Évekkel ezelőtt készítettem berlinert utoljára, de mikor megláttam a TücsökBogár által kihírdetett 40-ik VKF témáját, ami nem más mint fánk hozzáillő öntettel, újra eszembe jutott és megcsináltam.
Valamikor középiskolás koromban tettem szert erre a receptre és neki köszönhetem életem első találkozását a fánksütéssel.
Ez is csak azért történhetett meg, mert nem szerepelt a nevében a fánk szó. Ha szerepelt volna, biztosan nem merek nekifogni. Így azonban átestem a tűzkeresztségen, nem mondom, hogy elsőre tökéletes lett, de csak minimális hibák voltak, amik csak a tapasztalatlanságomnak voltak köszönhetők.
Valahogy mindig tartottam a fánkoktól. A fánk tipikus nagymama sütemény. Fánk sütő nagymama híján nem is csináltam még "igazi" fánkot.
A berliner újbóli sikerén felbuzdulva azonban eldöntöttem, hogy belőlem bizony fánk sütő nagymama lesz (mire olyan korú leszek, csak sikerül kifejlesztenem a technikát:). A hétvégén meg fogok próbálkozni az első "igazi" fánkommal. Majd jelentkezem az eredménnyel.
Most azonban jöjjön a berliner.
Almadzsemmel töltött berliner vaníliasodóval
Hozzávalók:
- 5 dkg vaj
- 2,5 dl tej
- 2 dkg élesztő
- 2 ek. cukor
- 50 dkg liszt
- 1/2 tk. fahéj
-1 csipet só
- 2 ek. rum (nálam most konyak, mert az volt itthon)
- 2 tojás
- olaj a sütéshez
- almadzsem (lehet nyugodtan párolt fahéjas alma, dió és máktöltelék, lekvár)
Vaníliasodó
- 2 tojássárgája
- 1 cs vaníliás cukor/1 tk vaníliakivonat
- 1 púpos ek. liszt
- 4 ek cukor
- 1/2 l tej
A vajat megolvasztom, majd lehúzom a tűzről és hozzáöntöm a tejet.
Az élesztőt és a cukrot egy villával addig nyomkodom, míg folyékony nem lesz. Hozzákeverek egy kis tejet és lisztet, letakarom és meleg helyen kelni hagyom a kovászt.
A liszthez hozzáadom a tejet, a kovászt, a fahéjat, rumot, egy tojássárgáját és egy egész tojást. Robotgéppel bedagasztom. (Legközelebb kipróbálom a kenyérsütő dagasztó programján, bár így sem volt túl melós)
Lefedve, meleg helyen kelni hagyom egy órát.
Kinyújtom fél ujjnyi vastagra és az egyik felén 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval halványan köröket jelölök ki.
A körök közepébe egy-egy tk. almadzsemet teszek.
Ráhajtom a tészta üres felét és a púpokat kiszaggatom pogácsaszaggatóval.
Ha valahol nem záródott össze rendesen a széle, azt összenyomkodom.
Érdemes kisebb edényt választani, amibe elég magasra tudjuk tölteni az olajat (2-3 ujjnyira), mert akkor fújódnak fel szépen a fánkok, ha van helyük forgolódni az olajban.
Közepes lángon forrósítom föl az olajat, majd forgatva barnára sütöm őket. Papírtörlőre szedem, majd porcukorral megszórva, vaníliasodóval tálalom.
A vaníliasodóhoz négy dl tejet felteszek melegedni. A tojássárgájákat összekeverem a liszttel, cukorral, vaníliás cukorral és 1 dl tejjel.
Ha a tej már jó meleg kimerek belőle egy evőkanállal a tojássárgájás keverékhez és elkeverem, majd az egészet visszaöntöm a meleg tejbe. Állandóan kevergetve, lassú tűzön a kívánt sűrűségig főzöm. (Számoljunk vele, hogy hűlés közben még sűrűsödni fog) Ne hagyjuk felforrni, mert a tojássárgája könnyen kicsapódhat.
Mézeskalács!
VálaszTörlésFantasztikusan jól néz ki!
Nálunk a berliner olyan diós, tojásfehérjés süti volt, ilyet még nem ettem, de lehet hétvégén a gyerekeknek csinálok, mert én most ilyet nem ehetek:-))
Én is nagyon szeretem a berlinert. Hol lekvár, hol csokoládé kerül a közepébe.
VálaszTörlésGesztenye, nagyon szépen köszönöm. Érdemes kipróbálni, nagyon finom. Remélem csak diétázol és nem más okból nem kerülhetsz közelebbi ismeretségbe a berlinerrel:)
VálaszTörlésTücsök Bogár, nálunk eddig a diótöltelék volt leginkább nyerő, de ez a csokis verzió nagyon jól hangzik, biztosan odáig lennének érte itthon a csajok.
VálaszTörlés