Adjuk hozzá a porcukrot és kóstolgassuk, ha mi édesebben szeretjük adjunk még hozzá bátran.

A tejszínt verjük kemény habbá, majd a csokikrémhez adva habverővel dolgozzuk össze.

A kihűlt tortalapot vágjuk három lappá és mindegyiket kenjük meg a csokikrémmel. Egy keveset hagyjunk meg, ezzel az oldalát kenjük körbe.

2013. január 7., hétfő

Év záró/nyitó állatságok


A múltkoriban gondoltam végig és igencsak elszégyelltem magam, baromi régen írtam az állatainkról. Most pótolom restanciámat:)


A kacsákat még a nyáron mind egy szálig megettük, jelentem a boltban kapható kacsa köszönőviszonyban sincs az itthon nevelttel (bár gondolom ezzel senkinek nem okoztam túl nagy meglepetést). Eddig nem voltam igazán lenyűgözve a kacsahústól, na ez gyökeresen megváltozott, a mieink nagyon finomak voltak:) Mr. Mézeskalácsnak határozott szándéka tavasszal egy néma kacsa pár beszerzése, és nagy nagy reményeket táplál a szaporodásukkal kapcsolatban. Majd meglátjuk:)


Volt három libánk, amiből egyet levágtunk a nyáron. A libahús már nem volt újdonság, attól már elájultunk tavaly:) Ősz közepén határozottan játszottunk a gondolattal, hogy a maradék kettőt, mivel úgy is párban vannak, "viszonylag szelídek" (legalábbis a tavalyiakhoz képest) meghagyjuk. A dilemmát végül egy róka döntötte el ami reggelre csak pár tollcsomót és egy totál idegsokkos gúnárt hagyott maga után. Gondolkodásra nem volt sok idő, biztosak voltunk benne, hogy éjszaka a róka visszajönne a gúnárért is, nem mellesleg szegény sem érezte volna jól magát így egyedül, ezért még délelőtt ő is a fagyasztóba költözött. Tavasszal jönnek az újabb pici libák:)

A barikák köszönik szépen, jól vannak.


Barnabás kigömbölyödött, visszagyapjasodott és szerintem gyönyörű lett. Simán eszik az ember kezéből, de azért a hirtelen mozdulatokkal csínján kell bánni a közelében, mert hajlamos a rémüldözésre és ez egyet jelent azzal, hogy villámgyorsan nekiszökken a világnak, teljesen kiszámíthatatlan irányban:)



Zella és Cakkos sem apró már:)
Jelenleg ezerrel azon szurkolunk, hogy tavasszal két kis bari bégessen majd mellettük, nagyon szeretnénk, ha sikerülne:)

Legújabb lakóink pedig (az egereket leszámítva).....NYUSZIK!:)



Bármilyen hihetetlen is nevük még nincsen, pedig ők is tartós ittlétre rendezkedtek be nálunk. Szülők lesznek....reméljük:)  A névtelenség oka nagyon egyszerű, a gyerkőknek meg lett ígérve, hogy ők adhatnak nekik nevet, még nem igazán sikerült közös nevezőre jutniuk, ezért mi nem is nagyon erőltetjük a témát, addig is béke van:) A fekete nyuszi fiú, a tarka és a szürkés nyuszi pedig kislány. Nyuszikkal próbálkoztunk már, sajnos annak elég csúnya vége lett. Pontosan abban az évben volt az a rengeteg eső és árvíz, ezért a sok szúnyog miatt mind egy szálig elpusztultak. Ez az "élmény" jó időre elvette a kedvünket a további próbálkozásoktól. Bevallom én még most sem voltam teljesen biztos a dologban, de Mr. Mézeskalács nagyon lelkesen szorgalmazta az ügyet és mire észbe kaptam már itthon volt  a két lány nyuszi:) Bízzunk a legjobbakban, én optimista vagyok:)

Ami pedig a legnagyobb galádság, hogy a hatodik családtagot még soha nem mutattam meg nektek. Annyira hozzá tartozik a hétköznapjainkhoz, hogy fel sem tűnt ez a hiányosság. Fogadjátok, hát szeretettel...

