Kép innen:
Szépen lassan mindenki elkezd a karácsony lázában égni. Valahogy megnyugtató, hogy nem csak én vagyok ilyen karácsony függő. Nálam már nyár végén régen megvan az ajándék lista, ami persze időközben még bőven változhat, annak függvényében, hogy hogyan sikerülnek a gasztro ajándékok. (Például idén az első birsalmasajt próbálkozásom, ami a kukában végezte, mert megpenészedett.)
Nálunk szinte mindenki gasztro, vagy kézzel készült ajándékot kap. Van három gyerkőcöm, akik szeretnek körülöttem ténykedni, és én szeretném megtanítani nekik, hogy igazán annak az ajándéknak van értéke, amibe a szíved lelked beletetted és nem csak leveszel valamit a polcról a boltban, hogy talán az is jó lesz.
Persze szerepelnek vásárolt ajándékok is a listán, ha tudjuk, hogy valakinek éppen az a szíve vágya. Meg hát legyünk őszinték egy gyerek nem igazán örülne egy üveg lekvárnak, viszont annál inkább valamilyen ölelgetni való szőrmóknak.
Imádom a karácsonyt. Az illatát, a fényeit, a színeit, a hangulatát. Igazán azóta bír nagy jelentőséggel, mióta saját családom van. Hihetetlen jó az a pár nap amikor minden és mindenki megáll, elcsendesedik, és csendben élvezi a karácsony hangulatát. Ilyenkor cukormázzal vonódik be a világ, valahogy nem érdekelnek a gondok, a viták, ilyenkor csak a szépet veszi észre az ember. Ilyenkor van időd végig höndörögni a szőnyegen, gyömöszölni a gyerekeidet, összebújni a férjeddel. Figyelheted az arcukon az örömöt, mikor nyitják az ajándékot és valami olyat találnak benne aminek igazán örülnek, egyszóval maga a menyország, szerintem kenterbe ver akármilyen családterápiát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése