Békebeli mazsolás kuglóf

Volt nekem nagyon régen egy szomszéd nénim. Talán 5 éves lehettem mikor meghalt, a mazsolás kuglófjának azonban, a mai napig a számban érzem az ízét. Varázslatosan finom volt. Néhány napja majd meg veszek, hogy kuglófot ehessek. Így kutatásba fogtam.  Itt találtam egy receptet, ami igencsak felkeltette az érdeklődésemet.

Már régóta szeretnék egy normális kuglófformát. Az enyém sima fém, és nagyon egyszerű formája van, én pedig a nagybetűs kuglófformára vágyom:)
Mivel egyenlőre azonban csak a régivel rendelkezem és tudom, hogy az kisebb űrtartalmú ezért gondoltam rá, hogy lehet hogy sok lesz a tészta bele. Ezzel a lendülettel rá is legyintettem, mert van két iciri piciri formám is, legfeljebb teszek azokba is belőle.

Most akkor megmutatom, hogy milyen "kuglófszörnyeket" sikerült összehoznom még a szétosztott mennyiségekkel is:)

Sütés közben azon vigyorogtam, hogy a végén nagyobb lesz a tetejük, mint ami a formában van.:) Majdnem igazam lett:)

Tehát a recept, amit leírok felezett mennyiség lesz, az pont egy normál kuglófméretet fog kiadni.

Mazsolás kuglóf

Hozzávalók:

• 0,5 l liszt (lemérve nekem 32 dkg volt)
• 2 tojássárgája
• 4,5 dkg házi zsír
• 2 cs vaníliás cukor
• 1,5 dkg élesztő
• 5 dkg cukor 
• 5-10 dkg mazsola
• 1,5-2 dl tej 

1,5 dl langyos tejben elkeverünk 2 tk cukrot, majd az élesztőt és hagyjuk fölfutni. Szokás szerint a kenyérsütővel dolgoztattam össze a tésztát, de természetesen lehet kézzel is.
A kenyérsütő üstéjébe először tegyük bele a folyékony hozzávalókat, majd a lisztet és végül a fölfuttatott élesztőt. Indítsuk el a dagasztást és ha szükséges adjunk még hozzá langyos tejet. Nekem majdnem fölvette a 2 dl tejet, de ez liszt függő. Lágy tésztát kell kapnunk végeredményül.

Ha kézzel dagasztjuk először a lisztet morzsoljuk el a zsírral, majd készítsünk bele mélyedést, ebbe tegyük a tojások sárgáját, majd öntsük hozzá a fölfuttatott élesztőt.
Addig dagasszuk míg el nem válik az edény falától.

Letakarva hagyjuk kelni 30-40 percet, míg duplájára nem nő.

Alaposan kenjünk ki margarinnal a kuglófformát és lisztezzük is ki.

A megkelt tésztát sodorjuk hengerré és fektessük a kuglófformába. Letakarva kelesszük újabb félóráig.

200 C-ra előmelegített sütőbe tegyük és szépen fokozatosan 5 perc alatt vegyük vissza a hőfokot 150 C-ra. Ha nagyon pirulna a teteje sütés közben, takarjuk le egy darab alufóliával.
Addig süssük, míg a bele szúrt hústűt tisztán tudjuk kihúzni. Ez kb. 40 perc, de sütője válogatja.

Csak akkor vegyük ki a formából, ha teljesen kihűlt.

Jó étvágyat hozzá!:)

Katica torta

Katicabogár torta

Hozzávalók:

• 1 cs 4-5 szeletes mézeslap
• 25 dkg túró
• 2 dl tejszín
• 5 dkg +2 ek. cukor
• 1 cs vaníliás cukor
• 1 narancs reszelt héja
• 10 dkg sárgabarack befőtt
• 10 g zselatin
• 10 dkg margarin
• 10 dkg porcukor
• 25 dkg étcsoki
• fondant (recept Kiskuktánál)
• piros ételfesték
• hurkapálca/kojak nyalóka

Mivel igencsak időhiányban szenvedtem ezért a piskótán kívántam behozni magam. Csomagolt mézes lapot vettem, amit darabokra vágtam és kibéleltem vele az előzőleg folpackkal bevont kerek tálat.

A katica fejéhez egy kerek formájú bögrét készítettem elő ugyanezzel a technnikával.