...Szotyit...



...aki ilyen minike volt mikor hozzánk került....

 
...aki mindig a gyerkők nyomában volt...


...aki mindig szeretett a gazdája közelében lenni...

...és aki minden nyáron hatalmas élvezettel okoz szívsokkot a libák között, mikor alkalmat talál, hogy közéjük lógjon....aztán persze behúzott farokkal vinnyog ha a kerítésen keresztül sikerül megcsipkedniük,...

...akinek hatalmas szája van a birkákkal szemben, míg azok szembe nem fordulnak vele, akkor aztán hanyat vágja magát és még akkor sem megy arrébb, ha azok átgyalogolnak rajta...

....akinek rém mulatságos és néhány helyzetben rém idegesítő szokása, hogy ha rászólsz, hogy nem szabad, rögtön a hátára fordul a lábait begöncsöríti és úgy kell arrébb gurigatni az útból, vagy visszahúznod a kapuból, vagy a hónod alá kapni, hogy kipaterold a konyhából, ahova a dörgés, tűzijáték, vendég (olyankor mindig elfelejti mit szabad és mit nem) miatt lógott be....
...aki jelenleg hatalmas lelkesedéssel kaparja a nyúlól alját és vinnyog közben veszettül, ezzel "enyhén" idegronccsá téve Mr. Mézeskalácsot:)


....Ő a mi Szotyink....és imádjuk:)


2013. január 4., péntek

Mézespuszedli




Nagyjából két éve dédelgetem ezt a receptet és várom azt a karácsonyt mikor elkészíthetem. A receptet Gesztenyénél láttam, az a fénykép egyszerűen megbabonázott:) Maga a puszi is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, az én ízlésemnek igazán 2-3 nap állás után lett az igazi, addigra szuperül kiteljesedett az íze. Mézes rajongóknak kötelező kipróbálni!:)
Drága Gesztenye nagyon köszönöm Neked a receptet!

Mézes puszedli

Hozzávalók:
  • 3 tojás sárgája
  • 12 dkg margarin
  • 12 dkg méz
  • 1 citrom
  • 1 narancs reszelt héja
  • 20 dkg porcukor
  • 1/2 cs sütőpor
  • 45 dkg liszt
  • 4 ek. tejföl
  • 2 tk mézeskalács fűszerkeverék
A mázhoz
  • 25 dkg porcukor
  • 3 tojás fehérje

A margarint és a mézet összeolvasztjuk. A három tojássárgáját kikeverjük a porcukorral, a citrom és a narancs reszelt héjával, 1/2 citrom levével és a tejföllel. A lisztet összekeverjük a mézesfűszerrel és a sütőporral.
A tojásos keveréket összedolgozzuk a felolvasztott margarinnal és mézzel, majd összegyúrjuk a liszttel.
Fóliába csomagolva egy éjszakára hűtőbe tesszük.

Másnap kicsit átgyúrjuk a tésztát és négy egyenlő részre vesszük, majd négy rúddá formázzuk. A rudakat 10-10 darabra felvágjuk. A két tenyerünk között golyóvá formázzuk és sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk őket.

160 C-on kb 10-12 perc alatt készre sütjük.

A mázhoz a három tojásfehérjét felverjük a 25 dkg porcukorral, majd beleforgatjuk a puszedliket. Rácsra tesszük és 100 C-os sütőben készre szárítjuk rajta a mázat.
Nekem ez nem ment éppen egyszerűen, a régi fajta gázsütőm sajnos még 100 C környéki hőmérsékletet sem tud, ezért még nyitott ajtóval is ki kellett húzgálnom őket néha:)

Fémdobozba téve sokáig eltarthatjuk. Álltában csak még finomabb lesz!:)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...