Vannak olyan napok, amik után szüksége van az embernek valamire, valamire ami egy picit megsimogatja a lelkét. Egy hét után, amiben egymást váltja a megdöbbenés, a hitetlenkedés, a remény és végül a megváltoztathatatlan, kell ez a simogatás.
Engem a sütés az ami megnyugtat, csendben, illatokkal, ízekkel.
Ezt a receptet már nagyon régen elmentettem, hogy majd egyszer megcsinálom. Tudom, hogy hógolyóként és angyalszemként is emlegetik ezt a sütit, és a receptben amit használtam hógolyó a neve, de az én szívemnek - és remélem ezért megbocsát
Tündér -az angyalszem elnevezés a kedvesebb.
Az eredeti receptet az
Ízes Kalandok blogon találhatjátok.
Én a kókuszos verziót most kihagytam, az egésze adagot kristálycukros formában készítettem el.
Angyalszem
Hozzávalók
- 25 dkg liszt
- 15 dkg vaj
- 8 dkg porcukor
- 1 cs vaníliás cukor
- 1 tojás
- 1 csipet só
- kristálycukor a forgatáshoz
- lekvár a pöttyökhöz
A vajat elmorzsoltam a liszttel, majd hozzáadtam a porcukrot, vaníliás cukrot, a tojást és a csipet sót.
Tegyük fél órára hűtőbe. Gömbölygessünk belőle diónyi gombócokat és mindegyiket forgassuk meg kristálycukorban. Rakjuk őket sütőpapírral bélelt tepsibe és mindegyik tetejére nyomjunk egy kicsi lyukat az ujjunkkal vagy fakanál nyelével, a lekvárnak.
180 C-ra előmelegített sütőben süssük kb. 15 percig, ezután a felmelegített lekvárból mindegyik mélyedésbe csöppentsünk belőle.
Léleksimogatásból ötösre vizsgáztak ezek a gömbölyded csodák:)