A zselatint annyi vízbe áztattam, amennyi ellepi.
A túrót szitán áttörtem, hozzákevertem a cukrot, vaníliás cukrot, narancshéjat, majd a felkockázott sárgabarackot. A tejszínt 2 ek cukorral kemény habbá vertem és összeforgattam a túrós masszával.
A zselatint mérsékelt tűzön felolvasztottam, forrnia nem szabad. Gyors mozdulatokkal a túrókrémhez kevertem majd rétegezve a mézes lapokkal megtöltöttem vele a katica "testét" és "fejét". Mind kettő tetejére egy tányért tettem nehezékkel, hogy lenyomják. Egy éjszakára hűtőbe tettem, de ha nincs annyi időnk elég neki hat óra is.

Óvatosan tányérra fordítottam mindkettőt és lehúztam róla a fóliát. Ezután egyenletesen bekentem a vajkrémmel. A maradék mézesből pedig egy kevés vajkrémmel golyókat formáztam a szarvának, amit hurkapálcára nyomkodtam. Miután már be voltak vonva csokival mindenki azt hitte, hogy kojak nyalóka, ezért egészen nyugodtan használjuk azt szarvnak, ha szeretnénk, nekem sajnos nem jutott eszembe.

A vajkrémhez a puha margarint robotgéppel jó sokáig kevertem a porcukorral. Én egy icipici kakaóval sötétítettem rajt, hogy ne legyen túl világos a piros fondant alá. Felesleges volt, úgyhogy ezt nyugodtan hagyjátok ki.:)
A vajkrémmel lekent alkatrészeket beköltöztettem a hűtőbe dermedni.
Később megolvasztottam a csokit bevontam vele a szarvakat és a rácsra tett katica fejet. Még a csoki dermedése előtt beleszúrtam a szarvakat a helyükre.

A katica tálcára való emelgetését szerettem volna mellőzni, ezért már eleve a tortapapírral letakart kerek vágódeszkámra tettem. Sütőpapírból csíkokat vágtam és körben a katica alá húzgáltam, hogy ne kenjem össze a tortapapírt.

A fondantot kinyújtottam, és rásimogattam a katibogár testére. Hozzányomtam a fejet. Fehér fondantból megformáztam a szemét és a száját.

Csokit olvasztottam és lekentem vele egy vékony csík sütőpapírt. Gyorsan rásimítottam a hátára és miután megdermedt, óvatosan lehúztam a sütőpapírt. A maradék olvasztott csokit ecsettel elkentem szintén sütőpapíron, és mikor már majdnem megdermedt, de még azért alakítható volt, egy pogácsaszaggatóval kiszúrtam belőle a pöttyöket. Olvasztott csokival egy picit megkentem és így ráragasztottam a hátra.

Nem lett hétpettyes katica, mert már nagyon nem volt idegrendszerem mutyizni, és az idő is igencsak a sarkamat taposta. A színe is inkább mély rózsaszín volt, mint piros, mert egyszerűen nem voltam már hajlandó több ételfestéket a fondantba gyúrni.

Egy a lényeg a pici lányomnak nagyon tetszett, a vendégeknek pedig nagyon ízlett:)

Herőce project 3.

Újra eljött a herőce időszaka nálunk, a herőce project 1 és a herőce project 2 után. Ismét újabb recept, Gesztenye jóvoltából. A nagymamája kézzel írott receptes füzetéből van. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy volt olyan kedves és megosztotta velem. Nagyon szépen köszönöm Gesztenye!

Ezzel a recepttel maximálisan meg voltam elégedve, nagyon finom volt. Viszont, ha már ilyen nagyfokú herőce gyártásba kezdtem kíváncsiságból ki fogom még próbálni azt a két herőce receptet amit még kaptam. A rokon herőce, amihez nagy reményeket fűztem,sajnos kútba esett, nincs már meg a recept. Amit anyósom készített, arról egyöntetűen megállapítottuk Mr. Mézeskaláccsal, hogy teljesen más állag és ízvilág volt mint amire mi vágytunk.


Herőce

Hozzávalók:

•  4 dl liszt (le akartam mérni, de elfelejtettem)
• 3 tojássárgája
• 1 kanál rum
• pici só
• tejszín (nálam tej, mert tejszín szinte soha nincs itthon)
• porcukor a szóráshoz

A lisztet, a tojássárgáját, rumot, csipet sót összekeverjük. Annyi tejet/tejszínt gyúrunk hozzá, hogy könnyen nyújtható tésztát kapjunk. Én hagytam állni a tésztát 10 percet, hogy könnyebb legyen majd vele dolgozni.
Nagyon vékonyra nyújtuk és derelyecifrázóval rombusz alakúra vágjuk. A közepükbe egy-egy bemetszést vágunk.

