Töltött mézeskalács torta

 

Ez a torta legkedvesebb sógorom születésnapjára készült. Ő sem egy egyszerű eset, ha tortáról van szó, viszont Mr. Mézeskaláccsal ellentétben legalább az édességeket nagyon szereti. 

Megérdeklődtem, hogy milyen ízvilágú tortát szeretne, hát nem mondhatom, hogy nagyon konkrét választ kaptam volna:) Annyi mindenesetre bőven lejött belőle, hogy sokkal több az olyan kombináció amivel nagyon mellé lőhetek, mint az ami tuti bejön.

Aztán egyik beszélgetésünk alkalmával elkezdett áradozni néhány általam sütött apró sütiről, de olyan átéléssel, hogy rögtön tudtam, na ezeknél jobban kevés dolognak örülne.

Viszont a szülinaphoz torta jár.

Itt jött a veszett fejtörés, hogyan csináljak az apró sütikből tortát?!

Hogyan máshogy mint mézeskalács segítségével. 

Mivel kétféle sütiről volt szó, kapásból két szintben kellett gondolkozni. Először a kerek forma ugrott be, de úgy éreztem nincs az az isten, hogy én milliónyi apró darabból ragasztgassam össze a keretet (még legkedvencebb sógorom kedvéért sem:). 

Így maradt a szögletes. 

Mire az egészet összeraktam, persze beugrott a megoldás, hogyan lehetett volna pofon egyszerűen kerek tortát gyártani mézeskalácsból, de akkor már mindegy volt. Majd legközelebb:)

A díszítés sem kevés fejtörést okozott. A megajándékozott salsa lázban ég. A torta tetején látható táncoló pár ragadta meg leginkább a fantáziámat (ebben volt némi szerepe a könnyű megvalósíthatóságnak is:)). A képet a neten találtam és olvasztott csokival lett a torta tetejére festve.

Először natúr mézeskalácsban gondolkodtam, de az túl "pucérnak" tűnt. A legegyszerűbb megoldás az volt, hogy pici vízzel hígított íróka masszával kenjem be. Teljesen a Moha féle módszert alkalmaztam. A lapokat íróka segítségével ragasztottam össze.

Így viszont kaptam egy méretes, hófehér menyasszonyi tortát:(

Ekkor viszont már igen fáradt és leamortizált voltam ezért maradt a legegyszerűbb díszítés; az olvasztott csoki, némi csokicseppel kombinálva. Nem mondom, hogy nem lehetett volna még finomítani a díszítés minőségén, de akkor már nem telt több tőlem.

Az alsó szintbe Nürnbergi mézeskalács került.

A felsőbe pedig mogyorós keksz.

A torta szintenként szétszedhető.(Ami azért nem hátrány a könnyebb hozzáférhetőség érdekében:))

Nyugodtan elmondhatom, hogy ez volt életem legnehezebb tortája, de úgy érzem maximálisan sikerült vele megörvendeztetni a célszemélyt, és egy szülinapi tortának ez a legszebb feladata.