Bő forró olajban mindkét oldalukat aranybarnára sütjük, papírtörlőre szedjük majd porcukorral megszórva tálaljuk.

3. szülinap katicás tortával

Hihetetlen, de már a legcseppeb lánykám is 3 éves lett. Már egy féléve is tökéletesen tisztában volt vele, hogy katicás tortát szeretne. Megkapta:) Recept és a részletek nemsokára...:)

Sajtos bundában sült csirkemell, baconos kelbimbóval, sajtmártással és rozmaringos pirított krumplival

Ez az étel annyira finom lett, hogy mindenképpen muszáj vagyok feltenni. Soha nem főztem még friss kelbimbóból semmit, nem is igazán találkoztam még vele boltban, zöldségesnél. Mr. Mézeskalács számára igen kedvelt(volna) ez a zöldség, ha előfordulna a konyhánkban.:) Pénteken a zöldségesnél összefutottam a kelbimbóval és gyorsan vettem is belőle.

Elkezdtem keresgélni ötletek után, hogy mivel tudnám párosítani és itt rá is találtam arra a párosításra amire azt mondtam, hogy na ez kell nekünk. Voltak ugyan változtatások, de egy a lényeg, a végeredmény nagyon jó lett.

Hozzávalók:
Csirkelmellhez:

• kb. 80 dkg csirkemell filé
• 2 tojás
• zsemlemorzsa
•  liszt
• 5-10 dkg reszelt sajt
• só 
• ételízesítő
• olaj a sütéshez

Baconos kelbimbó:

• 1 kg friss kelbimbó/fagyasztott
• 20 dkg kockázott bacon
• 3 gerezd fokhagyma
• 5 dkg vaj
• só
• bors

Rozmaringos pirított krumpli:

• 1 kg krumpli
• 2 tk szárított rozmaring
• 2 ek. libazsír/kacsazsír

Sajtmártás:

• 5 dkg vaj
• 5 dkg liszt
• 5 dl főzőtejszín/tej
• 5 dkg rezselt sajt
• só 
• őrölt fehérbors
• reszelt szerecsendió

A csirkemellekből ferdén szeleteket vágunk és folpack alatt óvatosan kiklopfoljuk. Megszórjuk sóval, ételízesítővel és hagyjuk állni.

Ha friss kelbimbóval dolgozunk mosás után az aljukat egy picit levágjuk és kereszt alakban bevágjuk.
Forrásban lévő sós vízben, újraforrástól számítva 4 percig blansírozzuk.
Míg a víz melegszik és a kelbimbó fő 5 dkg vajon megpirítjuk a kockázott bacont.
A kelbimbót leszűrjük, majd ráöntjük a forró baconre és tovább pirítjuk. Borssal, sóval és az felaprított fokhagymával fűszerezzük és kb 5 percig pirítjuk, néha átforgatva.

Mirelit kelbimbóval a helyzet nagyjából ugyan ez, csak ott elég 2 percig blansírozni és 2 percig pirítani.
Ha kész alufóliával alaposan lefedjük, hogy ne hűljön ki.

A krumplit meghámozzuk és apró kockákra vágjuk. Sós vízben puhára fűzzük, majd leszűrjük. Serpenyőben felforrósítjuk a libazsírt, rászórjuk a rozmaringot és hozzáadjuk a forró krumplit. 2 percen keresztül pirítjuk. Ezt is lefedjük fóliával.

A sajtmártáshoz a vajat felolvasztjuk, hozzáadjuk a lisztet alaposan elkeverjük és lassanként hozzáadjuk a tejet/tejszínt. Közben megállás nélkül keverjük, hogy ne csomósodjon és ne égjen le. Mikor már az összes tejet/tejszínt hozzáadtuk, beleolvasztjuk a reszelt sajtot, sózzuk, borsozzuk és szerecsendióval fűszerezzük. Hűlés közben többször átkeverjük, hogy ne bőrösödjön.

A csirkemelleket bepanírozzuk a szokott módon, annyi különbséggel, hogy a zsemlemorzsát reszelt sajttal keverjük el. Kb. fele-fele arányban legyen a sajt és a prézli. Olajban aranybarnára sütjük.

A kelbimbót tálalásnál nyakon önthetjük a sajtmártással vagy egyszerűen mártogathatjuk is bele.

Mézeskalács puding

Már akkor elvarázsolt mikor  Nigella karácsonyi műsorában először láttam ezt a.... nem is tudom igazából minek nevezzem. Nigella szerint karácsonyi piskóta torta, szerintem még véletlenül sem lehet piskótának hívni, viszont vitathatatlanul isteni finom.
Azt hiszem leginkább a puding elnevezés passzol hozzá.

Az elkészítése igen bizarr. Azzal közel sem fejezem ki a lényeget, ha azt mondom a családom jelenlévő tagjai igen nagy kétségekkel a szemükben néztek rám. Az elszörnyedve kifejezés talán jobban megközelíti a valóságot.

Senkit ne rettentsen el a folyamat, higgyétek el nekem, ha szeretitek a pudingot és félreteszitek az előítéleteiteket imádni fogjátok.

Mézeskalács puding

Hozzávalók:

• 15 dkg liszt
• 10 dkg barna cukor
• 1 tk. őrölt gyömbér
• 1 tk. mézeskalács fűszer
• 1 tk. sütőpor
• 1 1/4 dl tej
• 6 ml olaj

A tetejére:

• 10 dkg barnacukor
• 1 tk. őrölt gyömbér
• 1 tk. mézeskalács fűszer
• 10 dkg vaj
• 5 dl forró víz

Tejszínhab

A tészta hozzávalóit összekeverjük és egy 22-24 cm átmérőjű tortaformába töltjük. Teljesen felesleges kikenni, kibélelni.
A massza tetejét egyenletesen megszórjuk a barnacukorral, majd az őrölt gyömbérrel és mézeskalács fűszerkeverékkel. Végül elosztjuk rajta az apró darabokra vágott vajat.


Itt jön a horror része. Ezután nyakon öntjük a forró, lobogó vízzel. Igen, teljesen komolyan!

220 C-ra előmelgített sütőben kb. 30 percig sütjük. A közepe meg fog szilárdulni, a széle körben puding állagot ölt.

Hagyjuk állni 10 percet, majd még melegen, egy jó nagy adag tejszínhabbal megkoronázva befalatozzuk.

A tejszínhab szerintem elengedhetetlen hozzá, félelmetesen jók együtt.

Senkit ne rettentsen el a szokatlan elkészítése, tényleg érdemes megkóstolni!

Meg vagyok még:)

Igen, itt vagyok, nem vesztem el teljesen. Nagyon köszönöm a kitartást az újra és újra benéző embereknek és köszönöm a hozzászólásaitokat, amikre mindeddig nem érkezett válasz.

Igen sűrű két hetet tudhatunk a hátunk mögött a családdal. Túlzottan nem is szeretném részletezni. Legyen elég annyi, hogy a karácsony felé támasztott "semmi negatív nem történhet" hozzáállásom ezen a karácsonyon atomjaira hullott. Volt itt minden amit egyébként is utálok 39,7 C-os láztól elindulólag a hányásig, hasmenésig, levertségig, szótlanul magunk elé bámulásig. Egy szó mint száz másfél hétig mindent csináltunk csak nem a karácsonyi hangulatot élveztük, de azért dec. 30-án már kezdtük elhinni, hogy végre senkinek nem lesz semmi baja:) Mint utólag kiderült a faluban élő gyerkőcös családok mintegy 80%-át szintén letarolta ez az "édes" vírus.

Az egyetlen nem hátrányos oldala ennek másfél hétnek annyi volt, hogy most nem kell küzdenünk a karácsonykor felmászó párnácskákkal. Bár engem (egyedül) a betegség kihagyott, lelkileg pont annyira vágott padlóra ez a néhány nap, hogy csak a létfenntartásnak megfelelő mennyiségű ételt erőltettem magamba.

Azt hiszem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy gasztronómiailag nem igazán alkottam maradandó dolgokat. A nürnbergi mézeskalácsom csupaszon maradt, pedig Gesztenyének hála végre ostyalapok is kerültek alá, a mézeskalácsok sem kapták meg a mázukat, a mákos, diós kalácsot és a töltött káposztát pedig szinte érintetlenül fagyasztottam le, mert nagyon sajnáltam volna hagyni tönkre menni.

A negatív dolgoktól eltekintve azonban igen bensőséges időszak volt, rengeteget (magunkhoz képest), társasoztunk, kártyáztunk és bámultuk az esti, gyerkőcöknek készült filmeket. Volt egy sajátosan szép hangulata az estéinknek.

Mára azonban már hál istennek senkinek semmi baja, elindult az óvoda, iskola és a munka (hihetetlen, de már alig vártam). A kezem most már egész "szép", talán két hét múlva már teljesen gyógyultnak is nyilváníthatom.
Mivel most már nagyon hiányzik a konyha, azt hiszem érdemi bejegyzéseim is születni fognak hamarosan:)

Remélem nektek teljes békében és boldogságban teltek az ünnepek!